×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Beszámoló: Roger Waters @ 2018. május 02. - Budapest Sportaréna 

Megjelent: május 04. péntek 18:05
Szerző: bcsaba
    Koncertbeszámolók 

Roger Waters, a néhai Pink Floyd basszusgitárosa és dalszerzője ismét ellátogatott hozzánk legújabb turnéja keretében. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatja magát a magyar közönség, hiszen a kétezres évek eleje óta minden körútján útba ejtett minket (volt, amikor többször is). Tekintve, hogy a Mester immár hetvennegyedik életévét tapossa, lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a Pink Floyd dalait "autentikus" formában láthattuk-hallhattuk.

A 2013-ban véget ért grandiózus The Wall világturné után már szóba került, hogy itt a vége, de néhány kisebb fellépés után, 2016-ban egy közép-amerikai miniturné keretében - The Best Of Pink Floyd - játszott néhány koncertet, valami elképesztően pazar műsorral. Ezután jött a hír, hogy 2017-től újabb előadássorozat veszi kezdetét, nagyobbrészt a Floyd kereskedelmileg legsikeresebb korszakának dalaival, kiegészítve az időközben megjelent új szólóalbum (cikkeink 1, 2, 3) számaival. A bőven két óra feletti, ezúttal is pazar látványvilágú show első körben Amerikában került bemutatásra, idén pedig Ausztrália, Európa, Dél-Amerika és Mexikó van soron... - Bollók Csaba beszámolója



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Mivel két évvel ezelőtt volt szerencsém megtekinteni a volt zenésztárs, David Gilmour bécsi koncertjét is, így cikkemben óhatatlanul is össze fogom hasonlítani a két produkciót. A két úriember nyilván más felfogásban adja elő a közös nagy sikereket. Gilmour kicsit szélesebb spektrumát tárja a közönség elé a zenekar munkásságnak, líraibb hangulatot teremtve, míg Waters kimondottan az "aranykor" albumairól (Dark Side Of The Moon, Wish You Were Here, Animals, The Wall) szemezget, erőteljes látványvilággal és kicsit talán túl direkt politikai-közéleti vélemény-nyilvánítással, olyan számokat is elővéve, ahol ő volt a domináns.

Az előbbi megközelítés nekem kicsit szimpatikusabb, általában nem kedvelem, ha egy előadó a színpadra is magával viszi a világnézetét (függetlenül attól, hogy egyezik-e az enyémmel, vagy sem), arról nem beszélve, hogy Roger elég szájbarágósan és erőteljesen teszi mindezt. Kicsit hiányoltam a korai, illetve a kései Waters-szerzeményeket, lásd a Set The Controls-t, vagy a Final Cut egy-két erőteljesebb számát, de a bőven két óra feletti műsorba nyilván nem férhetett bele minden. A teljes számlistát tekintve így is a Floyd-dalok voltak túlsúlyban, az új lemezről csak négy számot kaptunk.

A zenészgárda ezúttal is profi volt, bár többségük - számomra legalábbis - ismeretlen, kivéve természetesen a veterán Floyd-osnak számító Jon Carint, aki Gilmour szólóturnék és a Waters utáni Floyd korszak egyik kulcsfigurája, illetve a The Wall turnén is brilliánsan gitározó David Kilminstert. A dobost és a két vokalista hölgyet leszámítva, gyakorlatilag mindenki multiinstrumentalista szerepkörben tevékenykedett, maga Roger is a basszus és az ének mellett néhány számban gitározott is, a két gitáros pedig a szólók és a kísérőfutamok mellett, egész jól hozták David énektémáit is. A hangtechnika csúcsminőségű volt, bár a dinamikusabb részeknél kicsit túl hangosra sikeredett (legalábbis a keverő környékén állva, időnként csengett-bongott az egész hangkép).

A műsor egyébként - apróbb változtatásokkal - az egész turnén gyakorlatilag egyforma, a kicsit hosszúra nyúlt felvezető videó után, kezdésként a Speak To Me - Breathe rögtön megadta az alaphangulatot, amelyet csak fokozott a Meddle albumról zsákbamacskaként beékelt One Of These Days. Roger ezt nyilván Davidtől leste el, aki 2016-ban vette elő újra a számot - az 1994-es Pink Floyd turné óta először. Nekem egyébként az a változat jobban tetszett. A folytatásban a Time és a Great Gig In The Sky következett, utóbbiban a két vokalista lány nagyon szépen hozta az énektémát. Néhány számnál, a háttérben részben a régi klasszikus screen filmek futottak, időnként érdekesen ötvözve új, modern animációkkal.

A Wish You Were Here albumot csak a címadó dal és Waters egyik önálló szerzeménye, a rocksztárélet nehézségeit feldolgozó Welcome To The Machine képviselte. Érdekes lett volna az ő tolmácsolásában is meghallgatni a Shine On You Crazy Diamond valamelyik fejezetét, de ez nyilván terjedelmi okok miatt nem fért bele. A két dal között egy három számos blokk - Deja Vu, The Last Refugee, Picture That - hangzott el az új szólólemezből, amely "oldszkúl" hangzása révén jól illeszkedett a műsorba, a közönség jól le is reagálta. Az első blokkot a The Wall első részéből a Happiest Days - Another Brick In The Wall 2-3 "egyveleg" zárta, hatalmas tetszést aratva. Nekem a rabruhás-csuklyás gyerekkórus kicsit túl erősnek tűnt, viszont érdekes, hogy itt is, mint mindenhol a turnén, helyi fiatalokat szerepeltetnek, ahogy azt Roger a szám után meg is jegyezte.

A második részt a Waters által dominált Animals két tétele, a több mint negyedórás Dogs és a közel tízperces Pigs nyitotta, előbbit a már szokásosnak mondható kártyázós-iszogatós jelenettel, utóbbit a nagy vezetőket - Trump, Putyin - kigúnyoló animációkkal és látványelemekkel kísérve. A keresztbe leengedett kivetítőkön először a lemez borítóján is szereplő Battersea erőmű jelent meg, majd az említett politikusokat ábrázoló karikatúrákat és Trump magasröptű Twiter üzeneteit vetítették. Ez a fajta vizuáltechnika egy kicsit furcsán vette ki magát, mivel az állóhelyekről és a legdrágább ülő szektorból semmit nem lehetett belőle látni, a Pigs alatt "körberepülő", háborús üzenetekkel és Trump-utalásokkal telefirkált disznó viszont látványos volt.

A Pigs végén a kivetítőn magyarul tűnt fel az üzenet: Trump Egy Disznó! (Ha esetleg a látványból ez nem lett volna valakinek nyilvánvaló.) A koncert hátralévő részében sorra került a Dark Side Of The Moon többi nagy száma, a Money-ban a szaxofonszóló kicsit döcögősre sikerült és a gitárszóló sem hozta annyira jól az eredeti hangulatát. Az Us & Them alatt is kicsit soknak éreztem a háborús képsorokat, a dal viszont jól szólt. Az itt "közbeékelt" újabb szólószám - Smell The Roses - klipje kifejezetten sokkolóra sikerült, persze maga a dal témája sem vidám.

A főműsor zárásként következett a Brain Damage és az Eclipse párosa, utóbbi alatt egy, a legendás borítót idéző piramist vetítettek a lézerek a színpad köré. A ráadásban a zenekar bemutatása és némi politizálás után megkaptuk még a The Wall albumról a Mother-t és a kihagyhatatlan Comfortably Numb-ot, amelynél szintén nem varázsolt el annyira Kilminster szólója, nekem hiányzott belőle az az extázisig fokozódó örvénylés, amely Gilmour játékának sajátja.

A turné európai ága egészen augusztusig folytatódik, aki esetleg itthon lemaradt róla, a szomszédos országokban még elcsípheti. A hírek szerint, az amszterdami előadásokat rögzítik, így a későbbiekben otthoni körülmények között is megtekinthető lesz a turné lenyomata.


Számlista:
Speak to Me
Breathe
One of These Days
Time / Breathe (Reprise)
The Great Gig in the Sky
Welcome to the Machine
Déjá Vu
The Last Refugee
Picture That
WishYouWere Here
The Happiest Days of Our Lives
Another Brick in the Wall Part 2.
Another Brick in the Wall Part 3.
Dogs
Pigs (Three Different Ones)
Money
Us and Them
Smell the Roses
Brain Damage
Eclipse
Mother
Comfortably Numb

Közreműködtek:
Roger Waters - basszusgitár, ének, gitár
Dave Kilminster - gitár, basszusgitár, talkbox, vokál
Gus Seyffert - gitár, basszusgitár szintetizátor, vokál
Jonathan Wilson - gitár, ének, vokál
Bo Koster - zongora, billentyűs hangszerek, Hammond orgona
Jon Carin - zongora, billentyűs hangszerek, programok, steel gitár, gitár, vokál
Ian Ritchie - szaxofon
Joey Waronker - dob és ütőhangszerek
Jess Wolfe, Holly Laessig - ének, vokál, ütőhangszerek

Bollók Csaba
2018.05.03





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. július 21. és 2018. augusztus 06. között: