Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Essence of Datum - Nevermore (2017)

 Látogatottság
Összesen
88347368
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 DIXIE DREGS - California Screamin'

Lemezismertetők
Kiadó: Zebra Records
Honlapjuk: thedregs.com , stevemorse.com
Megjelenés dátuma: 2000
Stílus: Jazz Rock - Fúzió


A DIXIE DREGS sajnos hazánkban ismeretlenebbül csengő név. Pedig hatalmas tehetségű zenészek alapították, akik azóta már szétszéledve osztják az észt és a tudásukat nagyszerű albumokon. A banda jónéhány sikeres lemez után már régen feloszlott, de 1999-ben hérom estére újra összeállva ünnepelte a jazz-rock fúziós zenét. Három, teltházas koncertet adott 7 év kihagyás után az 1979-es eredeti felállás, 16 évvel a megalakulás után. Az 1999. augusztus 26-28-án a Los Angeles-i Roxy Theater-ben tartott koncerteken hallható nagyszerű, instrumentális koncertre hivatott ez a kiadvány emlékeztetni. Sokat veszítenek azok, akik még nem hallották!



Nemrég írtam, azt hiszem Jordan Rudess szóló munkája kapcsán, hogy a DIXIE DREGS nevű bandát annyiszor emlegettem, hogy már ideje lenne meg is ismernem. Úgy gondolom, hogy sokan vagyunk így ezzel. Sikerült, nagy nehézségek árán beszereznem a 77-es Free Call után ezt az utolsó, posztumusz lemezt is. Mivel ez egy, a pályafutásukat felölelő kiadvány inkább ezt tűzöm a zászlójukra.

Steve Morse egy hatalmas tehetségű gitáros. Ő volt a banda fő dalszerzője. Itt is szinte csak a jelenleg a Deep Purple-ben nyomuló fiú dalai hallhatóak. Az eredeti tagok mellett néhány nagyszerű vendég is érkezett a koncertre, köztük Dave LaRue basszer és az ex-Mahavishnu Orchestra hegedűse Jerry Goodman mellett Frank Zappa "Peaches en Regalia" című dalának feldolgozásához a szerző fia Dweezil Zappa ad "segítséget". Ha lehet koncerteken örömzenélésről beszélni, akkor bizony itt mindent megtesznek a fiúk. Stílusok jönnek mennek, a jazz a rock a country úgy váltakozik a lemezen, mintha az élet azért lenne, hogy zenévé váljon. Rod Morgenstein dobos kiemelkedően játszik minden stílusban. Meglepő, hogy amikor a "The Bash" című country dalt játsza, akkor a country hegedű alatt is tökéletesen nyomja. De már a nyitó jazz futamokkal telített "Wages Of Weirdness"-t is a maga saját stílusának ütemeiben, szaggatottságában tökéletesebben már nem is lehetne. Ez a dal hbonyolult, és rockosan jazzes, 77-ből valósi. A jazzhegedű és a gitár szinte végig ugyanazt a szólót játsza, és ettől egyéni az egész megszólalása.

A "Peaches en Regalia" egy Frank Zappa klasszikus, amit itt sem tudnak lerombolni. Bár a szerző fia Dweezil sohasem lesz akkora művész, mint az apja, de bizony ezeket a játékos futamokat nagyszerűen játsza. Igazi gyöngyszem ez a dal, nem is tudom, hogy mit írjak azoknak a lehetetlen alakoknak akik még nem hallották. Persze kapunk némi pluszt is az elektromos hegedű szólóitól.

A "Freefall" ismét a legsikeresebb azonos című lemezről szól, amiben ismét a hegedű-gitár azonos futamaiban gyönyörködhetünk, de kapunk még néhány hatalmas basszus-szóló gitár futamot is, a jazz szinti szólókról ne is beszéljünk. Az "Aftershock" a 94-es Full Circle album egyik húzó darabja. Lehetne bármely jazz-rock kedvelő legszeretettebb dala is, de sajna itthon kevésbé ismerik. Keményebb, mint egy átlagos fúziós dal, de a hegedű is Jerry Goodman kezében tökéletesen szólal meg.

A "The Bash" country hangulatáról már írtam ("The Wabash Cannonball" és "Rocky Top") , de nem győzöm hangsúlyozni, hogy az örömzenélésnek nincsenek határai. A "Night Meets Light" egy lassabb darab, amiben az akusztikusabb megszólaláson van a hangsúly. A hegedű jelenléte miatt elképesztő hangulatokat bír néha árasztani. Szellős darab, a jazz kedvelőinek szól inkább 78-ból a What If lemezről.

A "Refried Funky Chicken" már címéből adódóan a funky világába visz el, sok fankis jazz szólóval. Benne a hegedű ismét vezérszerephez jut. Elképesztően le szokták hazánkban alacsonyítani a funky műfajt, szinte a popzenéhez hasonló gagyihoz, itt azért olyat hallhatunk, ami emlékeztet a műfaj jazz gyökerére. A dal eredetileg az 1975-ös első lemezen volt hallható, annak is a nyitó dala volt.

A "Jessica" eredeileg Dickey Betts dala volt, aki az Allman Brothers tagja volt. Jónéhány klasszikus dalt írt ("Ramblin' Man," "Blue Sky," "In Memory of Elizabeth Reed," és persze a "Jessica"-t), és a Southern rock meghatározó egyénisége. Ez egy slágeresebb dal, tele öröm-szólóval, amit a hammond és a gitár hoz főleg.

A "What if" a már említett 78-ban megjelent lemez címadó dala, ami egy lassú, hegedű orientált jazz darab. Igazi rock műnek indul viszont a "Sleeveless In Seattle", ami keményebb- rockosabb bevezető alappal érkezik. Persze átmegy gyorsan lassabb, funky-jazz alapokkal rendelkező szólóhegybe, de a 94-es Full Circle lemez hangulata teljesen benne van. Keményebb dob alapok, vírtuóz hegedű mellett jazz basszus, keményebb gitárszólók.

Az "Ionized" kissé a blues-ba hajló alaptémái mellett a lendületről szól. Rod igazán nagyokat dobol rajta, szóló részei mellett a basszusgitár is főszerephez jut. Aztán beindul az elektromos hegedű, ami olyan klasszikus, mint egy ház. (ez volt a Full Circle záró dala.)

A "The Great Spectacular" is a hegedű és a gitár jazz-rock párharcáról szólt már 75-ben is az első lemezen. Most itt élettel teli örömzenévé válik.

A végén a Dixie kerül elő, ami persze egy vicc, mégis egy életérzést tükröz! Kár, hogy vége a bandának, de megannyi Grammy nomináció is jelzi, hogy bizpny ez a banda a műfaj egyik meghatározója volt az Államokban.


Összefoglalva: Mit is lehetne írni? Megismerni kell, nem beszélni róla!





Track lista:

1. Wages Of Weirdness (4:10)
2. Peaches En Regalia (3:24)
3. Freefall (4:40)
4. Aftershock (3:47)
5. The Bash (6:48)
6. Night Meets Light (9:00)
7. Refried Funky Chicken (4:05)
8. Jessica (7:19)
9. What if (5:10)
10. Sleeveless In Seattle (4:15)
11. Ionized (3:49)
12. The Great Spectacular (3:30)
13. Dixie (1:31)

Hossza: 61:28

Közreműködő zenészek:

- Steve Morse / gitár
- T Lavitz / szinti
- Rod Morgenstein / dob
- Allen Sloan / hegedű
- Andy West / basszusg.
- Dave LaRue / basszusg.
- Jerry Goodman / hegedű

Vendég:

- Dweezil Zappa / gitár a "Peaches En Regalia"-ban

Lemezeik:

The Great Spectacular - 1975
Free Fall - 1977
What If - 1978
Night Of The Living Dregs - 1979
Dregs Of The Earth - 1980
Unsung Heroes - 1981
Industry Standard - 1982
Divided We Stand - 1989
Bring 'Em Back Alive - 1992
Full Circle - 1994
King Biscuit Flower Hour - 1997
California Screamin' - 2000




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.52 Seconds