DIXIE DREGS - California Screamin' 

Megjelent: 2004. november 20. szombat 00:00
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 
Kiadó: Zebra Records
Honlapjuk: thedregs.com , stevemorse.com
Megjelenés dátuma: 2000
Stílus: Jazz Rock - Fúzió

A DIXIE DREGS sajnos hazánkban ismeretlenebbül csengő név. Pedig hatalmas tehetségű zenészek alapították, akik azóta már szétszéledve osztják az észt és a tudásukat nagyszerű albumokon. A banda jónéhány sikeres lemez után már régen feloszlott, de 1999-ben hérom estére újra összeállva ünnepelte a jazz-rock fúziós zenét. Három, teltházas koncertet adott 7 év kihagyás után az 1979-es eredeti felállás, 16 évvel a megalakulás után. Az 1999. augusztus 26-28-án a Los Angeles-i Roxy Theater-ben tartott koncerteken hallható nagyszerű, instrumentális koncertre hivatott ez a kiadvány emlékeztetni. Sokat veszítenek azok, akik még nem hallották!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Nemrég írtam, azt hiszem Jordan Rudess szóló munkája kapcsán, hogy a DIXIE DREGS nevű bandát annyiszor emlegettem, hogy már ideje lenne meg is ismernem. Úgy gondolom, hogy sokan vagyunk így ezzel. Sikerült, nagy nehézségek árán beszereznem a 77-es Free Call után ezt az utolsó, posztumusz lemezt is. Mivel ez egy, a pályafutásukat felölelő kiadvány inkább ezt tűzöm a zászlójukra.

Steve Morse egy hatalmas tehetségű gitáros. Ő volt a banda fő dalszerzője. Itt is szinte csak a jelenleg a Deep Purple-ben nyomuló fiú dalai hallhatóak. Az eredeti tagok mellett néhány nagyszerű vendég is érkezett a koncertre, köztük Dave LaRue basszer és az ex-Mahavishnu Orchestra hegedűse Jerry Goodman mellett Frank Zappa "Peaches en Regalia" című dalának feldolgozásához a szerző fia Dweezil Zappa ad "segítséget". Ha lehet koncerteken örömzenélésről beszélni, akkor bizony itt mindent megtesznek a fiúk. Stílusok jönnek mennek, a jazz a rock a country úgy váltakozik a lemezen, mintha az élet azért lenne, hogy zenévé váljon. Rod Morgenstein dobos kiemelkedően játszik minden stílusban. Meglepő, hogy amikor a "The Bash" című country dalt játsza, akkor a country hegedű alatt is tökéletesen nyomja. De már a nyitó jazz futamokkal telített "Wages Of Weirdness"-t is a maga saját stílusának ütemeiben, szaggatottságában tökéletesebben már nem is lehetne. Ez a dal hbonyolult, és rockosan jazzes, 77-ből valósi. A jazzhegedű és a gitár szinte végig ugyanazt a szólót játsza, és ettől egyéni az egész megszólalása.

A "Peaches en Regalia" egy Frank Zappa klasszikus, amit itt sem tudnak lerombolni. Bár a szerző fia Dweezil sohasem lesz akkora művész, mint az apja, de bizony ezeket a játékos futamokat nagyszerűen játsza. Igazi gyöngyszem ez a dal, nem is tudom, hogy mit írjak azoknak a lehetetlen alakoknak akik még nem hallották. Persze kapunk némi pluszt is az elektromos hegedű szólóitól.

A "Freefall" ismét a legsikeresebb azonos című lemezről szól, amiben ismét a hegedű-gitár azonos futamaiban gyönyörködhetünk, de kapunk még néhány hatalmas basszus-szóló gitár futamot is, a jazz szinti szólókról ne is beszéljünk. Az "Aftershock" a 94-es Full Circle album egyik húzó darabja. Lehetne bármely jazz-rock kedvelő legszeretettebb dala is, de sajna itthon kevésbé ismerik. Keményebb, mint egy átlagos fúziós dal, de a hegedű is Jerry Goodman kezében tökéletesen szólal meg.

A "The Bash" country hangulatáról már írtam ("The Wabash Cannonball" és "Rocky Top") , de nem győzöm hangsúlyozni, hogy az örömzenélésnek nincsenek határai. A "Night Meets Light" egy lassabb darab, amiben az akusztikusabb megszólaláson van a hangsúly. A hegedű jelenléte miatt elképesztő hangulatokat bír néha árasztani. Szellős darab, a jazz kedvelőinek szól inkább 78-ból a What If lemezről.

A "Refried Funky Chicken" már címéből adódóan a funky világába visz el, sok fankis jazz szólóval. Benne a hegedű ismét vezérszerephez jut. Elképesztően le szokták hazánkban alacsonyítani a funky műfajt, szinte a popzenéhez hasonló gagyihoz, itt azért olyat hallhatunk, ami emlékeztet a műfaj jazz gyökerére. A dal eredetileg az 1975-ös első lemezen volt hallható, annak is a nyitó dala volt.

A "Jessica" eredeileg Dickey Betts dala volt, aki az Allman Brothers tagja volt. Jónéhány klasszikus dalt írt ("Ramblin' Man," "Blue Sky," "In Memory of Elizabeth Reed," és persze a "Jessica"-t), és a Southern rock meghatározó egyénisége. Ez egy slágeresebb dal, tele öröm-szólóval, amit a hammond és a gitár hoz főleg.

A "What if" a már említett 78-ban megjelent lemez címadó dala, ami egy lassú, hegedű orientált jazz darab. Igazi rock műnek indul viszont a "Sleeveless In Seattle", ami keményebb- rockosabb bevezető alappal érkezik. Persze átmegy gyorsan lassabb, funky-jazz alapokkal rendelkező szólóhegybe, de a 94-es Full Circle lemez hangulata teljesen benne van. Keményebb dob alapok, vírtuóz hegedű mellett jazz basszus, keményebb gitárszólók.

Az "Ionized" kissé a blues-ba hajló alaptémái mellett a lendületről szól. Rod igazán nagyokat dobol rajta, szóló részei mellett a basszusgitár is főszerephez jut. Aztán beindul az elektromos hegedű, ami olyan klasszikus, mint egy ház. (ez volt a Full Circle záró dala.)

A "The Great Spectacular" is a hegedű és a gitár jazz-rock párharcáról szólt már 75-ben is az első lemezen. Most itt élettel teli örömzenévé válik.

A végén a Dixie kerül elő, ami persze egy vicc, mégis egy életérzést tükröz! Kár, hogy vége a bandának, de megannyi Grammy nomináció is jelzi, hogy bizpny ez a banda a műfaj egyik meghatározója volt az Államokban.

Összefoglalva: Mit is lehetne írni? Megismerni kell, nem beszélni róla!




Track lista:

1. Wages Of Weirdness (4:10)
2. Peaches En Regalia (3:24)
3. Freefall (4:40)
4. Aftershock (3:47)
5. The Bash (6:48)
6. Night Meets Light (9:00)
7. Refried Funky Chicken (4:05)
8. Jessica (7:19)
9. What if (5:10)
10. Sleeveless In Seattle (4:15)
11. Ionized (3:49)
12. The Great Spectacular (3:30)
13. Dixie (1:31)

Hossza: 61:28

Közreműködő zenészek:

- Steve Morse / gitár
- T Lavitz / szinti
- Rod Morgenstein / dob
- Allen Sloan / hegedű
- Andy West / basszusg.
- Dave LaRue / basszusg.
- Jerry Goodman / hegedű

Vendég:

- Dweezil Zappa / gitár a "Peaches En Regalia"-ban

Lemezeik:

The Great Spectacular - 1975
Free Fall - 1977
What If - 1978
Night Of The Living Dregs - 1979
Dregs Of The Earth - 1980
Unsung Heroes - 1981
Industry Standard - 1982
Divided We Stand - 1989
Bring 'Em Back Alive - 1992
Full Circle - 1994
King Biscuit Flower Hour - 1997
California Screamin' - 2000



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: DIXIE DREGS!

kép

Deep Purple - Infinite (2017)

2017-04-09 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Mobilmánia - Vándorvér (2017)
A Mobilmánia közel egy évtizede halad a Zeffer András által kijelölt úton. A P. Mobil rajongói komoly ellendrukkerei, és maga Schuster Lóri is osztja őket rendesen, amikor csak

Tovább...




Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia