Slipknot történet: első, második, harmadik, negyedik, ötödik rész.

Joey azonban még mindig kicsit üresnek érezte a hangzást; Craiget áthelyezték a sampler posztra, ezáltal a zenéjük egy új színezetet kapott. Helyette a frissen beállt Mick foglalta el a gitáros posztját.

A hosszú keverések és elhúzodott felvételek ellenére a MFKR viszonlyag korán, 1996 november elsejére, pont Heloween napjára elkészült. A Safariban minden eddiginél több, 400 fős tömeg gyűlt össze. Az albumot rengeteg embernek elküldték és egy Sophia nevű hölgy a helyi rádiónál felfigyelt a tehetséges zenészekre. Az ő hatására indult el a Slipknot a bandák csatáján, ahol a helyi együttesek mérték össze tudásukat. A rendezvény többfordulós volt, hetekig elhúzódott és a döntőben kezdett igazán izgalmassá válni, mivel ellenfelük a Stone Sour volt. A Slipknot nyert, a nyeremény összege pedig új távlatokat nyitott a jövőt illetően.

A bandák csatáján rengeteg neves kiadó is részt vett, köztük a Roadrunner records is, de akkor még nem akartak a Slipknottal szerződést kötni, mondván hogy az énekesük képességei túlságosan behatároltak, több dallamot kellene belevinniük a vokál részekbe. Sophia pedig a csapat első menedzsere lett, kapcsolatai és a banda iránti szeretete révén.

Ettől kezdve azonban a dolgok egyre rosszabra fordultak; Shawn megvette a Safari klubot ami egyre több idejét kötötte le, nem próbálhattak többet Anders pincéjében és a dolgok elkezdtek szétesni. Shawn és Joey között kiélesedtek az ellentétek, a gyakorlásokhoz pedig nem volt hely. Ettől függetlenül még sikerült nekik elérniük hogy a júniusi Dotfest-en, a környék legnagyobb rendezvényén részt vehessenek. Életük legnagyobb közönsége előtt játszottak, 12 000 ember előtt, akik közül a legtöbb nem igazán az ő stílusukért rajongott. Ráadásul a hangosításukat is eltolták, a koncert folyamán egyre inkább ment el a hang, a közönség idegességében csirkecsontokat kezdett el dobálni a színpadra. A koncert közben az izgalmasabb látvány érdekében statisztákat is hívtak, valamint egy igazi dublőrt is, aki úgy volt öltözve mint Shawn, a fő attrakció pedig az ő meggyújtása lett volna, a konzervatív közönség azonban már a gondolatát sem értékelte amikor látták mi készül. Anders elvágta a karját és CD-ket dobott át a kerítésen kifelé menet a rajongóknak. Joey kilépett, de újra átgondolta a dolgokat és visszatért. Minden rosszban van azonban valami jó, és a negatív reklám is reklám, a csapat rengeteg új rajongót szerzett a Dotfesten és megismertették magukat Sid Wilsonnal (annak ellenére hogy nem beszéltek vele személyesen).

A csapat végül saját kárán okulva rájött hogy a sikerhez jobb énekesi adottságok szükségesek, és megpróbálták megnyerni maguknak a rivális banda, a Stone Sour énekesét, Corey Taylort

Joey, Shawn és Mick meglátogatták munkahelyén, a The Adult Emporium sexshopban és gyengéden közölték vele hogy szétrúgják a seggét ha nem jön át hozzájuk. Nagyon csábító volt az is, hogy a Slipknot tudott valamit amit a Stone Sour nem: Ki tudtak mozdulni Des Moines-ből. Corey tehát elkezdett velük próbálni, Anders pedig háttérvokálos és mélydobos lett. Új dalszöveket is írtak, a Me Inside-ot, és jóllehet az új énekessel ilyen hamar új dalt írni egy felettébb kisérletezős ötlet volt, kíváncsiak voltak hogy mi fog belőle kisülni. A következő koncertjük egy jótékonysági buli volt a Safariban, jó lehetőség az új felállásnak a bemutatkozásra. Corey őrült mennyiségű sminkkel lépett a színpadra, a szemeire nagy kereszt alakú ábrát festett, rendkívül sötét kinézetet kapva ezáltal. Sajna a technikai ördöge közbeszólt, a hangosítás a lehető legrosszabb lett, megölve ezzel a bulit. Koncert után Joey idegességében fel-alá pattogott az öltözőben, innen kapta a Superball becenevet.

Folytatás következik...

A cikksorozatot a fantasztikus The Nameless Fanpage csapatának engedélyével vettük át.