A D.A.D. e mostani negyedik albumán a korábbiaknál is jobban hasonlít a korai AC/DC-re, az akusztikus Laugh’n’A-1/2és más nagyvonalú kitérők ellenére.

A szövegekben több a szociopolitikai érték, mint amit ez az összehasonlítás sejtet, de Jasper Binzer reszelős hangja fivére, Jacob gitármunkája felett kétségkívül Ausztráliát visszhangozza. Vannak rosszabbak is, és a D.A.D. a címadó nótában igazán a legjobb, ott, ahol a leginkább hasonlít önmagára. De hát, azt hiszem, nehéz megtörni a hagyományokat. – 7 / 10.