×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 AC/DC - This is what you want... this is what you get - 1991, első rész 

Megjelent: 2005. április 28. csütörtök 18:00
Szerző: RockPower
    Interjúk 

Egy kis jó öreg stadion-rockbanda a déli féltekéről, némi skót beütéssel, olyan fényorgonával, amely mellett Heathrow repülőtér leszállópályájának fényei is elhalványulnak. Miközben az AC/DC visszatér Európába, megerősíteni abszolút hard rock sikertermelői hírnevét, STEVEN BLUSH felméri a rock e legtartósabb családi intézményét.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Sok neves rockbandától eltérően az AC/DC soha nem vált saját propagandája áldozatává. Csakúgy, mint punk féltestvére, a Ramones, Angus Young trikós-farmeres legénysége is mindig azt adja híveinek, amit akarnak. Egymás után termeli a biztos sikerreceptre alapozott lemezeket és elengedi a füle mellett a "szakértők" jótanácsait, akik évek óta javasolják, hogy vegyen föl szintetizátort, vagy/és lassú számokat is a repertoárjába. Mióta a hetvenes évek közepén sokat ígérő körülmények közt feltűnt Ausztráliában, az AC/DC mindvégig mániákusan leegyszerűsített kemény rockot adott kiválóan, meghintve szexuálisan kétértelmű szövegekkel. Akár az idei Fire Your Gunst hallgatjuk, akár a bevált klasszikusokat, mint a Let's Get It Up, az Inject The Venom, a Giving The Dog A Bone, vagy a Pink The Pink, a zene jobbára ugyanaz maradt.

De az AC/DC-nek fontos helye van a mai popkultúrában. A banda 1980-as klasszikusa, a You Shook Me All Night Long - a Back In Black albumról - még most is tinihimnusz, sokak szerint az egyik legfontosabb kemény rock-szám az Egyesült Államokban. A legtöbb ifjú metalbanda vallja, hogy hatott rá az AC/DC. Sőt, ha megkérdeznek bármilyen külső megfigyelőt, mondjuk valakinek a nagymamáját, vagy egy idahoi tirpákot, hogy szerinte hogyan szól a heavy metal, jó az esély, hogy valami AC/DC-félét fognak leírni. Valószínűleg ezért választotta Jerry Glanville, az Atlanta Falcons vezető edzője, az Amerikai Nemzeti Futball-Liga fenegyereke a Back In Blacket csapata indulójának.

Az AC/DC-történet 1963-ban kezdődött, amikor az épp négyéves Angus családja a skóciai Glasgowból az ausztráliai Sidneybe költözött, mert az apa ott talált munkát. Nem sokkal később a bátty, George Young, zenei karriert kezdett gitárosként az Easybeatben - ez volt Ausztrália válasza Beatlesre. A banda legnagyobb száma a Friday On My Mind volt, 1967-ben. Évekkel később, amikor az iskolakerülő Angus tizenötéves korában végleg befejezte tanulmányait, ő és a másik fivér, Malcolm bandája volt az első termék George és Easybeat-beli kollégája, Harry Vanda produceri tevékenységéből.

Harry és George forgatta a gombokat az AC/DC első albumainál is: High Voltage 1974-ben jelent meg Ausztráliában, a T.N.T. 1975-ben ugyancsak Ausztráliában, a Dirty Deeds Done Cheap 1976-ban az Egyesült Államokban, a Let There be Rock 1977-ben, a Powerage 1987-ban és az élő nagylemez, az If You Want Blood, You've Got It ugyancsak 1978-ban. Utána álcázták magukat két album erejéig, mint az újhullámos Flash and the Pan.

George bátorította a bandát. hogy "vegyék lazára a figurát", habár ez a magatartás nem illett bele a nyársatnyelt hetvenes évek kemény rock-ipari kliséjébe. Azután összeálltak a skót születésű énekessel, Ronald Belford "Bon" Scottal (ő volt a sofőr a banda legkorábbi ausztráliai turnéin), ám az italból és tetoválásból gyúrt frontember és Angus védjeggyé vált különc kisiskolás hacukájának és mániákus színpadi kirobbanásainak keveréke - a gitáros gorillajelmezzel és Zorro-ruhával kísérletezett, mígnem a nővére tanácsolta, hogy hordjon alsótagozatos rövidnadrágot - túl soknak bizonyult az amerikai és a brit rocksajtó számára. Kegyetlenül levágták a banda legkorábbi lemezeit és hírhedt "Csukjátok be lányaitokat" világtúráját, amely Bon kielégíthetetlen szexuális étvágya miatt kapta ezt a nevet.

De miközben a hetvenes évek közepén és végén legtöbb kritikus Steely Dan és a bostoni úgynezett gitárvarázsló, Tom Scholtz érdemeit magasztalta, az AC/DC szárazon tartotta a közmondásos puskaport, majd lehagyta a dinozauruszokat, Blue Öysters Cult gitárszólókat pengetve farvizükben.

Az 1979-es legendás Highway To Hell átütő sikere után (producere a Def Leppard mögött is álló Robot John "Mutt" lange volt), és a sátáni utalások miatt felháborodott vallási csoportok támadásai után a rockvilág végre felfigyelt az AC/DC ragályos ritmusára. De a banda következő albuma előmunkálatai közben Bon meghalt - egyik visszatérő holtrészeg korszakában belefulladt a saját hányásába.

Angust és Malcolmot nem törte meg a tragédia, visszasiettek a studióba és írtak, próbáltak, miközben új énekest kerestek. Végülis a volt Geordie-frontembert, Brian Johnsont választották, aki arról volt nevezetes, hogy pont olyan, mint Noddy Holder. Átírták Bon szövegeit - ízléstelennek tartották volna, hogy Johnson Bon szövegeit énekelje a lemezen -, majd kiadták a Back In Black-et, amelynek címe és fekete borítója néma tiszteletadás volt Bonnak. Ez az album mindmáig az AC/DC legtöbb példányban elkelt lemeze.

A nyolcvanas évek jól fogadták a bandát: For Those About To Rock, We Salute You (1981), két önállóan gyártott album, a Flick Of The Switch (1983) és a Fly On The Wall (1985), Who Made Who (1986), ennek ismét Vanda és Young volt a producere és a címadó szám benne volt a Maximum Overdrive című film zenéjében, majd a Blow Up Your Video (1987).

Óriási lemezeladások és számos teltházas arénafellépés után az AC/DC továbbra is a kemény rock/heavy metal boglya tetején trónol.

1990-re a banda összeállt Bruce Fairbairnnel, a szuperproducerrel (Aerosmith, Bon Jovi, Poison, INXS) és fölvették dobosnak Chris Slade-et, aki korábban Manfred Mann Earth Bandjében és Jimmy Page elhibázott csapatában, a The Firmben szerepelt. Chris a már másod dobos Simon Wright helyébe lépett, aki szemlátomást megbolondult, mert otthagyta a bandát és belépett a sárkányölő Ronnie James Dio hasonnevű gruppjába, amely azóta persze feloszlott, hogy Ronnie könnyebben visszatérhessen a halványuló fényű Black Sabbath táborába.

Fairbairn arról nevezetes, hogy ő teremtette a modern, sima kommersz rockhangzást, de ezúttal kibújt a bőréből és megőrizte az AC/DC nyerseségét, bárdolatlanságát. Sokféle következtetésre adott okot, hogy a banda több mint két és fél évig dolgozott a The Razors Edge-en, első Atco lemezén. Az AC/DC most nemzetközi banda, amennyiben Angus változatlanul Sidneyben lakik, Brian Johnson és a basszusgitáros Cliff Williams rendszerint Floridában tanyázik, Slade és Malcolm pedig nagyBritanniában. Az AC/DC zeneileg letisztult, eltökélten ragaszkodik nyerő formulájához és most évek óta legjobb formáját hozza.

folytatás ...

Forrás: RockPower 1991 / 10.

rovat lapozó


Még, még, még...



RockPower írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia