×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jefferson Airplane és a halucinatív rock 

Megjelent: 2005. október 10. hétfő 18:00
Szerző: special
    Cikkek 
PPP

Mit takar ez a három betű? Progressive rock, Power of Flower, Psychedelic rock. Az elsőt remélem senkinek sem kell bemutatnom, a második és a harmadik viszont bemutatásra szorulhat. Virághatalom; a hippimozgalom fő jelszava, ez a kifejezés a hippi előadókat takarja. Pszichedelikus rock, másnéven halucinatív rock; ide soroljuk a tudattágító szerekkel élő előadókat, akik kábítószer, főleg LSD hatása alatt alkottak (The Doors, Jimi Hendrix, korai Pink Floyd, Cream, Grateful Dead, Jefferson Airplane, Janis Joplin, Iron Butterfly, Vanilla Fudge, The Byrds). Erősen elmosódnak a határok a három műfaj között, rengeteg átfedést találhatunk, és ha jobban elmélyülünk a dologban, kiderül, halucinatív rock és a hippimozgalom erős kapcsolatban van egymással. Ami ezt a három stílust összefogja, az a hatvanas évek, a lázadó korszak, aminek csúcspontja az 1969 augusztusában tartott woodstocki, míg mélypontja az ugyanebben az évben, decemberben tartott altamonti fesztivál. Míg előbbi a békéről és a szeretetről szólt, utóbbin a biztonságért felelő Hell's Angels motorosbanda a tömegbe hajtott, majd egyik tagja megölt egy néger fiút (ez az eset inspirálta Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. kisregényét, amit később Presser-Adamis musicalben hallhattunk, láthattunk). Ez az incidens jelentette a korszak végét. A nagyobb bandák, mint például a Rolling Stones, akinek ingyenkoncertjén a gyilkosság történt, pár évre hallgatásba burkolózott, a hippik felnőttek és megtapasztalták az élet realitását és kegyetlenségét. Mégis, az a pár év, amit a béke és szeretet jegyében töltöttek, mély nyomot hagyott a zene történelmében. A virággyermekek két legjobban favorizált előadója a Grateful Dead (azaz hálás halott), és a Jefferson Airplane, utóbbiról cikkem további részében olvashattok.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Jefferson Airplane


A Jefferson Airplane pályafutása 1965. Augusztus 13-án, a Matrix éjszakai bárban, San Fransiscoban kezdődött, a következő felállással: Signe Anderson – ének; Marty Balin – ének; Paul Kantner – ének/ritmusgitár; Jorma Kaukonen – szólógitár. Két hónappal később egy basszusgitáros és egy dobos csatlakozik a bandához, Jack Casady és Skip Spence személyében. Első albumukat – Takes Off – ebben a felállásban rögzítik.

1966 júniusában a doboknál változás történik: Skip Spence helyére Spencer Dryden ül. Ugyanebben az évben, októberben, a banda egy énekesnőcserét is végrehajt, Grace Slick vátja Signe Andersont. Grace Slick, állítom, Janis Joplin mellett a múlt század legjobb énekesnője (lent részletesen). Az együttes jelmondata ekkoriban alakul ki: "Jefferson Airplane Loves You".

1967-ben megjelenik a Surrealistic Pillow, az album, amivel a banda igazán bevágódik a köztudatba. Grace Slick még előző együttesében volt, mikor írt két dalt, amit hozott magával az Airplane-be. A két dal, ami felváltva vezette a slágerlistákat, a Somebody To Love, és a White Rabbit. Előbbi vadabb, durvább hangvételű szám, Grace felejthetetlen hangjával, ami engem úgy le tud kötni, hogy utána fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Utóbbi egy bizarr kábítószeres hatás alatt tett utazás, aminek inspirálója az Aliz csodaországban c. mese.

Ebben az évben történik a csapat első tv-szereplése is, a CBS-TV-ben, illetve ott vannak a monterey-i fesztiválon is Év végén megjelenik az After Bathing At Baxter's album, ami személyes kedvencem. Ebben az albumban nagyon elkapták a pszichedelikus hangzást, megemlítem a szerintem legnagyobb zenéket innen: a folkos hangzású The Ballad Of You & Me & Pooneil, a szerelmes ballada Martha, a vidáman gúnyos Young Girl Sunday Blues, az egyszerre bánatos és élettel teli Won't You Try/Saturday Afternoon, az óriási hangterjedelmet igénylő Two Heads, ami Grace Slick szerzeménye, és felejthetetlenül énekli, egyik legnagyobb kedvencem ez a szám.

Az 1968-as év is sikeres az Airplane számára. Jack Casady közreműködik Jimi Hendrix egyik felvételén, később a banda együtt koncertezik A The Doors-szal. Nyáron részt vesznek a newporti fesztiválon, majd év végén megjelentetik a Crown of Creation-t ami rövid időn belül aranylemez lesz.

1969 a béke és a vég éve, az egész hippitársadalom számára. Februárban megjelenik a Bless It's Pointed Little Head, élőfelvételekből álló album. Augusztus elején az Atlantic Cityben tartott, míg augusztus közepén a woodstocki fesztiválon vesznek részt. Woodstockban több mint félmillió ember előtt adnak koncertet a második napon, vasárnap kora reggel, a The Who után. Egy fesztiválozó így számol be a White Rabbit c. nótáról: „...és érezni lehetett, ahogy a felpörgött halucináló fesziválozók egy emberként vadásztak a nyúlra, és mentek Alice-t megkérdezni, hogy mi az ábra. Grace Slick csodálatos!”. A fesztiválon előadott dalok listája: The Other Side Of This Life, Plastic Fantastic Lover, Volunteers, Saturday Afternoon / Won't You Try, Eskimo Blue Day, Uncle Sam's Blues, Somebody To Love, White Rabbit. Novemberben megjelenik a Volunteers, ezt az albumot nem szeretem, nekem nagyon egyformának tűnnek rajta a számok. Maga a Volunteers c. szám viszont kedvenceim közé tartozik (a Forrest Gump egyik filmzenéje). Decemberben az Airplane is részt vett a tragikus kimenetelű altamonti fesztiválon. A rendezvényre jellemző, hogy egy szám közepén Marty Balint az egyik ittas biztonsági őr megtámadta, majd ledobta a színpadról.

1970 elején távozik a bandából Spencer Dryden, helyére Joey Covington kerül. Májusban letartóztatják Balint drogbirtoklásért, de a jó ügyvédeknek hála, 2 hónap leforgása alatt kihozzák. Nyáron Angliában koncerteznek a Led Zeppelinnel. Novemberben megjelenik a The Worst Of Jefferson Airplane, aminek csalóka neve van; az addig megjelent hat album legjobb dalai szerepelnek rajta. Az év végére Grace terhessége miatt ellehetetlenül az, hogy az Airplane élő koncerteket adjon, ezért Casady és Kaukonen alapít egy alkalmi együttest Hot Tuna néven, aminek később két albuma meg is jelenik.

1971 januárjában megszületik Grace Slick és Paul Kantner kislánya, China Kantner. Áprilisban Marty Balin elhagyja a bandát. Ezt követően nem sokkal Grace összetöri autóját, szerencsére olyan szinten ússza meg a balesetet, hogy folytatni tudják az album munkálatait. Az év közepén az Airplane saját kiadót alapít. Első kiadványuk a Bark c. album.

1972 áprilisában Joey Convington helyére John Barbata érkezik a dobokhoz. Júliusban megjelenik a Long John Silver. Augusztusban egy fellépésen a rendőröknek kell elvezetni a csapat menedzserét és Paul Kantnert, mert összeverekednek egymással. Az őket szétválasztani próbáló Grace Slicket is beviszik a rendőrök.

1973-ban megjelenik egy élő album, Thirty Seconds Over Winterland címmel, majd nem sokkal később a banda feloszlik, és Jefferson Starship néven újjáalakul.

Kábé itt véget is ér a Jefferson Airplane, legalábbis ezen a néven, mindjárt folytatom is a Starshippel, de előtte még essen pár szó a későbbi Airplane produkciókról. 1987-ben megjelenik a 2400 Fulton Street: An Anthology c. album, majd 1992-ben a három lemezes, csúcsminőségű Jefferson Airplane Loves You. Ezt így tudtam egészen 2005. 06. 17-ig, amikoris kezembe akadt egy 1989-es évjáratú Airplane album, aminek az volt a címe, hogy Jefferson Airplane. Azon melegében megvettem persze, és rohantam meghallgatni. Elég lightos zenék vannak rajta, dominál Grace zongorajátéka, pár Kantner és Balin szerzemény a békéről és a szolidaritásról, egy Slick szerzemény a szabadságról, néhány feldolgozás aztán kifújt. Erőtlen próbálkozás.

1996-ban az együttes bekerült a Rock & Roll Hall of Fame-be.

Jefferson Starship

A névváltás a technikai fejlődést jelzi: repülő --> űrhajó. 1974-ben új felállással turnéra indul a Jefferson Airplane utódja, a Jefferson Starship, a következő felállással: Paul Kantner – gitár, Grace Slick – ének, billentyűk, David Freiberg – gitár, Papa John Creach – hegedű, John Barbata - dob, Peter „Kangaroo” Kaukonen – basszusgitár, Craig Chaquico – gitár. Később Peter Kaukonen távozik, és Rod Stewart ex-basszusgitárosa, Pete Sears csatlakozik a bandához.

Az első ilyen felállásban készített album a Dragon Fly, olyan dalokkal mint a Ride the Tiger, a All Fly Away, a Devil's Den, és a Hyperdrive. Az album kiadását követő turnén Marty Balin is csatlakozik az együtteshez.

1975 júniusában megjelenik a Red Octopus, egy év múlva pedig a Spitfire, utóbbi Papa John Creach nélkül. Erről az albumról lett kimásolva első kislemezük, a Miracles, Marty Balin szerelmes balladája. A Spitfire-rel fergeteges világturnéra indulnak, majd erről visszatérve 1977 nyarán kiadják az Earth-öt, amivel ha lehet még fergetegesebb turnéra indulnak Papa Johnnal és egy fúvósegyüttessel. Egészen a Németországi koncertig minden rendben ment, akkor viszont Grace megbetegedett, nem tudott fellépni, mire a feldühödött közönség szétverte a Starship felszerelését. Az együttes még vállalt egy fellépést kölcsönfelszereléssel, majd hazament, hogy felvegye az új albumot. Az első nap, mikor dolgozni akartak, Marty Balin a stúdió felé menet autóbalesetet szenvedett, pár nap múlva pedig Grace Slick bejelentette, hogy szólókarriert kezd, így a Starship 1979-ben egy hónap alatt elvesztette két énekesét.

1979-ben csatlakozik a bandához Mickey Thomas énekes és John Barbata helyére Aynsley Dunbar kerül. 1980-ban megjelenik a Freedom At Point Zero. A következő albumon a közben több szólólemezt kiadott Grace Slick is közreműködik; a Modern Times 1981-ben jelenik meg.

1982-ben megjelenik a Winds of Change, az együttes megint dobost vált: Donny Baldwin váltja Aynsley Dunbart.

1984-ben megjelenik az utolsó igazán Jefferson Starship album, a Nuclear Furniture, majd pár hónappal később Kantner és Freiberg távozik a csapatból. Innentől csak Mickey Thomas akaratereje viszi tovább az együttest. Hivatalosan is lehagyják a Jefferson előtagot, az együttes innentől kezdve Starship néven szerepel.

Közben Paul Kantner, Jack Casady és Marty Balin megalakítja a KBC Bandet, Daniel Verduscoval, Tim Gormaval és Mark 'Slick' Aguilarral. Első albumuk egyben utolsó is; a KBC Band c. albumot az együttes feloszlása követi.

1991-ben újra összeáll Paul Kantner, Tim Gorman, és Slick Aguilar, Paul Kantner's Wooden Ships néven. Ez a magja az új generációs Jefferson Starshipnek. Az 1992-ben újjáalakult együttes felállása: Paul Kantner – gitár; Tim Gorman – billentyűk; Signe Anderson – ének; Papa John Creach – hegedű; Prairie Prince – dob ; Mark "Slick" Aguilar – gitár; Darby Gould – ének ; Jack Casady – basszusgitár; Marty Balin – gitár, ének. Később csatlakozik Diana Mangano énekesnő a bandához, ilyen felállásban jelenik meg a Deep Space/Virgin Sky. 1996-ra Signe Anderson és Tim Gorman távozik a bandából, a billentyűkhöz T. Lavitz kerül. Hát itt tart most a Jefferson Starship, mai napig turnézik, talán valamikor kis hazánkba is eljut.

Grace Slick

Lehet, hogy észre lehet venni, hogy a Jefferson Airplane-t bírom legjobban, és a Starshipet is csak addig, amíg Grace Slick az együttesben van. Nagyon meghatározónak érzem a hölgyet a Jefferson Airplane zenéjében. Két legnagyobb slágerük, a Somebody To Love és a White Rabbit is az ő szerzeménye, ráadásul személyes kedvencem a Two Heads szerzője is. Több volt mint szexszimbólum; a rock egyik legnagyobb énekesnője, a nő, mint olyan meghatározója a modern zenében.

1939. október 30-án, Chicago külvárosában született, apja bankár, anyja színésznő. A University of Miamin végez, ahol fő tárgya a művészet volt. Több alkalmi munkát vállal, többek közt modellkedik, majd 1961-ben férjhez megy Jerry Slickhez. Vele együtt látogatnak el a Jefferson Airplane első előadására, ahol megtetszik nekik a zene, és rájönnek, hogy ebből jobban meg lehetélni, ezért együttest alapítanak Great Society néven. Jerry dobol, míg Darby Slick, Jerry bátyja gitározik.

A Great Society 1966-ban különböző okok miatt megszűnt, ezért Jack Casady felkérésére a távozó Signe Anderson helyébe Grace lépett. Az 1967-es Surrealistic Pillow-ra felkerül a Somebody To Love és a White Rabbit is, és nagy meglepetésére ez a két szám éri el a legnagyobb sikereket. Alig telik el kilenc hónap azután, hogy Grace belép az Airplane-be, máris a halucinatív rock nagyjai közt találja magát. Dalai pszichedelikusan értelmezik újra az irodalmi alkotásokat (Rejoyce, 1967), támadják a középréteg elnyomását (Greasy Heart, 1968), tiltakoznak az emberi arrogancia ellen (Eskimo Blue Day, 1969).

Igaz 1967-re házassága tönkremegy, Jarry Slicktől mégis csak 1971-ben válik el. Rövid kapcsolata van Jack Casadyvel, majd egy hosszabb, két éves járás Spencer Drydennel. Ezt követi Paul Kantnerrel való kapcsolata, akivel ugyan sosem házasodtak össze, Grace mégis vállalt közös gyereket Paullal. China Kantner 1971. január 25-én születik.

A '70-es évek elején problémái elől az ivásba menekül, 1971 májusában súlyos autóbalesetet szenved, agyrázkódást kap. 1972-ben egy koncerten összevesznek Paullal, majd mikor ezután a felhergelt férfibe beleköt a menedzser, tömegverekedés tör ki, melyet a rendőrök oldanak meg: Paul, Grace és a menedzser bilincsbe verve távozik a helyszínről.

1974-ben Grace megjelenteti első szólólemezét, Manhole címmel, de beszáll a Jefferson Starshipbe is, ő írja a Hyperdrive c. számot.

Időközben Paul Kantnerrel elválnak útjaik, Grace új szerelmet talál magának, a fővilágosítót Skip Johnsont, Paul pedig Cynthia Bowmannel jön össze, mindkét kapcsolat napjainkig tart.

Grace 1980-ban megjelenteti a Dreams c. szólóalbumot, 1981-ben a Welcome To The Wrecking Ball-t, 1984-ben pedig a Software-t. Közreműködik Jefferson Starship, illetve Starship albumokon.

Grace 1991-ben viszavonult a zenéléstől, idejét festéssel tölti, amit főleg a hippikorszak inspirál. Festett portrét Jimi Hendrixről, Janis Joplinról, John Lennonról is. Grace-t láthattuk egy Starship szuperkoncerten, illetve utoljára egy Papa John emlékkoncerten.

A cikket köszönjük Hercule Poirot-nak! Hercule's Hippi Site



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Jefferson Airplan!



special írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia