×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Guns N' Roses - Shooting down the illusions 1991 - első rész 

Megjelent: 2005. október 15. szombat 12:00
Szerző: RockPower
    Interjúk 

Sokáig váratott magára, de a Guns N'Roses végre megint úton van és megint lemezen van. Az utóbbi a Use Your Illusions I. és II. része. SYLVIE SIMMONS amerikai túrájukon érte utói SLASH-t, DUFF McKAGANt és MATT SORUMot. Itt és most elválik, mi tény, és mi képzelgés mindabból, amit a világ legsikeresebb és legellentmondásosabb rockbandájáról általában összehordanak.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Sokan hitték, hogy már soha nem térnek vissza, hogy kiégtek, feloszlottak, összeomlottak és felrobbantak, vagy besöpörte és elemésztette őket a Los Angeles-i főútvonalak manikűrözött járdáit tisztogató egyik szippantókocsi. Semminek és senkinek nem sikerülhet ilyen csillagászati magasságba ívelni (első albumuk tizenhatmillió példányban kelt el a világon, a magazinok imáikba foglalták őket egyetlen interjú nélkül, a sajtó ízekre szedte utolsó fingjukat is, az élet értelmét keresve benne), anélkül, hogy darafokra ne szakadna. Vagy, hogy meg ne ásná a saját bombatölcsérét, amelybe beletemetkezhet.

Egy darabig úgy tűnt, nekik is ez lesz a sorsuk: a kábítószerproblémák, a letartóztatások, a hírhedt kidobások (legutóbb, amikor Axl a színpadon jelentette he, a Stones Los Angeles-i fellépése alkalmából, hogy vége a bandának, ha nem hagyják abba a Mr Brownstone-nal való piszkálódást. Abbahagyták, Steven Adler dobos kivételével, akit átmenetileg Fred Couryval helyettesítettek, míg Steven ki-bejáró vendég volt a kijózanítóban, majd végül nagy érzelmi kitörések közepette elbocsátását kérte). De végül a második album. Pontosabban albumok. Állati nagy, harminchat új számtól duzzadó albumok - elképesztő anyag, nyers és véres rocktól Elton John-ikus balladákig (Axl mondta), és sok minden mással közötte.

A nemrég eltávolított menedzser, Alan Nivan igen szépen foglalta össze, mondván, hogy mindez a - Zeppelin Physical Graffitijének és a Pink Floyd féle The Wallnak a keresztezése. Lökjük még oda az Exile On Main Streetet és a Beatles White Albumát, szabdaljunk bele az erőszakos kilencvenes évek gonosz-éles késével és kiderül, miről és hogyan szól az egész. A Use Your Illusion I és II-t egy kedvenc punkbandák nótáiból kevert album követi, számok a The Feartől, a The Damnedtől és a Sex Pistolstól. (Bill Price, a Pistols embere volt történetesen az, aki az utolsó pillanatban újrakeverte az albumokat)

Azért vettek föl annyi számot, mondják, mert megírták őket, mert jók voltak és mert hiába várta mindenki, hogy a banda a stúdió kellős közepén kiég, nem égett ki, a nóták viszont csak jöttek és jöttek. Ugyanez az oka a megjelenésüknek is. Lehet, hogy ez megrázza a lemeztársaságot, amely jobban szeret tizenkét számot csokorba kötni a sikerszámmal az élen egy-egy albumon, de a rockadók jól járnak és még jobban jár az, aki majd a csinos klipeket készíti a Music TV-nek. A Guns N' Roses azonnal a feje tetejére állította a lemezcéget, amint először kitört Los Angeles hajlakkozott utcái közül, abból az apró, fürdőszobátlan lakásból, amelyet egymással és minden olyan nősténnyel megosztottak, aki hajlandó volt kifizetni helyettük a lakbért és még némi alkoholt is vásárolni.

De felháborították az első embert is, aki menedzserükül ajánlkozott, fel a Mike Clink előtti producereiket és mindenkit. Szó, ami szó: többségükre ráfért egy kis hidegrázás. A fiatal, kicsattanó, durrbele-nemtörődöm bandák, például a Mötley Crüe által újjáélesztett rockvilág megtorpant, elposványosodott, köldöknézővé vált és szüksége volt már egy adag adrenalininjekcióra. Ezt a Guns lökte bele és tökéletes rockzenét is mellékelt hozzá. Axl magyarázta nekem első lemezük megjelenésekor, hogy "azt akarjuk, mindenki értse mneg: játssz bármit, amit te akarsz játszani és ne azt, amit mások gondolnak, hogy játszanod kéne."

- Az első lemezünknél - tette hozzá - még nekünk is voltak bizonyos korlátaink. Az első lemezen nincsenek bizonyos dolgok, amelyek a másodikon rajta lesznek, mert még nem érett meg az idő. Még egy pár vaskaput be kell döntenünk.

Bedöntötték. Igazság szerint TNT-vel berobbantották.

DRÁMÁK ÉS TRAUMÁK

E mostani beszélgetésünk közben épp túrájukra próbálnak. Két évet lesznek úton, fellépnek a londoni Wembley Stadionban is (nem rossz annak a bandának, amely eddig csak a Marqueeban, a Hammersmith Odeonban és egyszer a Doningtoni Kastélyban jutott színpadhoz). Axl nincs itt - ritkán jár próbákra. Izzy betoppan, de máris motorra kap és megy. Ám Slash, Duff és az új dobos, Matt Sorum nagyon szívesen nyilatkozik.

Volt-e pillanat, amikor azt hitték: sosem készül el az új album - hiszen annyi dráma, trauma és probléma kerülgette az utolsót is, erre meg ráadásul szinte végeérhetetlenül sok nótát szántak?

- Én biztos voltam benne, hogy valamilyen lemez mindenképp elkészül. Persze volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, "elkészül, de basszátok meg: nélkülem!" - tör ki a hahota Duffból. - De nem, végül is jól ment, most már mindenki boldog. A sok probléma olyan távoli ma már, de hiszen másfél évvel ezelőtt volt az egész. Steven (Adler), eszem a szívét, vagy egy évvel elúsztatta a lemezt. Már vettük fölfele - ez két éve volt - és egyszer csak nem volt velünk szellemileg és emiatt veszendőbe ment egy teljes év. Háromszor utaltattuk be kábítószer-rehabilitációra. Én magam a tulajdon pisztolyommal mentem az ellátója lakására és még mi minden...

- Mindent megtettünk, amit lehetett. Aztán kirúgtuk - vonja meg a vállát. Csend.

- De akkor meg az volt a baj, hogy honnan akasszunk le másik dobost. Nem könnyű, ha a banda olyan, mint egy család, valakit csak úgy behozni kívülről. Kipróbáltunk jó pár embert és rá is bukkantunk valakire, aki jó lett volna, ha nem is éppen osztályon felüli, amilyet akartunk. Egy időre bevettük. De aztán Slash meg én elmentünk a The Cult Los Angeles-i fellépésére és megláttuk Matt Sorumot.

És ellopták a dobost...

- Nahát, nem egészen úgy volt - tiltakozik Duff -, mert én mentem el vacsorázni Ian-nel és ő mondta, hogy amúgy is másik dobost keresnek. Baráti beszélgetés volt és most is jóban vagyunk Ian-nel is, Billy-vel is. Sohasem ártanék más bandának. Soha. Mindenki tudja, hogy a The Cult szinte minden túra után változtat a csapaton. "Istenem, változtass a csapatodon": így volt ezúttal is.

- És Matt tényleg helyrebillentette a bandát. Tavaly júniusban lépett be, egy hónap alatt megtanult harmincnyolc számot és tökéletesen ledobolta őket. Matt és én júliusban megcsináltuk az alapokat, aztán Slash az összes gitárt, Axl az éneket, Izzy, Slash, Matt, Dizzy (az új billentyűs, aki a túrán csatlakozik) és én itt-ott még némi támogatást, javítást, és én három számot énekelek is a lemezen. És ezzel végre elkészült.

Nem lett volna sokkal gyorsabb, ha kiválasztják a legjobb egy tucatot és kiadnak egy normális méretű lemezt? Miért ragaszkodtak ilyen irdatlan sok nótához?

- Az egész új anyagunkat fel akartuk venni, ki akartuk söpörni a régit is, amit eddig nem volt érkezésünk rögzíteni és még újabbakat is akartunk csinálni - magyarázza Slash. - Ne nyomasszon többé semmi, amikor majd belekezdünk a következőbe. Aztán meg jó móka volt. Szerintem igazán érdekes anyag sikerült.

- Amikor végre elkezdtük a stúdiómunkát - mondja Duff -, arra gondoltunk, hogy nem vehetünk fel tizenkét számot, vagyis csak egy lemezt. "Gyerünk, mindent bele, aztán ha nem megy, hát nem megy". De ment. Ezért mindegyik nótát megcsináltuk. Lényegében olyan volt, mintha egyszerre négy lemezt vettünk volna fel.

A SAJÁT ÚTJUKAT JÁRJÁK

- Lehet, hogy le se szarjuk az életet, de a studiót komolyan vesszük - állapítja meg Slash. - Bementünk, aztán tök jól szórakoztunk és nem éreztük a nyomást mindaddig, amíg le nem jártak a határidők. Ettől függetlenül csak lementünk a stúdióba, megcsináltunk pár számot, aztán átmentünk az utca túlsó oldalára, elüldögéltünk a bárban, csajoztunk, iddogáltunk, aztán vissza a stúdióba. Ezen nem változtattunk.

- Azért csináltuk meg két különálló albumnak - magyarázkodik még Duff -, mert először is, mibe kerülne a srácoknak egy dupla nagylemez? 25-30 dollárba. Egy fiatal srác honnan venne ennyit? De így összeállhat a haverjával, az egyik megveszi az egyiket, a másik a másikat, aztán fölvehetik egymástól kazettára. Aztán meg ilyet még senki sem csinált és hát ismersz minket: minden szart szeretünk kipróbálni, ami még nem volt. Jópofa kibaszni a rendszerrel. Lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem. Tudom, hogy a kritikusok a pofára esésre mennek, de mi nem esünk pofára, mert nagy fej vagyok, mert szeretem az anyagunkat és mert a szívünk, vérünk, mindenünk benne van.

- Amikor elindultunk - mondja Slash -, még '85 volt és az egész zenei élet olyan volt, mint lószerszám a hideg vízben. Szörnyű volt. És akkor megjelentünk és legalább a magunk dolgát csináltuk, bármi volt is az, (szerintünk véres, izzadt, bömbölő rock 'n' roll), és a srácok kajolták és nagyon sok lemezt adtunk el. És a lemezüzlet is megváltozott kicsit. Aztán leálltunk és a zenei élet lassan, de biztosan... azazhogy igen gyorsan visszasüllyedt oda, ahol a mi megjelenésünkkor volt.

Elharapództak a Guns N' Roses-utánzat bandák, amelyek olyan biztosra mehetnek, mint bárki, aki extra vastag óvszert használ.

- Ezért kihoztunk egy új lemezt, amely ugyanúgy szél ellen pisál, mint az első, ha nem sokkal inkább. Kíváncsi vagyok, ennek mi lesz a hatása.

Persze vannak, akik szerint azért vettek föl és adtak ki egyszerre mindent, amijük volt, mert a kényes helyzetben lévő, bármikor szét eshet vagy tompa kábítószermámorba szédülő banda egy harmadik nagylemezig már nemigen juthat el.

Duff megvonja a vállát: - Ez ostobaság, híresztelés, mint minden más. Ezt bármelyik bandára rá lehet fogni.

De nem annyira, mint a Guns N' Roses-ra. Hiszen ez a banda rúgta ki Axlt, amiért nem jelent meg egy fellépésen, aztán Axl kirúgta a bandát, amikor megjelentek, végül együtt rúgták ki Steven Adlert. Ott a kábítószer-túladagolásról szóló megannyi történet is (az Aerosmith ünnepélyesen Slash-nek nyújtotta át a "Méregikrek" trikót egy túrán, a Mötley Crüe túráját le kellett mondani, mert Nikki Sixx úgy elkábult egy Guns-tagokkal töltött bulin). Nincs még egy banda, amely annyi sziporkázóan gyanús ügybe keveredett volna, mint a Guns N'Roses. De ha van is, azok legalább betartják a játékszabályokat és évente kiadnak egy tizenkét számos nagylemezt, hogy boldog legyen a szurkolótábor is, meg a lemezcég is.

- Úgy van - bólint rá Duff. - A legtöbb banda, ha esik, ha fúj, évente egyszer túrára megy, csinál még egy lemezt, aztán megint túrázik. Mi nem vagyunk ilyenek, ez igaz. Mi nem vagyunk üzleti vállalkozás. Mi a saját utunkat járjuk. De tudod, az a legfontosabb, hogy a zenét nem lehet megmagyarázni. Az szívből jön és nagyon ősi. Nem olyasmi, amit géppel elő lehet állítani, aztán felkiáltani, hogy "nahát, kérem, itt a zene", mint a komputer, vagy ilyesmi. Ez szívből jön. És ha az ember úgy érzi, hogy mindazt a zenét, amit megcsináltunk, meg kell csinálni, akkor üsse kő, nem számít az idő, meg a sok ember munkája.

- Nem fogunk összevágni csak úgy egy lemezt, aztán irány a túra. Ez tiszteletlenség lenne a rajongóinkkal szemben, akik hisznek bennünk és nem lenne méltányos önmagunkkal szemben sem; képtelenek lennénk ilyesmire. Úgyhogy bocsánatot kérek a srácoktól, amiért ennyit várakoztattuk őket. De gondolom, remélem, sokan közülük értik, honnan jövünk. Ebbe mindnyájan beleadtuk szívünket-lelkünket, és csak ez számít.

folytatás...

RockPower 1991/10



rovat lapozó


Még, még, még...



RockPower írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cojones - interjú TGerrel (2017)
TGer, jó újra a passzio.hu-n üdvözölni! Sajnos, nem ez az első, hogy egy számomra kedves banda feloszlása a szomorú apropó, de azért picit izgulok, mert ez

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia