×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 LGT - Bummm! (1973) 

Megjelent: 2005. október 27. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
 Klasszikus:   Lemezismertetők 
Bcsaba: "Az első magyar zenekar voltak, akinek olyan amerikai turnéja volt, ahogy az a nagykönyvekben a nyugati zenekaroknak meg van írva."

Ary: "Az az igazán érdekes, hogy a világ nagy része azzal volt elfoglalva a ’70-es évek elején, hogy a Led Zeppelint koppintsa és eközben Magyarországon összeállt egy ilyen zenekar, akiknek megvolt a saját hangjuk. És ha csak egy kicsit más lett volna a világ, akkor ma a Rolling Stones, Paul McCartny és a Queen mellett őket is ugyanúgy a legnagyobbak között emlegetné az egész világ..."

pJuan: "Innen is üzenem Pici-nek, hogy nem a Megasztárosokkal kell énekeltetni az LGT dalokat, hanem koncertezni kell a Tabánban! Más lenne a világ, ha hiszitek ha nem!"

Gergely: "Mindannyian emlékezhetünk még az LGT búcsúkoncertjére. Ha az egyikre nem is, akkor valamelyik másikra biztosan. Mindazonáltal a zenekar nemcsak azért van még mindig a köztudatban, mert feloszlását rendszeresen újabb és újabb koncertek tették (teszik?) idejétmúlttá, hanem mert zenéje örökre beleivódott a magyar kultúrába."

bollokcs: "A magyar rocklemezek közül az egyik személyes kedvencem ez az album, nehéz róla elfogulatlanul írni. Viszonylag zsenge koromnál fogva későn ismertem meg az LGT-t, egyik meghatározó élményem velük kapcsolatban Sándor Pál 1997-es "Volt 1x1 zenekar" című dokumentumfilmje volt..."

Almár Ákos: "Ha a Locomotív GT neve szóba kerül, általában kétféle véleményt szoktam hallani, az egyik szerint minden idők legnagyobb magyar rockzenekara, ha nekik nem sikerült a világhírnév, akkor más eleve esélytelen. A másik tábor szerint nem voltak ők semmivel jobbak, rengeteg hasonló kvalitású zenekar volt, csak ők nem kaptak annyi lehetőséget. Az igazság valószínűleg a kettő között van valahol..."

Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Bcsaba (2005.10.10.)

Bár a rovat eddig világsztárokat tárgyalt, én fontosnak tartom, hogy a hazai klasszikusokról is megemlékezzünk.

A magyar zenei vezetés (Erdős Péter) a 70-es években görcsösen próbált magyar világsztárt előállítani, ami termelte volna a dollárt az országnak. Közben az erre igazán alkalmas zenekarokat valahogy mindig kigáncsolták. Ilyen volt a Syrius és mellette – ha közel sem annyi akadályoztatással – de az LGT is. Amikor igazán dobbanthattak volna – pont ezen album megjelenése után – akkor nem adott az akkor monopolhelyzetben lévő állam nemhogy elég, de semmilyen segítséget a továbblépéshez. Önerőből meg egyszerűen innen képtelenség volt bármit elérni a világban. A gáncsoskodásoknak, hivatali packázásoknak az lett a vége, hogy beszorultak kis hazánk és a KGST blokk területére, és többet soha nem értek el, minthogy ma a magyar minőségi zene etalonjaiként tekinthetünk rájuk. Tegyük hozzá kint csak a másod, harmadvonalban fértek volna el, és csak mint kommunista országból érkezett unikum lettek volna valószínűleg érdekesek.

Az LGT létrejötte nagyon nagy robbanás (bumm) volt a magyar rockzenei életben 1971-ben. Az Omega dalszerzője Presser Pici valamint dobosa és szervezőzsenije Laux Józsi úgy döntöttek, hogy szűk nekik az a keret, amit a többi zenész biztosít az akkor legmenőbb magyar rockzenekarban. A világban már rég teret nyertek a szabadabb formák, a hangszeres szólók fontosabbak lettek, az egyéniség jobban kibontakozhatott.

Bátor lépés volt robbantani, mivel az akkori rendszer nem szerette a változásokat, célja a mindenkori status quo fenntartása volt, Presserék minden szellemi alkotásukat maguk mögött hagyták és új lapot nyitottak saját életükben. Az 1971-es nyitófelállás 2 évet ért meg, és Frenreisz Karesz basszgitáros kilépett. És itt léptek egy zseniálisat, bevették Somló Tamást, és megalkották máig legjobb lemezüket, jelen cikkünk témáját.

Nem egy hosszú lemez, mégis tele van nagyon kerek, nagyon szép darabokkal, olyan slágerekkel, mint a Gyere ki a hegyoldalba, az Ő még csak 14, vagy a Képzelt riport albumról újrafelvett Ringasd el magad.

Részemről azonban nem ezek a legértekesebb darabjai az albumnak, hanem a Mondd, mire van és a Vallomás.

Zsenik energiái feszítették ezt a zenekar. Presser Pici az egyik legtermékenyebb magyar zeneszerző. Munkássága eddigi 40 évében megszámlálhatatlan dalt írt, és nem csak magának, sokaknak. (pl. Zorán, Zalatnay, filmzenék, balettek). Barta Tamás legendás gitáros, egyike a magyar rock 3 tragikus nagy halottjának (Barta, Radics, Bencsik Samu) Ekkoriban még Somló is aktívabb volt, és a zenekar nem alakult át Presser Művekké, a többiek is partnerek, alkotótársak voltak.

Az album nem értelmezhető a kor ismerete nélkül. Naívabb időket élt akkor Magyarország, a nyugat alig szűrődött be, a TV-ben alig volt adás, nem volt mobiltelefon, a fiatalok egymás társaságát keresték, nem a számítógépek előtt ültek. "Mondd el mire van a perc, hogyha nem engem ölelsz?"

A szövegeket Adamis Anna jegyezte az LGT-nél 1976-ig, ahogy az Omega legendás hippikorszakának örökzöldjeit is. (Gyöngyhajú lány) Ezek a szövegek emberi kapcsolatokról, szerelmekről, érzelmekről szólnak, semmi politika, csak ami a kor fiatalságát foglalkoztatta.

Ami eztán jött: Amcsi turné ’74-ben Barta diszidál, kinnmarad, berántják helyette Karácsony Jánost, de az az LGT, aki megalkotta a III albumot már sosem támadt fel. ’76-ban laux is diszidált, Presser lassan átvette – eleinte kényszerből – a zenekar irányítását, és a többiek tespedtsége, nameg Presser maximalizmusa miatt egy idő után már csak az ment, amit Presser akart.



Ary:

Ismét egy album, amely - igaz nem sokkal - de előbb látta meg a napvilágot, mint én. Nem ismerem annyira az LGT sztoriját, de arról már korábban is tudtam, hogy komoly nemzetközi karrier előtt álltak, és mint kiderült pont ennek a lemeznek köszönhetően jutottak el nyugatra (a Rolling Stones producere szerződteti őket), és szintén ennek köszönhetően tiltották be őket itthon. Már a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadásai kapcsán is rossz szemmel nézett rájuk a kulturális vezetés, hiszen a farmeros, hosszú hajú fiatalok csapatai állandó teltházat csináltak a Vígszínházban, hogy arra a két órára a zene és a dalszövegek segítségével szabadnak érezhessék magukat.

Ha az amazon.com-on rákeres az ember a Locomotive GT-re, akkor egyrészt azt veszi észre, hogy minden lemezüket meg lehet kapni ma is külföldön, másrészt megtudjuk, hogy a Bummm! album "Progessive Rock from Hungary". Az LGT harmadik lemeze volt a Bummm, és az eredeti Barta-Frenreisz-Laux-Presser felállás erre az albumra megváltozott. Frenreisz távoztával Somló basszusozott az új lemezen és hozta a szaxofonját is, a zenét pedig Barta és Presser ketten írták, a dalszövegek nagy részét meg Adamis Anna, ahogy korábban is.

Ma már persze jóval kevesebbet értünk meg, fogunk fel azokból a finom szövegi utalásokból, melyek a vasfüggönnyel körbevett szocialista táborban mindennapjaikat élő emberek helyzetét sűrítette egy-egy találó mondatba. A lemeznyitó Ringasd el magad például ma is üt ebből a szempontból. A színházi változathoz képest sokkal több élet van ebben a verzióban. A konga és a fúvósok a jellegzetes hetvenes évekbeli esztrád gitározás mellett meg egészen funky hangulatot teremtenek. Hasonlóan laza a Gyere, gyere ki a hegyoldalba rokija, amiben viszont semmi megfejtenivaló nincs, csak buli az egész. A kettő között a Kék asszony szomorú dala hangzik el Presser búgó hangján.

A Visszamegyek a falumba dalban Presser izomból énekel, a zene meg tipikusan LGT. Igazából nem lehet leírni, talán a kollégák közül valakinek sikerül. Legyen elég annyi, hogy progresszív, a szó eredeti értelmében. A Bárzene instrumentális témájáról meg Hendrix képe dereng fel, bár nem vagyok avatott ismerője a nagy mágusnak, mégis. Nem csak Barta gitározása finom, de Somló basszusgitárja is kellemesen "röfög". Egy újabb nagy sláger következik ezek után, az Ő még csak tizennégy. A szöveg csajozós, a zene rock'n'roll, a verze alatti tempót automatikusan elkezdi taposni az ember lába. Barta slide-gitárt is bevet a dalban.

Megint a kongák és a funky fúvósok jönnek elő a Szabadíts meg dalban. A zenétől akár jókedve is lehetne a hallgatónak, de a szöveg és az énektéma miatt kicsit komorabb a hangulat. A szerelmes Vallomás jön ezután, melyben hárman is énekelnek. Nagyon érzelmes a dal, de nekem igazán az a gyors akusztikus gitárjáték tetszik, amit a lassú dallamok közé beillesztett Barta Tamás. A Mondd, mire van elgondolkodtató szövege miatt értékes, a zenében túl sok izgalmas dolog nem történik. A lemezt végül a Miénk itt a tér zárja. A tévében nemrég újból leadott ’80-as évekbeli LGT műsorban láttam ezt a dalt, ahogy a négy muzsikus (akkor már Karácsony Jánossal és Solti Jánossal) a hajnali fagyban, pokrócokba burkolózva énekli egy gyártelepen, és nagyon megfogott az a kép.

Az az igazán érdekes, hogy a világ nagy része azzal volt elfoglalva a ’70-es évek elején, hogy a Led Zeppelint koppintsa és eközben Magyarországon összeállt egy ilyen zenekar, akiknek megvolt a saját hangjuk. És ha csak egy kicsit más lett volna a világ, akkor ma a Rolling Stones, Paul McCartny és a Queen mellett őket is ugyanúgy a legnagyobbak között emlegetné az egész világ, és nem egyedül Puskás Öcsi bácsi zseniális bal lábáról ismernének minket.

pJuan:

Ki honnan jön?

Gyerekként, a 11 évvel idősebb testvérem "utánfutójaként" emlékszem az LGT Tabán koncertjeire a hetvenes években. Meg persze Bergendyékre, a Hungáriára, Gemini-re, meg a Sommal és Balázs Fecóval felálló Neotonra... De, a legnagyobb élményt mindig a Tabán adta. Nagy a valószinűsége annak, hogy az, aki ma vagyok ezeknek az élményeknek köszönhető. Innen is üzenem Pici-nek, hogy nem a Megasztárosokkal kell énekeltetni az LGT dalokat, hanem koncertezni kell a Tabánban! Más lenne a világ, ha hiszitek ha nem!

Az LGT nekem mindig ezt a felállást jelentette. Tisztelem, becsülöm és szeretem is a későbbi Karácsony James - Solti féle LGT-t, de nekem Barta - Laux a csúcs.

Az LGT 71-ben adta ki első nagylemezét Locomotiv GT címmel. Majd ugyanazzal a felállással 72-ben a Ringasd el magad-ot. Barta Tamás: gitárok; Frenreisz Károly: sopran-, tenor sax., fuvola, gitár, fender basszus, ének; Laux József: dobok, conga; Presser Gábor: orgona, zongora, vibrofon, ének

Szupergroupként alakultak. 71 januárjában Frenreisz Károly a Metróból, Presser Gábor és Laux József az Omegából, Barta Tamás a Hungáriából úgy döntött, hogy együtt indulnak el valami más úton. Azóta már tudjuk, hogy a Presser Gábor - (és Laux akkori felesége) Adamis Anna szerzeményei a hazai rocktörténet legfontosabb pillanatait adták nekünk...

Azt nem tudom, hogy abban a korban mit kellett tenni azért, hogy még az év novemberében Japánban is bemutatkozzanak, de az biztos, hogy a "World Popular Song" fesztiválon már ők képviselték hazánkat (Mondjuk előző évben a Gyöngyhajú lány nagy sikert ért el a fesztiválon). 72-ben Angliába jutottak el, a Great Western Express fesztivál vendégeként, ahol ők voltak az egyetlen európai csapat. Így jutottunk el 73-ig, amikor elkezdődött a banda átalakulása...

Ugyanis Frenreisz Károly helyére Somló Tamás (- alt-szaxofon, basszusgitár, ének) érkezett, és ebben a felállásban vették fel harmadik lemezüket, a BUMM!-ot! Ezek után a legtehetségesebb Magyar gitáros, Barta Tamás is távozott. (Helyére jött Karácsony János a General-ból)

Az is biztos, hogy 74-ben megjelent első angol nyelvű lemezük az ABC Records - CBS Epic gondozásában Locomotiv GT címmel, (mivel az első magyar nyelvű lemeznek is ez volt a címe, így az angol ismert még Rock Yourself-ként is) amin a magyarul a BUMM!-on szereplő "She's Just 14"-ben például Jack Bruce is vendégeskedik...

1973-ban együtt dolgoztak Jimmy Millerrel, a Rolling Stones producerével. Londonban és Los Angelesben készítettek egy-egy nagylemezt. 1974 nyarán végigkoncertezték az USA-t, többek között hatalmas fesztiválokon léptek fel, világsztárok társaságában. Az ígéretes kezdetek után a nemzetközi karrier mégis elmaradt - a magyar hivatalnokok talán kicsinyes, talán épphogy politikailag jól megfontolt akadékoskodása következtében...

A BUMM! dalai ma is sokat jelentenek nekem. A dalok a hazai rockzene leglazább és egyben legprofibb dalai. Slágerek, kicsit jammelősek, rockosak és popposak. Barta Tamás minden pillanata élmény. Kedvencem a totális lazulós funky szerű riffeket egymás után pakoló Visszamegyek a falumba, amit még Presser jellegzetesen LGT-sen átélt éneke sem tud elrontani. De a Bárzene-t nyitó szóló is olyan, hogy még manapság sem lehet hasonlóan ízeset hallani (persze a felvétel keverése szellős, nem éppen tökéletes). Mindenesetre amit Barta játszik az maga a hard rock zene. De ott van a nagy sláger, amit énekel is Barta: Ő még csak tizennégy... jellegzetes, laza, talán hippisnek is mondható pop dallama, és a hazai rock történetében oly kevés: gúnyos, egyszerű szöveg.

A Ringasd el magad itt válik dallá, bár a A képzelt riport című musical lemezen sem annyira rossz. A Kék asszony nekem a párja a Gyöngyhajú lány-nak. A Gyere, gyere ki a hegyoldalba egyszerű buli, a Szabadíts meg elején Pici és Barta klasszikus párharca zseniális. Aztán a dal musical-be illő.

A lemezen a másik nagy kedvencem a Vallomás elején hallható akusztikus gitár, majd a folyamatosan hangosodó ének. A Mondd, mire van? - de az egész LGT történelem - fontos eleme az, hogy mindenki énekel, sőt mindenki tud énekelni. Aztán már csak a Miénk itt a tér marad, aminek a szövege azt hiszem még mindig nekem szól: Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,- A ház is a miénk, mert mi viseljük el,- Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,- Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.- A mély udvarokban csak ecetfa nő,- A lépcsőn melyen járok, elkopott a kő,- Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,- Ismerős a fütty, és egymásnak felel.- Csavarogtunk mi már sokszor délután,- Ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár,- És ha este lett és indultunk haza- Visszafogadott minket ott a tér dala.

Laux József Barta Tamás után Los Angelesben vert otthont. Producer lett. Barta gitározni tanította a kint élő magyarok gyerekeit és érdekeltsége volt egy papírkereskedésben. halála sokk szerű volt, bár rebesgették alvilági kapcsolatait.

Sajnálatos, hogy így kellett véget érnie egy zseniális gitáros életének! Azt persze nem tudni, hogy mi lett volna, ha itthon marad. Számomra az biztos, hogy gitár játékát bármikor meg tudom hallgatni, ahogy szerintem mindenkinek jól esne ebből a lemezből néhány hosszabb slukk...

Gergely:

Mindannyian emlékezhetünk még az LGT búcsúkoncertjére. Ha az egyikre nem is, akkor valamelyik másikra biztosan. Mindazonáltal a zenekar nemcsak azért van még mindig a köztudatban, mert feloszlását rendszeresen újabb és újabb koncertek tették (teszik?) idejétmúlttá, hanem mert zenéje örökre beleivódott a magyar kultúrába. Hogy a nyugatiba nem, abban bizonyára szerepet játszott az akkori politikai helyzet is, ami ugyancsak megnehezítette az érvényesülést arrafelé a magyar előadók számára. Viszont a rendszer javára írható, hogy akkor még nem volt Megasztár, így Presser Pici nem ott égette magát, hanem azzal foglalkozott, amihez ért: zenélt.

Jómagam az LGT hőskorában nagyon nem tudtam értelmezni a banda tevékenységét, helyét a korabeli kulturális viszonyok között azon egyszerű oknál fogva, hogy még nem is éltem pl., mikor a Bumm megjelent. Időközben kialakult a véleményem az LGT-ről, és azon nem is nagyon kellett változtatnom azóta se: szerintem az LGT két részre osztható, instrumentálisra és vokálisra. Előbbivel sok bajom nincs, pontosabban ami a hangszerek kezelését illeti, azzal egyáltalán semmi, ami viszont a dalszerzést, azzal néha igen. Úgy értem, voltak jobban és voltak kevésbé jól sikerült, megírt dalok – legalábbis az én mércém szerint –, de az előadásukkal, eljátszásukkal soha nem volt bajom. Sőt, a hangszerelés gyakran ugyancsak üdítő színfoltot jelent a magyar zenei palettán kidolgozottságával, ötletességével. (Nem mintha más korabeli zenekarok nem léteztek volna, akik szintén maradandót alkottak ezen a téren, de az olyan befutott előadók mellett, mint pl. az Omega vagy a Neoton, az LGT toronymagasan emelkedett kifelé szerintem.) A vokális rész viszont számomra mindig becsukta a kaput a csapat előtt. Mind az ének, mind a szövegek olyan éles kontrasztot képeztek számomra színvonalukban a zenével, amit soha nem tudtam feldolgozni, áthidalni, amit soha nem tudtam megkerülni, így aztán nem lett belőlem nagy LGT-hallgató. Tudom, sokan oda vannak például Presser rekedtes orgánumáért, de engem mindig irritált, amit a mikrofonban produkált, és a többiekkel is így vagyok. (Persze ki vagyok én, hogy rászóljak a legendákra, ha hangosan énekelnek?) Ebből következik, hogy ha kedvenc dalt kéne választanom a lemezről, egyértelműen az instrumentális Bárzenére szavaznék ’szűkszavúsága’ miatt. Nagyon tetszik még a bluesos Ö még csak tizennégy kezdése, azt napestig elhallgatnám.

Persze ma már semmi értelme nincs azon gondolkodni, hogy vajon mi lett volna, ha az LGT bevett volna egy további énekest, hiszen az LGT úgy lett az, ami, ahogy volt. Talán másképp nem is működött volna a dolog, így viszont végeredményben futott a szekér. Akarom mondani a Lokomotív.

Almár Ákos (2005.10.21.):

Ha a Locomotív GT neve szóba kerül, általában kétféle véleményt szoktam hallani, az egyik szerint minden idők legnagyobb magyar rockzenekara, ha nekik nem sikerült a világhírnév, akkor más eleve esélytelen. A másik tábor szerint nem voltak ők semmivel jobbak, rengeteg hasonló kvalitású zenekar volt, csak ők nem kaptak annyi lehetőséget. Az igazság valószínűleg a kettő között van valahol. Előre leszögezem: a Locomotív régi nagy kedvencem. Ezt annak ellenére vállalom, hogy egyes tagok bizonyos megnyilvánulásaival időnként nem értek egyet. Az LGT volt az a zenekar, amelynek hatására 1976 táján megszerettem a rockzenét 6-7 évesen. Őket elég sokszor játszotta a rádió, tévé (emlékszik még valaki az Egymillió Fontos Hangjegy című műsorra?), szerencsére, mert otthon szüleim kizárólag komoly zenét hallgatnak. Az azóta eltelt csaknem 30 évben persze valamelyest változott a zenei ízlésem, először a keményebb, később az akusztikus zene (blues, folk), majd a dzsessz irányába, de azért mindig voltak stabil pontok. Ezek egyike volt az LGT (végül is, ha meggondoljuk, az említett irányzatok valamilyen szinten mind jelen voltak különböző korszakokban az LGT zenéjében).

A Bummm első kiadásáról persze lemaradtam, hiszen 3 éves voltam akkor, és Bartha Tamás disszidálása után bevonták az üzletekből (akár csak pár év múlva Laux távozása után az V. albumot). De szerencsére 1982-ben újra kiadtak néhány régebbi lemezt "20 éves a magyar rock" címmel, így a Bummm-ot is. Sajnos nem az eredeti borítóval, hanem egy egyszerű lila tasakban, amire ráragasztották a zenekar nevét és az album címét tartalmazó matricát (ugyanebben a sorozatban jelent meg a Syriustól az Ördög álarcosbálja). Szerencsére pár éve egy használtlemez-kereskedőnél sikerült beszereznem egy eredeti borítós példányt.

Nekem a Bummm valahogy összefonódik a X. albummal. Mindkettő 82-ben jelent meg, és hozzájuk fűződik egyik első koncertélményem, amikor először mentem ki a Tabánba. A X.-est akkor mutatták be élőben, a Bummm-ról pedig a Mini koncertje után játszottak be magnóról, amég az átszerelés tartott. Addig is tetszett, de valahogy ott fogott meg igazán (bár kicsit rontotta az összhatást a műsorvezető erőltetetten jópofáskodó viselkedése). Mindkét lemez a kedvenceim közé tartozik a mai napig, a Tabán pedig egyik kedvenc koncerthelyszínem (nagy kár érte, hogy tönkreteszik).

A Bummmot nagyon kíváncsian vártam. Előtte nem sokkal halt meg Bartha, és akkor ennek kapcsán sokat olvashattam róla, és mindenhol nagy gitárosként jellemezték. Én viszont előtte már csak olyan lemezeket hallhattam, ahol már Karácsony gitározott. Bartha játékát 12 éves fejjel sokkal izgalmasabbnak találtam, mint Jamesét. Mai fülemmel hallgatva persze egész más a véleményem, sokkal jobban tetszik Karácsony elmélyültebb gitárjátéka, de az biztos, hogy abban az időben Bartha az ország egyik legtechnikásabb gitárosa volt. Kiváló gitárszólókat tartalmaz a Bárzene, Bartha jót teker a Gyere, gyere ki a hegyoldalba c. nótában, de gyönyörűeket szólózik a Kék asszonyban is. Az ő még csak 14-ben pedig megmutatja, hogy kiválóan slide-gitározik. Gyönyörű a Vallomás akusztikus gitár bevezetője. A Szabadíts meg-ben pedig mint énekes is nagyon ott van. Ez volt az első lemezük Frenreisz Karesz nélkül, itt már Somló volt a basszusgitáros, ehhez képest a belső borítón Bartha kezében egy Telecaster Bass (vagy egy ős Precision Bass?) látható. Mivel Artúr korábban nem játszott basszusgitáron, azzal vették be, hogy majd Bartha megtanítja, elképzelhető, hogy sok helyen ő basszusgitározik, Somló inkább az énekével és szaxofon játékával van jelen, főleg a Ringasd el magad-ban, de remekül kiegészítik egymást Barthával a Szabadíts meg-ben és a Vallomásban, Presserrel pedig a Mondd mire van c. dalban. Érdekes a Visszamegyek a falumba wah-pedállal effektezett szaxofonszólója, de azért nekem jobban tetszik az a hegedűszóló, amit az angol nyelvű változaton játszott Artúr. A Bummm kevésbé kemény, mint az előző két lemez, elindultak egy slágeresebb irányba, viszont sokkal egységesebb, ami saját nyilatkozataik szerint korábban azért nem jött össze, mert Karesz erős egyéniség, de soha nem voltak vele úgy egy hullámhosszon, ahogy Presser és Bartha az elejétől fogva. Ez utóbbi a Bummmon nagyon érződik, ők ketten szemmel láthatólag nagyon jól értették-érezték egymást. Teljesen egymás között osztották meg a zeneszerzést, Somló itt még nem jelentkezett saját dallal.

Presser itt leginkább zongorán és Fender zongorán játszik, már nincs Hammond (sajnos), még nincs clavinet (sajnos), sem Yamaha zongora (sajnos), sem szintetizátor (szerencsére), sem vocoder (hála a nagy Magasságos Égnek). Jót zongorázik a Hegyoldalban, Fender-zongorajátéka pedig a Vallomásban és a Miénk itt a tér-ben a leggyönyörűbb. Ez utóbbiban egyébként a szájharmonika szóló is nagyon szép, a borító szerint Bartha játszott rajta, de mivel Somló és Presser is herflizik, nem tudom, ez mennyire vehető biztosra. Presser talán nem az ország legjobb énekese, de egyéni stílusa, humora nagyon átjön a Visszamegyek a falumba és a Miénk itt a tér c. dalokban.

Laux dobolása természetesen meg se közelíti Soltiét, de ahogy ők írják a könyvben, azt a fajta rockot, amit Józsi dobolt, a mai napig nem tudja senki. Ezzel egyetértek, nekem az egyik kedvenc rockdobosom. Legjobban a Visszamegyek a falumba dob-gitár lüktetése tetszik, de mindenhol bejön a dobolása, a legegyszerűbb témákat is izgalmassá tudja tenni. Ami viszont sohasem fogott meg, azok a szövegek, Adamis Anna szövegvilágával sohasem tudtam azonosulni (viszont el kell, hogy ismerjem, hogy később a dalok szövegének angolra való átültetése szenzációsan sikerült). Az egyetlen szöveg, amely úgy-ahogy tetszik, a Visszamegyek a falumba, ezt is Presser írta a borító, akarom mondani a lemezcímke szerint. Végszóként Frenreisz Kareszt idézném, aki a szétválásról jó tíz évvel később azt nyilatkozta: Presserék megcsinálták az LGT legsikeresebb albumát, a Bummm-ot, ők pedig a Skorpió legsikeresebb albumát, a Rohanást, így végül mindenki nyert az ügyön. Persze lehetne vitatkozni, melyik volt a legsikeresebb album, de az biztos, hogy mérföldkő a zenekar, és talán az egész hazai rockzene életében.

Bollók Csaba (bollokcs):

A magyar rocklemezek közül az egyik személyes kedvencem ez az album, nehéz róla elfogulatlanul írni. Viszonylag zsenge koromnál fogva későn ismertem meg az LGT-t, egyik meghatározó élményem velük kapcsolatban Sándor Pál 1997-es "Volt 1x1 zenekar" című dokumentumfilmje volt. Ebben hallottam pár nagyon jó a dal(részlete)t, amelyekről csak később derült ki számomra, hogy kivétel nélkül ezen a lemezen szerepelnek. Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy ez a valaha volt legjobb, legütősebb LGT lemez.

A lemez sikere szerintem abban rejlik, hogy a zenekar ’73-ra állt össze igazán. Frenreisz az első két lemez után (és a Képzelt riport... előtt) kiszállt, helyére a rendkívül sokoldalú és tehetséges Somló Tamás (Omega, Non-Stop) került. A lemez anyagát Presser és Barta írta, érdekes azonban, hogy Barta szerzeményei kerültek túlsúlyba, háttérbe szorítva Presser alapvetően melankólikus-bús témáit. Ezáltal lesz a lemez irgalmatlanul húzós és pörgős, mert Tamás nagyon jól érezte ezt a zenét és abba a progresszív irányba vitte a zenekart, ami már az induláskor is a céljuk volt. (Ez a progresszivitás aztán távozásával fokozatosan el is veszett.) Somló itt még inkább fúvós hangszereken játszik, a basszusszólamokat állítólag Barta játszotta fel helyette.

A lemez a Ringasd el magad című dallal indul.Ez az előző lemezen is szerepelt egy rövid formában (a vígszinházi előadásból), ide azonban lényegesen hosszabb és gazdagon hangszerelt változatban került fel. Emiatt a dal miatt kis híján meggyűlt a bajuk az illetékesekkel, nehezen tudták kimagyarázni, hogy a refrén nem utal semmiféle drogos állapotra :). A Kék asszony igazi Presser-blues, bús dallammal, lírai szöveggel. A "Gyere, gyere..." az egyik leghúzósabb magyar rockdal, a tabáni bulik tömör összegzése. Példaként állítanám sok mai, magát rockzenekarnak nevező "csoport" elé, hogy hogyan is kéne ezt a dolgot csinálni. A Visszamegyek a falumba nekem kicsit folk-os támájú, de gitárfutamai nagyon oda vannak téve. A Bárzenét hallgatva jön le igazán, hogy milyen technikás gitáros volt Barta. A hatodik dal (Ő még csak most tizennégy) az én személyes kedvencem, szerintem a lemez legjobb darabja. Slide-os szólói, pörgös ritmusok, a szöveg….egyszerűen csúcs. A Szabadíts meg-ben pedig már ott rejlenek azok a gondolatok, amelyek segítenek némileg megérteni Barta későbbi távozásának okát ("visszanézni mégsem, mégsem fogok már, visszalépni nem is tudok már..."). A Vallomás a lemez legszebb dala, nem is kell különösebben magyarázni. A Mondd mire van dal talán az egyetlen ,ami kicsit kilóg az anyagból, nincs benne semmi izgalmas és érdekes. A Miénk itt a tér jó záródal, ha jól tudom koncerteken is gyakran játszották, minimális zenei kísérettel, ezzel is a szöveget hangsúlyozva ("Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel...").

Érdekes, hogy Barta (és később Laux) távozásával mennyire megváltozott az LGT zenéje. Karácsony és Solti a maguk nemében kitűnő zenészek, szerintem Bartához és Lauxhoz képest inkább csak jó iparosemberek. Presser pedig az idők folyamán egyre inkább a maga képére formálta a zenkart, és a Bummm!-hoz hasonló igazán ütős albumot már nem sikerült a későbbiekben összehoznia.

A lemez életútja is érdekes volt: 1974-ben az LGT elindult a világsiker felé. Az album anyagát rögzítették Angliában is, majd amerikai turnéra indultak, ahonnan Barta nélkül tértek haza. Az MHV betiltatta a lemezt (hiszen a borítóján egy disszidens látható, aki rossz pédát mutat a szocialista ifjúságnak) amelynek értéke így csillagászati magasságokba szökött (Állítólag a 70-es évek közepén 1000 forintot is megadtak egy példányért, ami az akkori pát tizenforintos lemezárakhoz képest nem csekélység). A 80-as években enyhült a szigor, és 1982-ben megjelent ismét a lemez a „20 éves a magyar rock” sorozatban, egyenborítóval.(Az angol változat itthon csak 1999-ben jelent meg CD-n.) És bár a 70-es években az MHV 8-as stúdiójának technikai színvonala legalább száz évvel volt lemaradva az angolokéhoz képest, az itthon készült anyag valahogy mégis jobban szól...



LGT honlap: www.lgt.hu

A. oldal
1. Ringasd el magad (Presser Gábor - Adamis Anna)
<>(a Képzelt riport című musicalból)
2. Kék asszony (Presser Gábor - Adamis Anna)
3. Gyere, gyere ki a hegyoldalba (Barta Tamás - Presser Gábor)
4. Visszamegyek a falumba (Barta Tamás - Presser Gábor)
5. Bárzene (Barta Tamás)
B. oldal
1. Ő még csak most tizennégy (Barta Tamás - Adamis Anna)
2. Szabadíts meg (Barta Tamás - Adamis Anna)
3. Vallomás (Barta Tamás - Adamis Anna)
4. Mondd, mire van (Presser Gábor - Adamis Anna)
5. Miénk itt a tér (Presser Gábor - Adamis Anna)

Barta Tamás - gitár, slide gitár, acoustic gitár, szájharmonika, ének
Laux József - dobok, ütőhangszerek, motorkerékpár
Somló Tamás - alt-szaxofon, basszusgitár, ének
Presser Gábor - zongora, Fender-zongora, ének
"Shango Ray" Dely - conga, chékere
Adamis Anna - versek

Zenei rendező: Rónai István
Hangmérnök: Sárossy Tamás
Fotó: Lengyel Miklós
Grafika: Kemény György

A Magyar Rádió felvétele, 1973. július
Made in Hungary

Képek a zenekarról:

























Szolgálati közlemény: a következő célpont az AC/DC - Back in Black című lemeze lesz! Mindent bele...



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Mini Acoustic World - Bartók on Rock (2017)
Egy Mini világ újra írja a történelmet! Valami egészen furcsa dolog történt 2017. október 03-án délelőtt 11 órakor. Egy igazán fantasztikus zenekar

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia