Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Stargazer - Tui La (2017)

 Látogatottság
Összesen
88246789
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Helloween - Keeper of the Seven Keys - The Legacy

Lemezismertetők
Kiadó: SPV Records
Honlapjuk: www.helloween.org
Megjelenés: 2005. október 31.
Stílus: Power metal

20 éve jelent meg az első, mára stílus alapítónak mondható Helloween kiadvány. A kerek évszám utáni életüket nagyon bátran indítják: belefognak a 94-ben felvett fonál legnagyobb kihívásának: ugyanis a 87-88-as "Keeper of the Seven Keys" lemezeket folytatni nagyon bátor vállalkozás. Üzletileg is és zeneileg is. Üzletileg azért, mert ha nem sikerül megközelíteni a 250 000 eladott példányt, akkor temetni fogják őket, zeneileg pedig azért, mert manapság nem tűnik túl stabilnak a zenekar, és mert ezt a progresszívebb muzsikát nagyon nehéz érdekesen és hitelesen nyomni (koncerten pedig majdnem lehetetlen 15 perces dalokkal igazán operálni). Sikerülhet-e mégis nekik?



Elsőre ez a lemez egyszerűen nem tetszett. Aztán rájöttem a nyitjára: nem kell nagyon oda figyelni rá. Mostanság az ember megszokta, hogy a Helloween egyszerűre és hatásvadászra vette önmagát. Nem azt mondom, hogy most nem hatásvadász, de nem vitték túlzásba a munkát, és nem sokat dolgoztak a dalok sokszínűségén.

A 87-es "part I"-t, meg a 88-as "part II"-t is mai füllel Kiske adta el. A bandában 94 óta éneklő Andi Deris stúdióban legalább olyan sokszínű énekes, így nem gond neki érdekesen énekelni. Bár nekem túl sokszor viszik túlzásba most is a refrén ismételgetését, de Andi hangja tagadhatatlanul egyre alkalmasabbra fejlődött egy ilyen összetett lemezhez.

Michael Weikath gitáros, vagyis a banda egyik feje olyan jellegzetes témákat tud írni, amit évtizedek óta millió gitáros próbál ellopni. 2002. óta, vagyis már hazánkban is bemutatkozott a jelenlegi másodgitáros: Sascha Gerstner, aki szerintem Roland Grapow nyomába nem érhet. Mégsem lóg ki, azt hiszem most még jobb is, mint amit eddig képzeltem róla.

A másik főnök, a basszer Markus Grosskopf most sokkal többet vállal magára, mint az utóbbi években megszokhattuk. Sok dalban szólózik is, de a keverés is végig előbbre hozta. Kb úgy szól most, mint ahogy Harris szokott a Maidenben. Nekem bejött ez a változás.

Mostanság dobos poszton szokott a Helloween leginkább bajban lenni, ugyanis a 2005-ben a csapathoz csatlakozott Daniel Löble már az ötödik ütőse a csapatnak. Ingo Swichtenberg 93-ig, aztán szerintem a laza-speed legjobb dobosa, Uli Kusch, majd 2003-ig Mark Cross, aztán utoljára Stefan Schwarzmann-nak kellett gyorsítani a dalok ütemén. Náalm Uli volt az eddigiek közül a király, és Daniel Löble játékát nem érzem túl meggyőzőnek, pedig marhára figyelek rá. Azt hiszem, hogy eddig túl jóhoz voltam szoktatva...

Annak idején volt "Initation", később "Invitation", most indulásnak az egyik legösszetettebb nótát kapjuk The King for a 1000 Years címmel. A dupla mindkét lemezén egy-egy hosszú dal nyit. Nekem mindkettő nagyon tetszik. Az első azért, mert régi időket idézi meg, mégis modernül sokrétű, az Occasion Avenue pedig azért, mert a lemez legjobban kidolgozott kórusait tartalmazza.

Az The Invisible Man basszusszólós nyitánya, majd a belassulásos, gondolkodós részei sem rosszak, ha mostanában szokatlanok is a bandától. Mégis: többnyire túlzottan Helloween-esek a témák, így elég nehéz lekötni az ember figyelmét, még akkor is, ha remek a hangszerelés. Különben önmaguktól loptak ebbe a dalba egy refrén témát...

A Born on Judgment Day nyitánya unalomba hajlóan Helloween-es gitárszólóba torkollik. Ez egy galoppozós nóta, lendületből nyomják a megszokott témákat benne.

A Pleasure Drone néhány témája ismét régi időkre emlékeztet, ami kb azt jelenti, hogy sokszor folyik benne Maiden gallopozás.

Kedvencem a lemezről a Mrs. God, ami valamiféle "Dr. Stein"-féle őrültködés. Nálam ez az igazi Helloween, így az sem tudja elvenni a kedvem, hogy Andi Deris néha túlspilázza a játékot. Zárásként a lemez mélypontját adó Silent Rain következik, ami lendületből elnyomott, nyolcvanas évek Helloween utánzata. Kai Hansen azért ebben fényévekkel hitelesebbnek tűnik!

A másodikat nyitó 11 perces Occasion Avenue ismét dob az ember hangulatán, főleg mert az elején megidéznek egy-két klasszikus Keeper nótát is rádióhallgatásos bevezetőjében.

A Light the Universe a romantikus nótája a lemeznek, amiben Candice Night remekül énekel. Kár, hogy Andi ezt is túlspilázza.

Lendületes és metalos a Do You Know What You're Fighting, nekem ez az átlagos dalszerkezet nem jön be. Ahogy a Come Alive átlagosabb dallama sem való szerintem erre a lemezre.

A Shade in the Shadow hammondos indulása még bejön, aztán mintha kifogytak volna az ötletekből. A témák jönnek-mennek, lassulnak-gyorsulnak, de nekem hiányzik a nótából a "lélek".

Dobszólóval nyitják a Get It Up-ot, majd ismét átlagos germán speedet nyomnak benne, ahogy a záró My Life 4 1 More Day sem veszi fel a versenyt pl a második "Keeper"-t záró "Keeper Of The Seven Keys"-el, de még az elsőt záró "Follow the Sign"-nal sem. Lendületesek, érezhetően vége van valaminek, de mégis űr és kérdőjelek maradnak bennem: minden áron folytatni kellett a legnagyobb sikerüket jelentő keepert?

Összefoglalva: A lemezek eleje kifejezetten jó. Aztán szépen lassan kifogynak az ötletekből, és túrnak, amúgy Helloween-esen. Nekem Daniel Löble, de Stefan Schwarzmann sem éri el Uli Kusch szintjét, ahogy Sascha Gerstner sem tud annyit hozzá tenni, mint Roland Grapow. Hiányzik az a lelkesedés, amit Kai Hansen tud a Gamma Ray-ben. Túlzottan üzlet szaga van a dolognak. Kétséges, hogy milesz ebből! Bennem nagyon sok kérdőjel maradt...

10 / 7


Track lista:

Disc 1

01. The King for a 1000 Years
02. The Invisible Man
03. Born on Judgment Day
04. Pleasure Drone
05. Mrs. God
06. Silent Rain

Disc 2

01. Occasion Avenue
02. Light the Universe
03. Do You Know What You're Fighting
04. Come Alive
05. Shade in the Shadow
06. Get It Up
07. My Life 4 1 More Day

Közreműködő zenészek:

ének: Andi Deris [1994-]
gitár: Michael Weikath [1983-]
gitár: Sascha Gerstner [2002-]
basszus: Markus Grosskopf [1980-]
dob: Daniel Löble [2005-]

korábbi tagok:
ének: Michael Kiske [1986-1994]
gitár, ének: Kai Hansen [1977-1988]
gitár: Piet Sielck [1979-1983]
gitár: Roland Grapow [1988-2001]
dob: Ingo Swichtenberg [1980-1993]
dob: Uli Kusch [1994-2001]
dob: Mark Cross [2001-2003]
dob: Stefan Schwarzmann [2003-2005]

vendégek:
dob: Richie Abdel Nabi [1993] turné
dob: Mickey Dee [2002] studio

Lemezeik:

1985 - Helloween [EP]
1985 - Walls Of Jericho
1986 - Judas [EP]
1987 - Keeper Of The Seven Keys Part I
1988 - Keeper Of The Seven Keys Part II
1989 - Live In The UK [Live]
1991 - Pink Bubbles Go Ape
1993 - Chameleon
1994 - The Master Of The Rings
1996 - The Time Of The Oath
1996 - High Live [Live]
1998 - Better Than Raw
1999 - Metal Jukebox
2000 - The Dark Ride
2003 - Rabbit Don't Come Easy
2005 - Keeper Of The Seven Keys - The Legacy




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.52 Seconds