×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Helloween - Keeper of the Seven Keys - The Legacy 

Megjelent: 2005. november 04. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 
Kiadó: SPV Records
Honlapjuk: www.helloween.org
Megjelenés: 2005. október 31.
Stílus: Power metal

20 éve jelent meg az első, mára stílus alapítónak mondható Helloween kiadvány. A kerek évszám utáni életüket nagyon bátran indítják: belefognak a 94-ben felvett fonál legnagyobb kihívásának: ugyanis a 87-88-as "Keeper of the Seven Keys" lemezeket folytatni nagyon bátor vállalkozás. Üzletileg is és zeneileg is. Üzletileg azért, mert ha nem sikerül megközelíteni a 250 000 eladott példányt, akkor temetni fogják őket, zeneileg pedig azért, mert manapság nem tűnik túl stabilnak a zenekar, és mert ezt a progresszívebb muzsikát nagyon nehéz érdekesen és hitelesen nyomni (koncerten pedig majdnem lehetetlen 15 perces dalokkal igazán operálni). Sikerülhet-e mégis nekik?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Elsőre ez a lemez egyszerűen nem tetszett. Aztán rájöttem a nyitjára: nem kell nagyon oda figyelni rá. Mostanság az ember megszokta, hogy a Helloween egyszerűre és hatásvadászra vette önmagát. Nem azt mondom, hogy most nem hatásvadász, de nem vitték túlzásba a munkát, és nem sokat dolgoztak a dalok sokszínűségén.

A 87-es "part I"-t, meg a 88-as "part II"-t is mai füllel Kiske adta el. A bandában 94 óta éneklő Andi Deris stúdióban legalább olyan sokszínű énekes, így nem gond neki érdekesen énekelni. Bár nekem túl sokszor viszik túlzásba most is a refrén ismételgetését, de Andi hangja tagadhatatlanul egyre alkalmasabbra fejlődött egy ilyen összetett lemezhez.

Michael Weikath gitáros, vagyis a banda egyik feje olyan jellegzetes témákat tud írni, amit évtizedek óta millió gitáros próbál ellopni. 2002. óta, vagyis már hazánkban is bemutatkozott a jelenlegi másodgitáros: Sascha Gerstner, aki szerintem Roland Grapow nyomába nem érhet. Mégsem lóg ki, azt hiszem most még jobb is, mint amit eddig képzeltem róla.

A másik főnök, a basszer Markus Grosskopf most sokkal többet vállal magára, mint az utóbbi években megszokhattuk. Sok dalban szólózik is, de a keverés is végig előbbre hozta. Kb úgy szól most, mint ahogy Harris szokott a Maidenben. Nekem bejött ez a változás.

Mostanság dobos poszton szokott a Helloween leginkább bajban lenni, ugyanis a 2005-ben a csapathoz csatlakozott Daniel Löble már az ötödik ütőse a csapatnak. Ingo Swichtenberg 93-ig, aztán szerintem a laza-speed legjobb dobosa, Uli Kusch, majd 2003-ig Mark Cross, aztán utoljára Stefan Schwarzmann-nak kellett gyorsítani a dalok ütemén. Náalm Uli volt az eddigiek közül a király, és Daniel Löble játékát nem érzem túl meggyőzőnek, pedig marhára figyelek rá. Azt hiszem, hogy eddig túl jóhoz voltam szoktatva...

Annak idején volt "Initation", később "Invitation", most indulásnak az egyik legösszetettebb nótát kapjuk The King for a 1000 Years címmel. A dupla mindkét lemezén egy-egy hosszú dal nyit. Nekem mindkettő nagyon tetszik. Az első azért, mert régi időket idézi meg, mégis modernül sokrétű, az Occasion Avenue pedig azért, mert a lemez legjobban kidolgozott kórusait tartalmazza.

Az The Invisible Man basszusszólós nyitánya, majd a belassulásos, gondolkodós részei sem rosszak, ha mostanában szokatlanok is a bandától. Mégis: többnyire túlzottan Helloween-esek a témák, így elég nehéz lekötni az ember figyelmét, még akkor is, ha remek a hangszerelés. Különben önmaguktól loptak ebbe a dalba egy refrén témát...

A Born on Judgment Day nyitánya unalomba hajlóan Helloween-es gitárszólóba torkollik. Ez egy galoppozós nóta, lendületből nyomják a megszokott témákat benne.

A Pleasure Drone néhány témája ismét régi időkre emlékeztet, ami kb azt jelenti, hogy sokszor folyik benne Maiden gallopozás.

Kedvencem a lemezről a Mrs. God, ami valamiféle "Dr. Stein"-féle őrültködés. Nálam ez az igazi Helloween, így az sem tudja elvenni a kedvem, hogy Andi Deris néha túlspilázza a játékot. Zárásként a lemez mélypontját adó Silent Rain következik, ami lendületből elnyomott, nyolcvanas évek Helloween utánzata. Kai Hansen azért ebben fényévekkel hitelesebbnek tűnik!

A másodikat nyitó 11 perces Occasion Avenue ismét dob az ember hangulatán, főleg mert az elején megidéznek egy-két klasszikus Keeper nótát is rádióhallgatásos bevezetőjében.

A Light the Universe a romantikus nótája a lemeznek, amiben Candice Night remekül énekel. Kár, hogy Andi ezt is túlspilázza.

Lendületes és metalos a Do You Know What You're Fighting, nekem ez az átlagos dalszerkezet nem jön be. Ahogy a Come Alive átlagosabb dallama sem való szerintem erre a lemezre.

A Shade in the Shadow hammondos indulása még bejön, aztán mintha kifogytak volna az ötletekből. A témák jönnek-mennek, lassulnak-gyorsulnak, de nekem hiányzik a nótából a "lélek".

Dobszólóval nyitják a Get It Up-ot, majd ismét átlagos germán speedet nyomnak benne, ahogy a záró My Life 4 1 More Day sem veszi fel a versenyt pl a második "Keeper"-t záró "Keeper Of The Seven Keys"-el, de még az elsőt záró "Follow the Sign"-nal sem. Lendületesek, érezhetően vége van valaminek, de mégis űr és kérdőjelek maradnak bennem: minden áron folytatni kellett a legnagyobb sikerüket jelentő keepert?

Összefoglalva: A lemezek eleje kifejezetten jó. Aztán szépen lassan kifogynak az ötletekből, és túrnak, amúgy Helloween-esen. Nekem Daniel Löble, de Stefan Schwarzmann sem éri el Uli Kusch szintjét, ahogy Sascha Gerstner sem tud annyit hozzá tenni, mint Roland Grapow. Hiányzik az a lelkesedés, amit Kai Hansen tud a Gamma Ray-ben. Túlzottan üzlet szaga van a dolognak. Kétséges, hogy milesz ebből! Bennem nagyon sok kérdőjel maradt...

10 / 7


Track lista:

Disc 1

01. The King for a 1000 Years
02. The Invisible Man
03. Born on Judgment Day
04. Pleasure Drone
05. Mrs. God
06. Silent Rain

Disc 2

01. Occasion Avenue
02. Light the Universe
03. Do You Know What You're Fighting
04. Come Alive
05. Shade in the Shadow
06. Get It Up
07. My Life 4 1 More Day

Közreműködő zenészek:

ének: Andi Deris [1994-]
gitár: Michael Weikath [1983-]
gitár: Sascha Gerstner [2002-]
basszus: Markus Grosskopf [1980-]
dob: Daniel Löble [2005-]

korábbi tagok:
ének: Michael Kiske [1986-1994]
gitár, ének: Kai Hansen [1977-1988]
gitár: Piet Sielck [1979-1983]
gitár: Roland Grapow [1988-2001]
dob: Ingo Swichtenberg [1980-1993]
dob: Uli Kusch [1994-2001]
dob: Mark Cross [2001-2003]
dob: Stefan Schwarzmann [2003-2005]

vendégek:
dob: Richie Abdel Nabi [1993] turné
dob: Mickey Dee [2002] studio

Lemezeik:

1985 - Helloween [EP]
1985 - Walls Of Jericho
1986 - Judas [EP]
1987 - Keeper Of The Seven Keys Part I
1988 - Keeper Of The Seven Keys Part II
1989 - Live In The UK [Live]
1991 - Pink Bubbles Go Ape
1993 - Chameleon
1994 - The Master Of The Rings
1996 - The Time Of The Oath
1996 - High Live [Live]
1998 - Better Than Raw
1999 - Metal Jukebox
2000 - The Dark Ride
2003 - Rabbit Don't Come Easy
2005 - Keeper Of The Seven Keys - The Legacy



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia