×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Az Iron Maiden története! 

Megjelent: 2005. december 11. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Cikkek 

Az Iron Maiden 1956. március 12-én született meg London East End városrészében Steve Harris alakjában, bár õ maga életének elsõ 15 évében errõl mit sem tudott. A fiatal Harry még azt a tervet dédelgette, hogy egy nap szeretett csapatánál, a West Ham Unitednél lesz hivatásos focista. A tehetséges tizenéves be is került a klub ificsapatába, ahol gõzerõvel edzett hónapokon keresztül, de egy idõ múlva elege lett abból, hogy számára teljesíthetetlen feltételek elé állítják.

"A klub folyton azt akarta, hogy idõben lefeküdjek, és hasonló hülyeségeket. Ami engem akkoriban érdekelt, az a haverok és a nõk. Mit kezdjek egy klubnál, ha nem tudok megfelelni az elvárásoknak? Steve tehát otthagyta a csapatot, és hamarosan egy olyan dologba kezdett, amit ugyanolyan tehetséggel mûvelt, mint a focit, de az elvárásokat õ maga állíthatta fel. Történt ugyanis, hogy Steve egyik barátja, Pete Dale kölcsönadott neki néhányat a lemezei közül, olyan zenekaroktól, mint a Genesis, a Black Sabbath és a Jethro Tull. Harrist megragadta a számára új zenei világ, olyannyira, hogy 15 éves korában (1971-ben) megvette elsõ basszusgitárját (egy Fender utánzatot), igaz, csak 17 éves korában kezdte igazán komolyan venni a zenélést.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Kb. tíz hónapja basszusgitározott, amikor belépett az "Influence" nevû zenekarba, amely hamarosan "Gypsy's Kiss"-re változtatta a nevét. Ez a csapat Poplarban debütált egy tehetségkutató versenyen, majd hat koncert után feloszlott. Steve ekkor a "Smiler" nevû formációhoz csatlakozott. A többi zenekari tag mind idõsebb volt nála, és egyáltalán nem vették jó néven, hogy a basszusgitárosuk rockdalok írásával próbálkozik, amit ráadásul világosan az értésére is adtak. Steve rájött, hogy csak úgy valósíthatja meg ötleteit, ha saját zenekart alakít, így 1975. decemberében megszületett az Iron Maiden. A névötletet egy régi angol filmbõl, a "Vasálarcos"-ból vették.A kezdeti években kész átjáróház volt a zenekar szinte összes posztja. Az egyetlen stabil tag maga Steve volt. Dave Murray már ekkor is jelen volt, de õ is kétszer elhagyta a fedélzetet egy-egy rövidebb idõszakra. összesen huszonnégy tagcsere és több koncepcióváltás is történt (pl. két napig még billentyûs is volt a zenekarban), míg végül létrejött az elsõ viszonylag stabil felállás. A Steve Harris (basszusgitár), Doug Sampson (dobok), Dave Murray (gitár) és Paul Di'Anno (ének) alkotta négyes mellett rövid idõn belül három másodgitáros is megfordult.

Három hónapig Paul Cairns, egy hétig Paul Todd, majd tíz hétig Tony Parsons töltötte be ezt a posztot.A zenekar ennek ellenére ekkor már kész lett volna rá, hogy megvesse a lábát az East End-i kocsmákban, azonban útjukat állta egy új zenei mozgalom: a Punk. Sok csapat a könnyû siker reményében beszállt a divathullámba, és elkezdett punkzenét játszani, de a Maiden már akkoriban sem volt hajlandó feladni az elveit. Ezzel a döntéssel viszont nehéz helyzetbe kerültek: heavy metal zenekar lévén hónapokon keresztül alig-alig jutottak fellépési lehetõséghez. Telt az idõ, és 1978. végére, a punkmozgalom lecsengésével fordult a kocka: a Maiden egyre több koncertet adott East End kocsmáiban, és sok helyen stabil rajongóbázisuk alakult ki. Sikerült összegyûjteniük annyi pénzt, amibõl Szilveszterre (mivel akkor volt a legolcsóbb) kibérelték a Cambridge közelében található "Spaceward Studio"-t, és rögzítették a "Prowler"-t, az "Invasion"-t, a "Strange World"-öt és az "Iron Maiden"-t. 200 Fontjuk volt, ami csak a felvételekre volt elég, a mesterszalagot nem tudták megvenni. Amikor néhány hét múlva visszamentek, hogy kifizessék a mesterszalagot és a keverést, a szalagot már letörölték, így csak az eredeti, keveretlen verzió maradt meg egy kazettán. Dave a saját másolatát odaadta Neal Kay-nek, egy szenvedélyes, hard rock-kedvelõ disc jockey-nek, aki egy rockmûsort vezetett a "The Soundhouse"-ban.



Neal az egyik este lejátszotta a kazettát a hallgatóknak, és teljesen megdöbbent a reakciótól. A kazetta a legtöbbször kért anyag maradt hónapokon át. A demó Rod Smallwood-hoz is eljutott, Steve egyik munkatársa (aki gyakran rögbizett együtt Rod-dal) adta oda neki a kazettát. Rod meghallgatta az anyagot, aztán felkereste a bandát, és felajánlotta nekik a segítségét. London egész területére, sõt hamarosan országszerte kötött le koncerteket a zenekar számára, akiknek így alkalmuk nyílt arra, hogy országos méretû rajongótábort szerezzenek. Rod azonban hiába hívta meg a lemeztársaságok képviselõit a koncertekre, sokáig nem tudta szerzõdéshez juttatni csapatát. Végül az EMI-jal is megpróbálkozott, akik végre láttak fantáziát a zenekarban. Hogy lemérjék, mennyire "eladható" az Iron Maiden zenéje, két számot ("Wrathchild", "Sanctuary") kiadtak egy egyéb fiatal rockzenekarok számait is tartalmazó válogatásalbumon, a "Metal For Muthas"-ön. A reakció és az albumot követõ rövid turné sikere (valamint nem utolsósorban Rod Smallwood befolyása) hatására 1979. november 28-án a zenekar három albumra szóló lemezszerzõdést írt alá az EMI-jal.

Még a szerzõdés aláírását megelõzõen a Maiden magánkiadásban, a Rock Hard-nál megjelenttette a Spaceward-demót "The Soundhouse Tapes" címmel. Erre azért volt szükség, mert a rajongók elárasztották kéréseikkel a zenekart, hogy másolják át nekik a demót. Az összesen 5000 példányban kiadott kislemezt csak postai úton lehetett megrendelni, de már az elsõ héten több mint 15000 rendelés érkezett, ami jól mutatta a zenekar iránti fokozott érdeklõdést.Visszatérve a lemezszerzõdéshez meg kell jegyezni, hogy a felvételek elõtt akadt egy fontos teendõje a csapatnak: szükségük volt egy megfelelõ és stabil másodgitárosra, így Tony Parsons-t Dennis Stratton váltotta fel. Doug Sampson-nal is problémák adódtak, egy nagyon tehetséges dobos, Clive Burr lépett a helyére.



Iron Maiden, 1980. április 14.

1. "Prowler" (Harris) - 3:52
2. "Remember Tomorrow" (DiAnno/Harris) - 5:25
3. "Running Free" (DiAnno/Harris) - 3:14
4. "Phantom of the Opera" (Harris) - 7:05
5. "Transylvania" (Harris) - 4:06
6. "Strange World" (Harris) - 5:40
7. "Charlotte the Harlot" (Murray) - 4:10
8. "Iron Maiden" (Harris) - 3:31


Most már csak egy olyan producert kellett találniuk, aki a banda tetszését is elnyeri. Will Malone látszott a megfelelõ embernek, legalábbis kezdetben. A kész produkció, az "Iron Maiden" címû bemutatkozó nagylemez hangzása ugyan nem lett tökéletes, de még így is híven tükrözte az Iron Maiden értékeit.Az elsõ kislemez, a "Running Free" február 15-én jelent meg. Ezután nem sokkal a Maiden teljesen élõben szerepelt a híres (ámde playback-hez szokott) "Top Of The Pops" címû mûsorban, amit utoljára a "The Who" tudott elérni nyolc évvel korábban. Ezt egy turné követte a Judas Priest elõzenekaraként, majd pedig egy kisebb önálló angliai körutat is tettek.Augusztusban az amerikai megasztár KISS felkérte a bandát, hogy az európai turnéjukra kísérjék el õket. Közben a "UFO" különleges vendégeként meghívást kaptak "Reading"-be, a "Saturday Nights"-ra is, ami fõleg Steve Harrisnek jelentett nagy élményt. A KISS-turnét követõen Dennis Stratton (akinek zenei ízlése jelentõsen eltért a többiekétõl) elhagyta a zenekart. Dave Murray egyik barátja, Adrian Smith személyében hamar megtalálták a helyettesét.Adriant egy rövid angliai körút alkalmával próbálták ki, majd pedig Martin Birch producer vezetésével elkezdtek dolgozni a második albumukon. A munkálatokat megszakítva tartottak egy speciális bulit a londoni "Rainbow Theatre"-ben, ami rögzítésre is került.



Killers, 1981. február

1. "The Ides of March" (Harris) - 1:45
2. "Wrathchild" (Harris) - 2:54
3. "Murders in the Rue Morgue" (Harris) - 4:19
4. "Another Life" (Harris) - 3:22
5. "Genghis Khan" (Harris) - 3:06
6. "Innocent Exile" (Harris) - 3:53
7. "Killers" (Di'Anno/Harris) - 5:01
8. "Prodigal Son" (Harris) - 6:11
9. "Purgatory" (Harris) - 3:21
10. "Drifter" (Harris) - 4:48


A "Killers" album 1981. februárjában jelent meg, Angliában a lista 12. helyére került, és számos nagyobb országban aranylemez lett. éppúgy, mint Európa sok országába, a "Killer World Tour" során látogattak el elõször Kanadába, Amerikába és Japánba is. Japánban rögzítettek egy fellépést, amit késõbb "Maiden Japan" címmel live E.P. formájában kiadtak. Márciusban pedig megjelent egy harmincperces videó a karácsonyi Rainbow-show-ról. A turné vége felé már nyilvánvalóvá vált, hogy Paul Di'Anno-tól meg kell válniuk. Az énekes teljesen komolyan vette az "ital, nõk, drogok" frázist, ami nem tett jót sem a hangszálainak, sem pedig a színpadi szerepléseinek. A helyettesítést most is hamar megoldották, az új frontember Bruce Dickinson lett a szintén brit "Samson"-ból. Néhány olasz dátummal megtörtént Bruce "beavatása", majd pedig Angliában a "Rainbow"-ban debütált elsöprõ sikerrel. A karácsonyt (és Dave Murray születésnapját) egy koncerttel ünnepelték a "The Ruskin Arms"-ban a gyengén sikerült "Genghis Khan" álnév alatt.Ha 1981 sikeres évnek számított a Maiden számára, akkor 1982 minden várakozást felülmúlt. A banda már elkezdte a "The Beast On The Road" turné teltházas angliai részét, mikor a "Run To The Hills", az elsõ kislemez az új albumról az angol lista 7. helyére ugrott.



The Number of the Beast, 1982. március

1. "Invaders" (Harris) - 3:25
2. "Children of the Damned" (Harris) - 4:35
3. "The Prisoner" (Smith/Harris) - 6:04
4. "22 Acacia Avenue" (Harris/Smith) - 6:37
5. "Number of the Beast" (Harris) - 4:52
6. "Run to the Hills" (Harris) - 3:54
7. "Gangland" (Smith/Burr) - 3:48
8. "Hallowed Be Thy Name" (Harris) - 7:14


Az új album, a "The Number Of The Beast" elsöpörve a konkurenciát, azonnal a lista 1. helyére került, és egész Európában a Top 10-ben volt.

Az amerikai és a kanadai listákra is felkerült. A turnén nyolc hónap alatt 180 koncertet játszottak világszerte. Megszakítva az amerikai körutat, hazarepültek Angliába, hogy fellépjenek a Reading Fesztiválon 35000 rajongó elõtt. A turné végén újabb veszteségként Clive Burr távozott. Személyes problémák és a kimerítõ turné eredménye volt ez, és így 1983. januárjában a Maiden Nicko McBrain dobossal repült el Nassauba felvenni az új lemezt.



Piece of Mind, 1983

1. "Where Eagles Dare" (Harris) - 6:10
2. "Revelations" (Dickinson) - 6:48
3. "Flight of Icarus" (Smith/Dickinson) - 3:50
4. "Die With Your Boots On" (Smith/Dickinson/Harris) - 5:25
5. "The Trooper" (Harris) - 4:11
6. "Still Life" (Murray/Harris) - 4:55
7. "Quest for Fire" (Harris) - 3:41
8. "Sun and Steel" (Dickinson/Smith) - 3:26
9. "To Tame a Land" (Harris) - 7:25


A "Piece Of Mind" album májusban jelent meg és egybõl az angol lista 3. helyén landolt. A "World Piece Tour" május 2-án kezdõdött, és 196 nap alatt 143 koncertbõl állt. A Maiden mindenhol nagy elismerést vívott ki magának, ahol csak játszott, az USá-ban is egyre nagyobb közönség elõtt léptek fel, és majdnem mindenhol teltházas koncerteket adtak. A turné vége felé "Video Pieces" címmel megjelent egy négy videóklipet ("Run To The Hills", "The Number Of The Beast", "Flight Of Icarus", "The Trooper") tartalmazó videó. Az utolsó show a Dortmund-i fesztivál volt, amelyet a TV Európa-szerte közvetített. A koncert csúcspontjaként a banda gonoszul megtámadta és elpusztította a színpadra besétáló Eddie-t. Látszólag azon gondolkodtak, hogy a továbbiakban nélkülözik a kabalaszörny szolgálatait, de szerencsére a jelentések Eddie haláláról jócskán túlzóak voltak, és a következõ évben visszatért a lemezborítókon és a színpadon.Az 1984-es évet a csapat egy háromhetes szünettel kezdte, mielõtt elkezdtek dolgozni az új albumon, amelyet Jersey-ben írtak meg és ismét Nassauban rögzítettek. A "Powerslave" csak szeptemberben került a boltokba, amikor a banda már három hete belekezdett a fárasztó "World Slavery Tour"-ba. Lerombolva a határokat a körút Lengyelországban kezdõdött, elõször játszott ott nagyobb rockegyüttes teljes nyugati produkcióval. Felléptek Magyarországon és Jugoszláviában is.

A budapesti show az azóta már leégett Budapest Sportcsarnok parkolójában volt. Akkoriban ez a koncert nagy eseménynek számított a hazai rockéletben, aminek ékes bizonyítékaként több mint 25000 ember volt kíváncsi a Maiden-re. Ez a szám a koncert végére 55000-re duzzadt, mivel a szervezõk végül kénytelenek voltak megnyitni a kapukat, mert félõ volt, hogy a kívül rekedtek bedöntik azokat. Ez akkoriban az együttes egyik legnagyobb fellépése volt, amelyet azóta is gyakran felemlegetnek a zenekar tagjai.Az úttörõ "Behind The Iron Curtain" (A Vasfüggöny mögött) turné hatalmas sikert aratott, és a világ médiáinak figyelmét is felkeltette. Akkoriban a Vasfüggöny még szilárdan állt, azokban az országokban turnézni nagy bátorságra vallott. Az egész turnét rögzítették egy dokumentum-videó kedvéért, amit még abban az évben kiadtak "Behind The Iron Curtain" címmel.



Powerslave, 1984.

1. "Aces High" (Harris) – 4:29
2. "2 Minutes to Midnight" (Dickinson/Smith) – 6:00
3. "Losfer Words (Big 'Orra)" (Harris) – 4:13
4. "Flash of the Blade" (Dickinson) – 4:02
5. "The Duellists" (Harris) – 6:07
6. "Back in the Village" (Dickinson/Smith) – 5:00
7. "Powerslave" (Dickinson) – 7:18
8. "Rime of the Ancient Mariner" (Harris) – 13:36


Kelet-Európából a banda Olaszországot útba ejtve visszatért Angliába, ahol közben megjelent a "Powerslave" album, és egyenesen a lista 2. helyére lépett. Négy estét játszottak végig a Hammersmith Odeonban, amibõl az egyik este teljes bevételét felajánlották egy gyermekvédelmi alapítványnak.A turné amerikai részét félbeszakítva ellátogattak Dél-Amerikába, hogy fellépjenek a "Rock In Rio" fesztiválon. Az amerikai turné csúcspontját Dél-Kaliforniában a "Long Beach Arena"-beli show-k jelentették, ahol az Iron Maiden volt az elsõ banda, amely négy egymást követõ napon négy teltházas show-t tudott adni, összesen 52000 ember elõtt. Ezeket a koncerteket rögzítették egy videóhoz és egy élõ albumhoz.



Live After Death, 1985.

1. "Intro"
2. "Aces High"
3. "2 Minutes to Midnight"
4. "The Trooper"
5. "Revelations"
6. "Flight of Icarus"
7. "Rime of the Ancient Mariner"
8. "Powerslave"
9. "The Number of the Beast"
10. "Hallowed be Thy Name"
11. "Iron Maiden"
12. "Run to the Hills"
13. "Running Free"
14. "Wrathchild"
15. "22 Acacia Avenue"
16. "Children of the Damned"
17. "Die With Your Boots On"
18. "Phantom of the Opera"


A fárasztó turné 1985. júniusában ért véget. Mivel õsszel megjelent egy dupla élõ album és egy videó ("Live After Death"), így lehetõvé vált, hogy a banda kivegye elsõ igazi szabadságát 5 év óta, amire szükségük is volt. 300 koncert 364 nap alatt emberileg nagyon megviselte a csapatot, a vége felé már csak gépek voltak. Bruce annyira kiégett, hogy kész volt sutba vágni az egész heavy metal ügyet, és folk típusú dalokat kezdett el írni akusztikus gitáron, amik természetesen nem kerülhettek fel a következõ Maiden-albumra. A többi tag is szükségét érezte ugyan a zenei változtatásnak, de az a radikális váltás, amit Bruce akart, nem mûködött volna a Maiden esetében. Ez az oka annak, hogy a megjelenõ új albumon Dickinson egyetlen dalt sem jegyzett. (Bruce utólag bevallotta, hogy akkoriban gondolt elõször arra, hogy elhagyja a zenekart, de végül ezt akkor még nem tette meg.)A "Somewhere In Time" albumot Nassauban és Münchenben rögzítették, és 1986. szeptemberében jelent meg. Angliában a lista 3. helyére került, és minden nagyobb országban arany-, vagy platinalemez lett.



Somewhere in Time, 1986.

1. "Caught Somewhere in Time" (Harris) - 7:26
2. "Wasted Years" (Smith) - 5:07
3. "Sea of Madness" (Smith) - 5:42
4. "Heaven Can Wait" (Harris) - 7:22
5. "The Loneliness of the Long Distance Runner" (Harris) - 6:31
6. "Stranger in a Strange Land" (Smith) - 5:45
7. "Déjà Vu" (Harris/Murray) - 4:56
8. "Alexander the Great (356-323 B.C.)" (Harris) - 8:37


Az új album jelentõs változást hozott a banda stílusában, mivel számos dalban szintetizátorokat használtak a háttérzenéhez.A "Somewhere On Tour" újra a Vasfüggöny mögött kezdõdött, melynek keretében ezúttal is ellátogattak hazánkba. A rendezvénynek az MTK Stadion adott otthont. A turné nyolc hónappal késõbb, Oszakában fejezõdött be. A színpadi show most is látványosra sikeredett. Eddie kiborgként tért vissza és a koncert csúcspontjaként az egész banda a levegõbe emelkedett, miközben feltûnt egy hatalmas, felfújható Eddie feje és kezei. Több koncertrészletet is rögzítettek, és interjúkat adtak egy dokumentum-videóhoz, amely 1987-ben jelent meg "12 Wasted Years" cím alatt. Ez egy videókrónika volt a csúcsra vezetõ útról, amely jó néhány korábban nem látott archív felvételt és interjúkat is tartalmazott mindazokkal a kulcsfigurákkal, akiknek szerepük volt az Iron Maiden sikerében.



Seventh Son of a Seventh Son, 1988.

1. "Moonchild" (Smith/Dickinson)
2. "Infinite Dreams" (Harris)
3. "Can I Play With Madness" (Smith/Dickinson/Harris)
4. "The Evil That Men Do" (Smith/Dickinson/Harris)
5. "Seventh Son of a Seventh Son" (Harris)
6. "The Prophecy" (Murray/Harris)
7. "The Clairvoyant" (Harris/Rose)
8. "Only The Good Die Young" (Harris/Dickinson)


A következõ lemez, a "Seventh Son Of A Seventh Son" (1988) a Maiden elsõ és a mai napig az egyetlen konceptalbuma volt. Eredetileg nem ez volt a tervük, de ahogy írták a dalokat, azok érezhetõen egy téma köré csoportosultak. Az album azonnal az angol lemezlista élére ugrott. A "Seventh Tour Of A Seventh Tour" még egy Maiden-tradícióval szakított, mivel az USá-ban kezdõdött, arénashow-k és fesztivál-fellépések kombinációjából épült fel.

A csúcspontot a legendás "Monsters Of Rock" fesztivál jelentette Doningtonban. A csapat az egyik legerõsebb fellépõlista (KISS, David Lee Roth, Megadeth, Guns 'N' Roses, Helloween, stb.) fõbandájaként, 107000 ember elõtt játszott, ami a legnagyobb nézõszám-rekord volt a fesztivál történetében. A banda aztán átvitte a "Monsters" show-t Európába (többek között Magyarországon is játszottak, igaz, itt nem a "Monsters Of Rock" égisze alatt), mielõtt hozzákezdtek volna a turné hazai részéhez egy arénashow-sorozattal.

Elõször játszottak ilyen nagy arénákban Angliában. A két este a Birmingham NEC-ben a turné legjobb nem-fesztivál fellépése volt. A két koncertet rögzítették egy új koncertvideó kedvéért, amelyet Steve Harris vágott össze és készített el. A turné utolsó fellépése december 12-én volt újra a Hammersmith Odeonban, oly sok korábbi Maiden-diadal helyszínén.Ezt követõen a banda kivett egy év pihenõt, ami azonban egyáltalán nem telt eseménytelenül. 1989. novemberében "Maiden England" címmel megjelent a "Seventh Tour"-on, a Birmingham NEC-ben rögzített videóanyag. Adrian A.S.a.P. (Adrian Smiths and Project) nevû csapatával "Silver And Gold" címmel kiadott egy szólóalbumot. Bruce ugyanezt tette, az õ szólóanyaga a "Tattooed Millionaire" címet kapta, és ne feledkezzünk meg a pornográfia és az angol humor sajátos keverékét felvonultató Bruce Dickinson-regényrõl, a "The Adventures Of Lord Iffy Boatrace"-rõl sem, melyet étkezés közben olvasni finoman szólva is életveszélyes. 1990. januárjában a zenekar összegyûlt Steve házában, hogy elkezdjenek dolgozni a "No Prayer For The Dying" címû albumon. Közben azonban hét év óta elõször tagcserére kényszerültek. Adrian kijelentette, hogy nem biztos abban, hogy még mindig 100 %-os odaadással tud részt venni a munkában, és így kölcsönös megegyezés után elhagyta a csapatot. Adrian helyére Janick Gers érkezett, aki Bruce szólóturnéján már bizonyított.Az albumot Steve házának pajtájában, egy mozgó stúdió segítségével rögzítették, így igazán oldott hangulatban folyhatott a munka.



No Prayer for the Dying 1990.

1. "Tailgunner" (Dickinson/Harris) - 4:15
2. "Holy Smoke" (Dickinson/Harris) - 3:49
3. "No Prayer for the Dying" (Harris) - 4:23
4. "Public Enema Number One" (Dickinson/Murray) - 4:13
5. "Fates Warning" (Harris/Murray) - 4:12
6. "The Assassin" (Harris) - 4:35
7. "Run Silent Run Deep" (Dickinson/Harris) - 4:35
8. "Hooks in You" (Dickinson/Smith) - 4:08
9. "Bring Your Daughter...To the Slaughter" (Dickinson) - 4:45
10. "Mother Russia" (Harris) - 5:42


A "No Prayer For The Dying" 1990. október 1-én jelent meg, és egybõl az angol lista 2. helyére ugrott. Amikor Janick bekerült a csapatba, az anyag gyakorlatilag már készen volt, így ekkor még a dalírásba nem folyhatott bele, de annál inkább kivette a részét a turnén a színpadi mozgásból! Janick szertelen, vad játéka jótékony hatással bírt a zenekar színpadi image-ére, és a többi tagot is feltüzelte. Igaz, voltak olyan hangok is, akik szerint Janick "bohóckodása" túlzottan gitárjátéka pontosságának rovására megy.Visszatérve a turnéhoz: a "No Prayer On The Road" 1990. szeptember 19-én kezdõdött, és 1991. márciusáig tartott. A korábbi mamutprodukciók után ez egy "vissza a gyökerekhez" típusú dolog volt a legalapvetõbb színpadi felszereléssel és világítással. Ezzel azt demonstrálták, hogy a Maiden képes nagyszerû show-t adni saját maga, anélkül, hogy körbe lenne véve egy rakás lámpával, felszereléssel és nagyköltségû produkcióval.

1990. december 24-én megjelent a kisebb botrányt kavart "Bring Your Daughter To The Slaughter" ("Hozd el a lányod az öldöklésbe") címû kislemez, amit Bruce "kérésének engedve" a rajongók már megjelenésének napján elrohantak megvenni. A terv bevált, az anyag az aznapi lista elsõ helyére (és így többszöri rádióbeli lejátszásra) került, lemosva a színrõl az angyalkákat és csengettyûszót felvonultató "konkurenciát".A turné végén a Maiden tíz hét alatt "The First Ten Years" címmel újra kiadta az összes addig megjelent kislemezét.



Fear of the Dark, 1992.

1. "Be Quick or Be Dead" (Dickinson/Gers)
2. "From Here to Eternity" (Harris)
3. "Afraid to Shoot Strangers" (Harris)
4. "Fear is the Key" (Dickinson/Gers)
5. "Childhood's End" (Harris)
6. "Wasting Love" (Dickinson/Gers)
7. "The Fugitive" (Harris)
8. "Chains of Misery" (Murray/Dickinson)
9. "The Apparition" (Harris/Gers)
10. "Judas Be My Guide" (Dickinson/Murray)
11. "Weekend Warrior" (Harris/Gers)
12. "Fear of the Dark" (Harris)


Hetente egy-egy hanghordozó jelent meg, melyek mindegyikén Nicko mesélte el az adott kiadványokhoz kapcsolódó eseményeket. Ugyanezzel a címmel megjelent egy videó is, amelyen az összes hivatalos videóklip szerepelt.A következõ album ("Fear Of The Dark") 1992. májusában jelent meg, és elhozta a banda számára a negyedik 1. helyet az angol listán. A turné ezúttal Svédországban kezdõdött. újra felkérték õket, hogy játsszanak augusztusban a doningtoni rockfesztiválon, amit örömmel meg is tettek. Most már tudták, hogy mit várnak tõlük, ezért kevésbé voltak idegesek, mint az elõzõ alkalommal. Az egész show-t rögzítették egy koncertvideóhoz, amit a következõ évben adtak ki "Donington Live 1992" címmel. Ezenkívül több koncertet is rögzítettek egy élõ albumhoz. A színpadi show nagyobb volt, mint a "No Prayer" albumnál, bár az 1988-as méreteket nem érte el.A turné elsõ szakasza november 4-én ért véget Japánban. Ezt követõen mindenki "szabadságra" ment, egyedül Steve Harris dolgozott tovább, aki a készülõ koncertlemezhez válogatta a közel 20 rögzített show anyagát essexi rezidenciáján.1993. február 22-e gyásznappá vált a Maiden rajongói számára. Ezen a napon jelentették be hivatalosan, hogy Bruce Dickinson tizenkét év után elhagyja az együttes kötelékét. Az idõzítés nem volt a legszerencsésebb, hiszen a zenekar éppen egy koncertlemez kiadása és a hozzá tartozó turné elõtt állt, amikor az énekes közölte döntését. Bruce vállalta ugyan, hogy a csapattal marad a körút végéig, de sok koncerten mélyen a tudása alatt teljesített, sõt gyakran le is sétált a színpadról, ha éppen nem volt különösebb dolga. Ezzel a viselkedésével magára haragította zenésztársait, és a rajongók egy részét is.



A Real Live One, 1993.

1. "Be Quick or Be Dead"
2. "From Here to Eternity"
3. "Can I Play With Madness"
4. "Wasting Love"
5. "Tailgunner"
6. "The Evil that Men Do"
7. "Afraid to Shoot Strangers"
8. "Bring Your Daughter ... To The Slaughter"
9. "Heaven Can Wait"
10. "The Clairvoyant"
11. "Fear of the Dark"





A Real Dead One, 1993.

Side A

1. "The Number of the Beast" (Harris) - Recorded at The Valby Halle, Copenhagen, Denmark, 25th August 1992
2. "The Trooper" (Harris) - Recorded at The Isshallen, Helsinki, Finland, 5th June 1992
3. "Prowler" (Harris) - Recorded at The Palaghiacco, Rome, Italy, 30th April 1993
4. "Transylvania" (Harris) - Recorded at The Grughalle, Essen, Germany, 17th April 1993
5. "Remember Tomorrow" (Harris - Di'Anno) - Recorded at The Grughalle, Essen, Germany, 17th April 1993
6. "Where Eagles Dare" (Harris) - Recorded at The Rijnhal, Arnhem, Holland, 9th April 1993

Side B

1. "Sanctuary" (Iron Maiden) - Recorded at Neuchatel, Lausanne, Switzerland, 27th May 1993
2. "Running Free" (Harris - Di'Anno) - Recorded at Neuchatel, Lausanne, Switzerland, 27th May 1993
3. "Run to the Hills" (Harris) - Recorded at The Vítkovice Sports Hall, Ostrava, Czech republic, 5th April 1993
4. "2 Minutes to Midnight" (Smith - Dickinson) - Recorded at The Elysee Montmartre, Paris, France, 10th April 1993
5. "Iron Maiden" (Harris) - Recorded at The Isshallen, Helsinki, Finland, 5th June 1992
6. "Hallowed Be Thy Name" (Harris) - Recorded at The Olympic Arena, Moscow, Russia, 4th June 1993





Live at Donington, 1993.

CD #1

1. Be Quick Or Be Dead
2. The Number Of The Beast
3. Wrathchild
4. From Here To Eternity
5. Can I Play With Madness
6. Wasting Love
7. Tailgunner
8. The Evil That Men Do
9. Afraid To Shoot Strangers
10. Fear Of The Dark

CD #2

1. Bring Your Daughter To The Slaughter
2. The Clairvoyant
3. Heaven Can Wait
4. Run To The Hills
5. Two Minutes To Midnight
6. Iron Maiden
7. Hallowed Be Thy Name
8. The Trooper
9. Sanctuary
10. Running Free

A csapat úgy döntött, hogy - tekintettel a körülményekre - két élõ albumot adnak ki, egyet azokról a dalokról, amik már szerepeltek a "Live After Death"-en ("A Real Dead One"), és külön egy másikat ("A Real Live One") az ezt követõ idõszakról. Míg tehát az elsõként megjelent "A Real Live One" a banda "Live After Death" utáni munkásságát mutatta be, addig a másik a régi klasszikusokat tartalmazta. Ahogy az "A Real Live One" megjelent és a banda készült az "A Real Live Tour"-ra, hirdetést adtak fel, hogy megleljék Bruce utódját. A csapatot hamarosan elárasztották a reménykedõ jelentkezõk által beküldött kazetták, CD-k és videók ezrei. Közben azonban már zajlott a turné, így az énekes-jelöltek anyagainak végighallgatására csak a körutat követõen kerülhetett sor.Bruce búcsúztatását az alkalomnak megfelelõen hátborzongató módon tálalták. A késõbb "Raising Hell" címen videón kiadott utolsó közös fellépés egy koncert és egy bûvészshow keverékébõl épült fel, Simon Drake horror-illuzionista segítségével. Az est egy részét a világ több országában közvetítette a TV.Hosszú kutatás után a Maiden az év végén bejelentette, hogy Bruce utódja Blaze Bayley lett a Wolfsbane-bõl. Igaz, õ nem küldött be bemutatkozó kazettát, de a Maiden 1990-es angliai turnéja során a Wolfsbane volt az elõzenekar, így a csapatnak lehetõsége volt Blaze-t akció közben látni.Intenzív próba következett, hogy a banda és az énekes jól összeszokjanak, aztán hozzáfogtak az új album munkálataihoz.



The X Factor, 1995.

1. "Sign Of The Cross" (Harris)
2. "Lord Of The Flies" (Harris/Gers)
3. "Man On The Edge" (Bayley/Gers)
4. "Fortunes Of War" (Harris)
5. "Look For The Truth" (Bayley/Gers/Harris)
6. "The Aftermath" (Harris/Bayley/Gers)
7. "Judgement Of Heaven" (Harris)
8. "Blood On The World's Hands" (Harris)
9. "The Edge Of Darkness" (Harris/Bayley/Gers)
10. "2 A.M." (Bayley/Gers/Harris)
11. "The Unbeliever" (Harris/Gers)


A csapat nemcsak új énekessel, hanem új producerrel is dolgozott, mivel Martin Birch - aki 1981 óta mûködött együtt a Maiden-nel - nyugdíjba vonult. Steve Harris, aki társproducerként már több album munkálataiban is részt vett, ezúttal Nigel Green-nel osztotta meg a produceri széket.Az új lemez a "The X Factor" címet kapta, és 1995. októberében került a boltokba, nem sokkal a "The X Factour" kezdete után. A turné Izraelben és Dél-Afrikában kezdõdött, majd a csapat hazarepült Angliába, hogy szerepeljenek az MTV "Most Wanted" címû mûsorában. Kelet-Európa, majd pedig Nyugat-Európa, Amerika, Kanada és Japán következett.

1996 nyarán európai fesztiválokon léptek fel és Dél-Amerikában turnéztak, beleértve a fõbanda-fellépést a "Monsters Of Rock" fesztiválon 50000 ember elõtt Sao Paolo-ban.Novemberben megjelent a zenekar elsõ válogatás-albuma, a "Best Of The Beast". A kiadvány tartalmazott egy új dalt is "Virus" címmel, melynek megírásában rendhagyó módon az összes zenekari tag részt vett.1997 egyetlen fontos eseménye az "In Profile" címû CD megjelenése volt. Az EMI, a Maiden kiadója ekkor ünnepelte 100 éves fennállását, és ebbõl az alkalomból a fontosabb zenekaraikról megjelentettek egy ünnepi kiadványt. A Maiden esetében ez egy a zenekar történetét bemutató, zenével kísért interjú CD volt.Az Iron Maiden 1998. elején kezdte el rögzíteni soron következõ stúdióalbumát. A lemezt beharangozó kislemez ("The Angel And The Gambler") március 9-én jelent meg, és a Top 10-be került az angol listákon.



Virtual XI. 1998.

1. "Futureal" (Harris/Bayley) - 2:55
2. "The Angel and the Gambler" (Harris) - 9:52
3. "Lightning Strikes Twice" (Murray/Harris) - 4:50
4. "The Clansman" (Harris) - 8:59
5. "When Two Worlds Collide" (Murray/Bayley/Harris) - 6:17
6. "The Educated Fool" (Harris) - 6:44
7. "Don't Look to the Eyes of a Stranger" (Harris) - 8:03
8. "Como Estais Amigos" (Gers/Bayley) - 5:30


Az új album a "Virtual XI." címet kapta, ami több dologgal is kapcsolatban állt. A 11-es szám egyrészt azt jelképezte, hogy ez volt a Maiden 11. stúdióalbuma, másrészt pedig a focira, illetve az abban az évben zajló fociVB-re utalt. A "virtual" szó a számítástechnikában elterjedt kifejezés, ami elõrevetítette a Maiden régóta halogatott számítógépes játékának, az "Ed Hunter"-nek megjelenését.A csapat úgy döntött, hogy az ilyenkor szokásos promóciós körút helyett egy fociturné keretén belül népszerûsíti az új nagylemezt. Hogy ne kelljen félteni a Vasszûz legénységét, Steve a technikusokon és a roadokon kívül elhívta néhány játékostársát abból a csapatból, akikkel szombatonként játszani szokott, valamint felkértek néhány ex-profi világsztárt, hogy megerõsítsék együttesüket, Nem kisebb nevek vállalták a fellépéseket, mint Tony Woodcock, Paul Mariner, Terry Butcher, Neil Webb, Paul Walsh és Ian Bishop. A csapat a legtöbb meccsét megnyerte, és a fociturné promóciós körútként is célt ért, hiszen felkeltette a világ médiáinak figyelmét.A "Virtual XI. World Tour" április 30-án startolt Torinóban. A viszonylag rövid, másfél hónapos európai körút csak bemelegítés volt a nyári, 26 állomásos USA/Kanada turné elõtt.

A Maiden azonban nem feledkezett meg Európáról sem. A májusi villámturné után szeptemberben egy komplett turnétervvel érkeztek meg az öreg kontinensre. A körút két görög bulival kezdõdött szeptember 4-én, majd két isztambuli koncert után Budapest következett. A koncertet (finom megfogalmazásban) egy szervezési hiba árnyékolta be. Eredetileg a Petõfi Csarnok adott volna helyet a rendezvénynek, de két héttel az esemény elõtt váratlanul a mindösszesen néhány száz ember befogadására képes E-Klub lett a helyszín. A Multimédia és a PeCsa között ugyanis csak szóbeli megállaodás született a koncert megrendezésérõl, ezt a csarnok felmondta, és a Microsoft rendezvényének adta át a nagytermet. Az E-Klub tulajdonképpen csak meg akarta menteni a Maiden-koncertet, ezért annak ellenére felvállalták a buli megrendezését, hogy tudták, már elõvételben több jegy kelt el, mint a klub befogadó-képessége.

Az biztos, hogy aki bejutott, az egy nagyszerû és különlegesen egyedi Maiden-koncert szem- és fültanúja lehetett, hiszen ekkora termekben a banda már régóta nem lép fel. Dicséret és tisztelet illeti a zenekart is, hiszen a legtöbb világsztár nem lett volna hajlandó ilyen kis helyen fellépni, de a Maiden a körülmények ellenére sem hagyta cserben rajongóit. Mindenesetre furcsa érzés lehetett ez az este a zenekar tagjai számára, hiszen másnap Katowicében már újra egy BS-nagyságú sportcsarnokban nyomultak 8000 ember elõtt. A turné európai része október 26-án ért véget Angliában. Még ezt megelõzõen, szeptemberben több Maiden-kiadvány is napvilágot látott. Egyrészt megjelent egy újabb kislemez ("Futureal"), másrészt az EMI úgy döntött, hogy újra kiadja a nagylemezeket egészen a "Live At Donington"-nal bezárólag. Ez utóbbi még önmagában nem lett volna nagy esemény, de mindegyik CD-t erõsen feltuningolták.

Mindegyik kiadványhoz mellékeltek egy 24 oldalas füzetet, a CD-ket pedig multimédiás részekkel bõvítették ki, amely többek között videókat, képeket és rengeteg információt foglalt magában.Novemberben újra megjelent a 12 CD-bõl álló sorozat, amelyhez ezúttal hozzácsapták az "In Profile" CD-t, és az egészet egy Eddie-fej alakú dobozba, az ún. "Eddie Head Box"-ba csomagolták.Decemberben elkezdõdött a turné mindösszesen négy fellépést magában foglaló befejezõ, dél-amerikai szakasza, amely Brazíliában ért véget december 6 án.A kiválóan sikerült turné ellenére elterjedt a hír, miszerint a csapat meneszteni készül Blaze-t, bár a zenekar részérõl semmiféle megerõsítés nem érkezett.Az Iron Maiden-legénység a hivatalos hírek szerint megérdemelt pihenõjét töltötte, ám a felszín alatt élénk mozgolódás kezdõdött. A hivatalos honlapon megjelent egy furcsa kép, amin a zenekar tagjai szerepelnek Blaze kivételével, plusz két embernek a sziluettje, bennük egy-egy hatalmas kérdõjellel. 1999. február 10-én a menedzsment bejelentette Bruce Dickinson és Adrian Smith visszatérését a Maiden kötelékébe. A csapat ezzel hattagúvá vált.Az újraalakulás egy többhetes promóciós körúttal kezdõdött. Ezt követõen február végén a zenekar Portugáliába utazott, ahol hozzákezdtek az új dalok megírásához. Hogy ez az idõszak se teljen eseménytelenül, május 17-én megjelent a régóta ígérgetett számítógépes játék, az "Ed Hunter". A játék megjelenési ideje nem volt véletlen. Ekkor már tudni lehetett, hogy a csapat a nyár folyamán az USá-ban, õsszel pedig Európában egy rövid bemelegítõ turnét tart. Mindezt összekötötték a játék promóciós körútjával, így lett a turné neve "Ed Hunter Tour". A rövid körút nagyon sikeresnek bizonyult, mindenhol óriási érdeklõdéssel várták a zenekart, a legtöbb helyen teltházas koncerteket adtak.



Brave New World, 2000.

1. "The Wicker Man" (Smith, Harris, Dickinson) - 4:35
2. "Ghost of the Navigator" (Gers, Dickinson, Harris) - 6:50
3. "Brave New World" (Murray, Harris, Dickinson) - 6:18
4. "Blood Brothers" (Harris) - 7:14
5. "The Mercenary" (Gers, Harris) - 4:42
6. "Dream of Mirrors" (Gers, Harris) - 9:21
7. "The Fallen Angel" (Smith, Harris) - 4:00
8. "The Nomad" (Murray, Harris) - 9:05
9. "Out of the Silent Planet" (Gers, Dickinson, Harris) - 6:25
10. "The Thin Line Between Love and Hate" (Murray, Harris) - 8:27


A turné október 1 én, Athénban ért véget. Az 1999 novemberében megkezdett stúdió-munkálatok 2000. januárjára már záró szakaszukba érkeztek, csak az volt hátra, hogy Kevin Shirley Steve Harris közremûködésével elvégezze a keverési és utómunkálatokat a felvételeken. Ennek befejeztével a csapat tagjai promóciós körútra indultak. Az új albumhoz tartozó elsõ kislemez május 6-án jelent meg "The Wicker Man" címmel. A kiadvány a felfokozott érdeklõdés miatt rögtön bekerült a Top 10-be, és pár hét alatt az utóbbi tíz év legjobban fogyó Iron Maiden kislemeze lett.A single megjelenésének idején már javában folytak a produkciós próbák a világkörüli turnéra. A zenekar iránti érdeklõdés hatalmas volt, olyan sok jegy kelt el elõvételben, hogy több városban már hónapokkal elõre nagyobb helyszínre költöztették a show-t. Ekkorra már teljes volt a hírzárlat, az új Maiden az egyik legjobban titokban tartott lemeznek számított a piacon.Végül hosszú várakozás után május 29-én megjelent a tizenkettedik Iron Maiden nagylemez, a "Brave New World". A progresszív irányba hajló album világszerte nagy sikert aratott. Hamarosan elindult a "Brave New World Tour", melynek kezdeti, európai szakaszát "Metal 2000 Tour"-nak nevezték el, mivel fõleg fesztivál-fellépésekbõl állt. Szinte minden rangos rendezvényen szerepeltek, természetesen fõzenekarként, ami szintén a csapat iránti hatalmas érdeklõdést mutatta.A körút ötödik koncertjének mi, magyarok örülhettünk, hiszen június 7-én Budapest láthatta vendégül a Vasszûzet. Eredetileg a Petõfi Csarnok szabadtéri színpadára tervezték a show-t, de akkora volt az érdeklõdés, hogy helyszínváltoztatásra volt szükség. Az utolsó héten a rendezvényt áttették a Kisstadionba, ahová közel 10000 ember látogatott el, hogy láthassa a zenekart.A csapat június 16-án a londoni Earls Courtban játszott.

Akkor még úgy tervezták, hogy ez lesz az egyetlen hazai koncert, aminek okát az angol rocksajtó rossz hozzáállásával magyarázták.Július 8-án Mannheim-ben Janick Gers balesetet szenvedett a színpadon (egy ugrásból rosszul érkezett vissza, és a zenekari árokba zuhant), ami miatt három buli (Essen, Szófia és az athéni Rockwave Fesztivál) elmaradt. A zenekar Portugáliában lépett újra színpadra július 16-án.



Dance of Death, 2003.

1. "Wildest Dreams " (Smith/Harris) - 3:52
2. "Rainmaker" (Murray/Harris/Dickinson) - 3:48
3. "No More Lies" (Harris) - 7:22
4. "Montségur" (Gers/Harris/Dickinson) - 5:50
5. "Dance Of Death" (Gers/Harris) - 8:36
6. "Gates Of Tomorrow" (Gers/Harris/Dickinson) - 5:12
7. "New Frontier" (McBrain/Dickinson/Smith) - 5:04
8. "Paschendale" (Smith/Harris) - 8:28
9. "Face In The Sand" (Smith/Harris/Dickinson) - 6:31
10. "Age Of Innocence" (Murray/Harris) - 6:10
11. "Journeyman" (Smith/Harris/Dickinson) - 7:07


A turnérész utolsó koncertje Barcelonában volt július 23-án.Európa után Amerika következett, ahol már "Brave New World Tour" néven "futott" a turné. Az elõzenekari posztra két patinás nevet sikerült megnyerni: a Queensrüche-t és az ex-Judas Priest-énekes Rob Halfordot.Az augusztus/szeptemberben lezajlott USA-turné minden várakozást felülmúlt. A new yorki "Madison Square Garden"-beli koncertre 2 óra alatt elfogytak a jegyek, így egy második fellépést is be kellett iktatni.Októberben egy közel tíz állomásos japán turné következett, majd egy kisebb pihenõ után egy skóciai és két angliai koncerttel (Glasgow, Manchester, Birmingham), illetve a Janick balesete miatt elmaradt bulik pótlásával ért véget a "Brave New World Tour". November 6-án Essen, majd 8-án Athén örülhetett, hogy a Vasszûz nem feledkezett meg róluk.Az otthon töltött Karácsonyt és új évet követõen a zenekar tagjai elutaztak Dél-Amerikába, a "Brave New World Tour" záró szakaszára. Január 9-én Mexico Cityben, 14-én Buenos Airesben, 15-én pedig Santiagoban, Chilében léptek fel. Mindezek azonban csak bemelegítést jelentettek a turné egyik csúcspontjára, a "Rock In Rio" fesztiválra. Több mint 50000 rajongó kérésének engedve az Iron Maiden lett a rendezvény "metal napjának" fõzenekara 2001. január 19-én. Magára a koncertre végül kb. 250000 ember látogatott el. A fellépést rögzítették egy koncertalbumhoz és egy koncertDVD-hez. A "Rock In Rio" fesztivál után a csapat hazautazott, hogy megkezdje jól megérdemelt pihenõjét. Még a 2002-es év is nagyrészt a pihenés jegyében fog telni. Az elõzetes tervek szerint a nyári idõszakban jelenik meg a koncertalbum és a DVD, decemberben pedig a zenekar stúdióba vonul, vagyis új Maiden-album és turné 2003 elején várható.



Death on the Road, 2005.

1. "Wildest Dreams" – 4:51
2. "Wrathchild" – 2:49
3. "Can I Play With Madness" – 3:30
4. "The Trooper" – 4:12
5. "Dance of Death" – 9:23
6. "Rainmaker" – 4:01
7. "Brave New World" – 6:09
8. "Paschendale" – 10:17
9. "Lord of the Flies" – 5:04
10. "No More Lies"
11. "Hallowed Be Thy Name"
12. "Fear of the Dark"
13. "Iron Maiden" – 4:50
14. "Journeyman"
15. "Number of the Beast"
16. "Run to the Hills"




Lemezeik:

1980 - Iron Maiden
1981 - Killers
1982 - The Number of the Beast
1983 - Piece of Mind
1984 - Powerslave
1986 - Somewhere in Time
1988 - Seventh Son of a Seventh Son (dalszöveg)
1990 - No Prayer for the Dying
1992 - Fear of the Dark
1995 - The X Factor
1998 - Virtual XI
2000 - Brave New World
2003 - Dance of Death (-2-, lépésről lépésre)
2006 - A Matter of Life and Death (-2-)
2010 - The Final Frontier

Egyéb kiadványok:
1980 - Live!! + One - EP
1981 - Live at the Rainbow - Video, VHS
1981 - Maiden Japan - EP
1983 - Video Pieces - Video, VHS
1984 - Behind the Iron Curtain - Video, VHS
1985 - Live After Death - Live album, Video, VHS
1987 - 12 Wasted Years - Video, VHS
1989 - Maiden England - Video, VHS
1990 - Running Free - Sanctuary - EP
1990 - Women in Uniform - Twilight Zone - EP
1990 - Purgatory - Maiden Japan - EP
1990 - Run to the Hills - The Number of the Beast - EP
1990 - Flight of Icarus - The Trooper - EP
1990 - 2 Minutes to Midnight - Aces High - EP
1990 - Running Free - Run to the Hills - EP
1990 - Wasted Years - Stranger in a Strangeland - EP
1990 - Can I Play With Madness - The Evil That Men Do - EP
1990 - The Clairvoyant - Infinite Dreams - EP
1990 - The First Ten Years - Video, VHS
1992 - From There to Eternity - Video, VHS
1993 - A Real Live One - Live album
1993 - A Real Dead One - Live album
1993 - Live at Donington - Live album
1993 - Donington Live 1992 - Video, VHS
1994 - Raising Hell - Video, VHS
1994 - Maiden England - Live album
1995 - The Story So Far Part One - Boxed set
1995 - The Story So Far Part Two - Boxed set
1996 - Best of the Beast - válogatás
1998 - Eddie Head - Boxed set
1999 - Ed Hunter - válogatás
2001 - Classic Albums: The Number of the Beast - DVD
2002 - Rock in Rio - Live album
2002 - 17 Numbers by the Beast - válogatás
2002 - Rock in Rio - DVD
2002 - Edward the Great - válogatás
2003 - Rainmaiker - maxi single
2002 - Eddie's Archive - Boxed set
2003 - Visions of the Beast - DVD
2004 - No More Lies - EP
2004 - The Early Days - DVD
2005 - The Essential Iron Maiden - válogatás
2005 - Death on the Road - Live album
2006 - Death on the Road - DVD
2008 - Live After Death (-2-) - DVD
2008 - Somewhere Back in Time - The Best of: 1980-1989 - válogatás
2009 - Flight 666 - DVD
2009 - Flight 666: The Original Soundtrack - Live album
2012 - En Vivo!

Forrás: iron-maiden.uw.hu . Köszönjük az együttműködést!


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Az Iron Maiden története!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia