Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Papa Roach - Crooked Teeth (2017)

 Látogatottság
Összesen
85515614
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Warrant - Born Again (2006)

Lemezismertetők

A Warrant egyike volt az igazi hajbandáknak. Annak idején a Cherry Pie lemezükkel robbantak be a köztudatba, és a címadó számra csináltak egy vicces klipet. Innentől aztán nem volt megállás. A klipek orrba-szájba mentek az MTV-n (ami akkoriban nagyon is játszott rock zenét), jött az I saw red, ami csak még magasabbra repítette őket, és hogy a srácok se bánkódjanak, ott volt a keményebb kötésű Uncle Tom’s cabin. Igazi rágógumi zene volt, nagyon amcsi és nagyon bulis. A következő lemezükkel mégsem ezt folytatták, hanem egy olyasfajta váltáson mentek keresztül, mint a Skid Row az első lemez és a Slave to the grind között. Nem is adtak el belőle annyit, mint az elődjéből. Aztán jött a grunge és minden összekuszálódott. Némi tagcserék után kijöttek egy a kornak megfelelő ízeket felvonultató, de azért értékelhető lemezzel, majd egy hasonló, de kevésbé értékelhetővel. Azt hiszem kb bele is állhattak földbe, így nemsokára elhagyta a bandát a mozgatórugó, énekes, fő-fő dalszerző Jani Lane. Ez a vég, gondolhatnánk, de mégsem. Olyannyira nem, hogy újjászerveződött az eredeti felállás, mínusz Jani Lane. Az új énekes egy bizonyos Jaime St. James, akiről annyit tudunk, hogy azelőtt egy Black and Blue nevű bandában énekelt. Szárnyra kapott a hír, hogy készül az új lemez, és jött az ígérgetés, hogy lesz nagy visszatérés a régi idők dallamos dolgaihoz. Nos lássuk mi valósult meg belőle.





Némi szkepticizmussal álltam a dologhoz, számba véve az ígérgetős visszatérő lemezeket a Babylon AD-től Bon Jovi-ig. Valahogy nem szokott ez sikerülni – gondoltam magamban, de egy esélyt azért mindenki megérdemel.

A Devil’s Juice egész ígéretes kezdés, valóban hordoz valamit magában a Dog Eat Dog lemez ízvilágából, de egy kicsit több izom még elfért volna rajta (ami a lemez nagyjára érvényes). Az új énekes rendben van, hangfekvése hasonló, mint Janié volt, nem hiszem, hogy gondja lesz a régi dalokkal.

A Dirty Jack számomra kissé jellegtelen darab, főleg a nyitó nótához képest, sajnos ezt a vonalat viszi tovább a következő szám is. Nem kifejezetten rosszak, de erre nem kapja fel a fejét az ember.

A Hell, CA aztán végre valamivel ragadósabb dallammal rendelkezik, és olyan refrénnel, hogy azt akár Jani Lane is írhatta volna. Leginkább az első lemez dalaira emlékeztet.

Jön az Angels, egy egész pofás, lendületes darab a gitároknak köszönhetően, dallamos refrénnel szerelve.

A Love Strikes egy laza csúszás, amit az ember a térdén dobol, miközben kacsatáncot jár a feje. Lüktet.

Lírával indít a Glimmer. Azaz nem csak indít, mert ez a lemez balladája, igazi lassúba való gitárszólóval. Meg valahogy az egész szám a régi slágereket idézi, de azoknál kevesebb monumentalitással. Tizenöt évvel ezelőtt biztos bekerült volna az MTV sokat játszott dalai közé.

Döngöl a Rollercoaster, régi vágású, engem a Kiss-re emlékeztető refrénnel, ikergitárokkal, kicsit mocskosan, ahogy a füstös klubokban kell. Nincs túlvariálva a 2:48 másodperc, pont a megfelelő dózis. Abszolút szerethető.

A Down In Diamonds, amolyan highlight pillanata a lemeznek. A refrénről az Enuff Znuff jutott eszembe, még az énekes is kicsit nyávogósabbra vette a figurát, ami amúgy nem jellemző rá. Kis jóindulattal Enuffék is írhatták volna, ha polírozottabban szólna.

Egyébként az egész lemezre jellemző a kissé dirty megszólalás. Na nem egy mocsárhangzás, de nem veri ki a szemünket a csillogás.

Zárásnak ott a középtempós Velvet Noose. Semmi különös, nem az a tipikus zárószám, lehetne máshol is a lemezen.

Olyan érzésem van, mint az új Bang Tangoval kapcsolatban: jó-jó, de azért ne emlegessük egy lapon a régi lemezekkel. Aki egy Cherry Pie vagy Dog Eat Dog 2-t vár az csalódni fog. Mindazonáltal még az egyik legjobb korong, ami kikerült az ígérgetők lemezei közül. Csodát ne várjon senki, azok az idők elmúltak, a hajak megrövidültek. A Cherry Pie a staidonoknak, a Born Again a kluboknak szól. Tisztességgel próbálják a legjobb formájukat hozni, jobb is lett, mint amire számítottam, és ha elsőre nem is volt nyilvánvaló, többszöri hallgatás után igenis felfedezhetők a régi stílusjegyek. Egy „csilli-villibb” hangzásképpel egyértelműbb lenne a hasonlóság.

Azt hiszem jelen körülmények között ez a legtöbb, amit egy ilyen együttestől várhatunk, becsülendő próbálkozás. Ha sokat hallgatom, talán még a pontszám is emelkedhetne egyel, de igazság szerint ez egy hetesnél nem több.

10/7


Tracklist:

1. Devil's Juice
2. Dirty Jack
3. Bourbon County Line
4. Hell, CA
5. Angels
6. Love Strikes Like Lightning
7. Glimmer
8. Roller Coaster
9. Down In Diamonds
10. Velvet Noose
11. Roxy
12. Good Times

Zenészek:

Jaime St. James: Lead Vocals
Joey Allen: Guitar
Erik Turner: Guitar
Jerry Dixon: Bass
Steven Sweet: Drums

Lemezek:

Dirty Rotton Filthy Stinking Rich (1989)
Cherry Pie (1990)
Dog Eat Dog (1992)
Ultraphobic (1995)
Belly To Belly (1996)
Best Of Warrant (1997)
Warrant Live 1986-1997 (1997)
Greatest And Latest (1999)
Under The Influence (2001)
Then and Now (2004)
Born Again (2006)




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: Deepfreeze


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.47 Seconds