Warrant - Born Again (2006) 

Megjelent: 2006. január 25. szerda 00:00
Szerző: Deepfreeze
    Lemezismertetők 

A Warrant egyike volt az igazi hajbandáknak. Annak idején a Cherry Pie lemezükkel robbantak be a köztudatba, és a címadó számra csináltak egy vicces klipet. Innentől aztán nem volt megállás. A klipek orrba-szájba mentek az MTV-n (ami akkoriban nagyon is játszott rock zenét), jött az I saw red, ami csak még magasabbra repítette őket, és hogy a srácok se bánkódjanak, ott volt a keményebb kötésű Uncle Tom’s cabin. Igazi rágógumi zene volt, nagyon amcsi és nagyon bulis. A következő lemezükkel mégsem ezt folytatták, hanem egy olyasfajta váltáson mentek keresztül, mint a Skid Row az első lemez és a Slave to the grind között. Nem is adtak el belőle annyit, mint az elődjéből. Aztán jött a grunge és minden összekuszálódott. Némi tagcserék után kijöttek egy a kornak megfelelő ízeket felvonultató, de azért értékelhető lemezzel, majd egy hasonló, de kevésbé értékelhetővel. Azt hiszem kb bele is állhattak földbe, így nemsokára elhagyta a bandát a mozgatórugó, énekes, fő-fő dalszerző Jani Lane. Ez a vég, gondolhatnánk, de mégsem. Olyannyira nem, hogy újjászerveződött az eredeti felállás, mínusz Jani Lane. Az új énekes egy bizonyos Jaime St. James, akiről annyit tudunk, hogy azelőtt egy Black and Blue nevű bandában énekelt. Szárnyra kapott a hír, hogy készül az új lemez, és jött az ígérgetés, hogy lesz nagy visszatérés a régi idők dallamos dolgaihoz. Nos lássuk mi valósult meg belőle.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Némi szkepticizmussal álltam a dologhoz, számba véve az ígérgetős visszatérő lemezeket a Babylon AD-től Bon Jovi-ig. Valahogy nem szokott ez sikerülni – gondoltam magamban, de egy esélyt azért mindenki megérdemel.

A Devil’s Juice egész ígéretes kezdés, valóban hordoz valamit magában a Dog Eat Dog lemez ízvilágából, de egy kicsit több izom még elfért volna rajta (ami a lemez nagyjára érvényes). Az új énekes rendben van, hangfekvése hasonló, mint Janié volt, nem hiszem, hogy gondja lesz a régi dalokkal.

A Dirty Jack számomra kissé jellegtelen darab, főleg a nyitó nótához képest, sajnos ezt a vonalat viszi tovább a következő szám is. Nem kifejezetten rosszak, de erre nem kapja fel a fejét az ember.

A Hell, CA aztán végre valamivel ragadósabb dallammal rendelkezik, és olyan refrénnel, hogy azt akár Jani Lane is írhatta volna. Leginkább az első lemez dalaira emlékeztet.

Jön az Angels, egy egész pofás, lendületes darab a gitároknak köszönhetően, dallamos refrénnel szerelve.

A Love Strikes egy laza csúszás, amit az ember a térdén dobol, miközben kacsatáncot jár a feje. Lüktet.

Lírával indít a Glimmer. Azaz nem csak indít, mert ez a lemez balladája, igazi lassúba való gitárszólóval. Meg valahogy az egész szám a régi slágereket idézi, de azoknál kevesebb monumentalitással. Tizenöt évvel ezelőtt biztos bekerült volna az MTV sokat játszott dalai közé.

Döngöl a Rollercoaster, régi vágású, engem a Kiss-re emlékeztető refrénnel, ikergitárokkal, kicsit mocskosan, ahogy a füstös klubokban kell. Nincs túlvariálva a 2:48 másodperc, pont a megfelelő dózis. Abszolút szerethető.

A Down In Diamonds, amolyan highlight pillanata a lemeznek. A refrénről az Enuff Znuff jutott eszembe, még az énekes is kicsit nyávogósabbra vette a figurát, ami amúgy nem jellemző rá. Kis jóindulattal Enuffék is írhatták volna, ha polírozottabban szólna.

Egyébként az egész lemezre jellemző a kissé dirty megszólalás. Na nem egy mocsárhangzás, de nem veri ki a szemünket a csillogás.

Zárásnak ott a középtempós Velvet Noose. Semmi különös, nem az a tipikus zárószám, lehetne máshol is a lemezen.

Olyan érzésem van, mint az új Bang Tangoval kapcsolatban: jó-jó, de azért ne emlegessük egy lapon a régi lemezekkel. Aki egy Cherry Pie vagy Dog Eat Dog 2-t vár az csalódni fog. Mindazonáltal még az egyik legjobb korong, ami kikerült az ígérgetők lemezei közül. Csodát ne várjon senki, azok az idők elmúltak, a hajak megrövidültek. A Cherry Pie a staidonoknak, a Born Again a kluboknak szól. Tisztességgel próbálják a legjobb formájukat hozni, jobb is lett, mint amire számítottam, és ha elsőre nem is volt nyilvánvaló, többszöri hallgatás után igenis felfedezhetők a régi stílusjegyek. Egy „csilli-villibb” hangzásképpel egyértelműbb lenne a hasonlóság.

Azt hiszem jelen körülmények között ez a legtöbb, amit egy ilyen együttestől várhatunk, becsülendő próbálkozás. Ha sokat hallgatom, talán még a pontszám is emelkedhetne egyel, de igazság szerint ez egy hetesnél nem több.

10/7

Tracklist:

1. Devil's Juice
2. Dirty Jack
3. Bourbon County Line
4. Hell, CA
5. Angels
6. Love Strikes Like Lightning
7. Glimmer
8. Roller Coaster
9. Down In Diamonds
10. Velvet Noose
11. Roxy
12. Good Times

Zenészek:

Jaime St. James: Lead Vocals
Joey Allen: Guitar
Erik Turner: Guitar
Jerry Dixon: Bass
Steven Sweet: Drums

Lemezek:

Dirty Rotton Filthy Stinking Rich (1989)
Cherry Pie (1990)
Dog Eat Dog (1992)
Ultraphobic (1995)
Belly To Belly (1996)
Best Of Warrant (1997)
Warrant Live 1986-1997 (1997)
Greatest And Latest (1999)
Under The Influence (2001)
Then and Now (2004)
Born Again (2006)



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Warrant - Rockaholic (2011)

2011-04-28 00:05:00



Deepfreeze írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Essence of Datum - Nevermore (2017)
Az Essence of Datum nevű fúziós rock-metál zenekar 2012-ben alakult Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. A Dmitry Romanovsky gitár-virtuóz vezette

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia