×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Révész Sándor visszatér 

Megjelent: 2003. október 10. péntek 21:48:54
Szerző: pjuan
    Interjúk 

A legnagyobb repülésre készülök

Zenét hallgattunk az autóban. Azt, ahogy tizenhat éve, egy májusi estén énekelt. Izzott a levegő az ülések között, pedig az utcán mínusz öt lehetett. Révész Sándor átszellemülten ütötte a ritmust. Láttam a szemében, hogy gondolatban ott jár megint, azon a koncerten, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán. Ismét a régi volt, ahogy a kocsiban a cédével együtt énekelt. Ezért nem hittem el, hogy idén nyáron lesz ötvenéves, amikor bent, a bárban beszélgetni kezdtünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Tavaly nyáron Érsekújvárott, a Klikk Fesztiválon láttam Pavel Daneket, aki a Vigyázz a madárra zenéjét szerezte.

— Tényleg? Hogy van? A lemezfelvétel során nagyon közel kerültünk egymáshoz. Kedves, szeretetreméltó embernek ismertem meg. Azóta nem hallottam felőle.

Vannak még emberek, akik az alkotás során kerültek közel a lelkedhez?

— Presser Gábort is egy alkotói folyamat hozta szokatlan emberi közelségbe. Nyolcvanötben mindkettőnk számára szép beszélgetéseket, emlékezetes pillanatokat szerzett a közös munka. Presser emberi kitárulkozása sok meglepetést rejtegetett.

Gondoltál rájuk a csönd évei során, amelyek az utolsó, kilencvenkettes Piramis-koncertet követték?

— A minap kaptam egy cédét egy barátomtól. A nyolcvanhatban, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán tartott közös koncert felvételét. Nem is tudtam róla, hogy felvették. Ráadásul profi módon! Remekül szól. Ennek köszönhetően előjöttek a tizenkét évvel ezelőtti emlékek. Presser Gábor szervezte azt a zenekart, amely a cédén kísér bennünket Karácsony James-szel, hiszen kettőnk lemezének bemutatója volt az a turné. Solti János dobolt, Karácsony James gitározott, Pálvölgyi Géza billentyűzött. Emlékezetes zenei és emberi pillanatokat örökített meg az a cédé.

Mi történt veled az elmúlt tíz év alatt?

— Egy tanyán éltem délen, Csongrád megyében. Úgy éreztem el kell mennem. A Generál és a Piramis sűrű időszaka volt az életemnek. Sok minden hiányzott, amit szerettem volna visszakövetelni magamnak. Ott volt velem Ilona, Adrienn, később a volt feleségem Zsófia. Természetesen, mindig csak egy nő volt mellettem. Kilencvenhétben Zsófiával jöttünk vissza Budapestre. Feltöltődtem energiával, életem újabb aktív szakasza következett. Kétezertől egy fiatal zenészekből álló zenekart szervezek. A Piramis újbóli színrevitelének sajnos, reménye sincs, át kell örökítenem az értékeket, át kell hoznom az üzenetet a mába. Egy idén nyáron ötven- éves embernek kötelessége öszszegezni. Szívből remélem, hogy a közönség vár.

Vállalod az ötven évet?

— Egyáltalán nem foglalkozom a korommal. Lendületesen és energikusan élem a hétköznapjaimat.

Mi foglalkoztat mégis?

— Az új album valamennyi zenéjét és szövegét magam írtam. Nem kötök több kompromisszumot. Azt a fajta érettséget, amivel egyszerű emberként bírok, szeretném dallamokba és szavakba foglalni. Gondolatokba önteni és bemutatni. Ez a kötelességem része. Tudok azonosulni mások érzéseivel, de úgy érzem, itt az ideje, hogy kiderüljön, mi a véleményem a világról. Egy piliscsabai házban próbálunk, napi tíz órát is olykor. Azt a fajta lázat és tüzet érzem, amely minden alkotást kísér. Akusztikus gitáromat pengetve nagyon kreatív időszakokat élek meg. A komponálás szüneteiben szívesen járom a környező erdőket. Ott meglelem a lelkem nyugalmát.

Lélekben mi áll hozzád közelebb? Az, hogy „égni kell, annak, aki gyújtani akar“, vagy az, hogy „vigyázz a madárra, ha kertedbe repül“?

— A sóhajtól a sikolyig mindent kérdeztél ezzel. Ilyen az ember! Ennyire dinamikus lény. Mindkettőt vállalom. Mert a sóhaj és a sikoly között ott állok jómagam.

Várod már a koncerteket? Mit gondolsz, milyen lesz újból a repülés a színpadon?

— A legnagyobb repülésre készülök. Idővel az ember igényes lesz. A mai világ, a műszaki fejlettség arra ösztönöz, hogy szuperprodukciót csináljak. Nagyon jó zenészeket találtam, csúcsformában érzem magam. Alig várom már, hogy lássam azokat a velem korosodó, szeretett embereket, akik sohasem hagytak cserben. Én sem fogom cserben hagyni őket.

Forrás: IFI magazin * 2003. január , B. János

rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Révész Sándor visszaté!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia