A Revolver Magazin egyszerűen így nevezi ezt a lemezt: "The Future of American Metal". Az biztos, hogy a producer, Machine (Clutch, King Crimson, Eighteen Visions, Every Time I Die) és a csapat átgondolta, lepusztította a hangzást, kiszűrte a túlzott progressziót, a lényegre irányította a figyelmet: a Lamb of God ezzel a lemezzel méltán mondható a Pantera zúzásának örökösének...

Már hallgatom egy ideje ezt a lemezt, és az idő nemhogy koptatná, csak erősít a dalokon. Zúzás, tömény riffhegy, visszafogott és rendezett energia árad a dalokból, ahogy csak a legnagyobbak tudják...

Nincs mese: a Walk With Me In Hell őrjítő középrészei, az Again We Rise kiszámíthatósága, a slágeresebb Redneck erőtől duzzadó gitártémái, a Pathetic kő-kövön témái, a Foot To The Throat tempózása, a Descending sötét mélységei, a Blacken The Cursed Sun tömény hörgés-szerű énektémái, a Forgotten (Lost Angels) zakatolása, a Requiem változékonysága, a More Time To Kill falbontó kiszámíthatatlan őrlései, a záró Beating On Death's Door heavy-s kiméletlensége...

a jövőnek is szól! Ki fogja állni az időt, és évek múlva a Pantera mellett fogjuk emlegetni! Ezen a lemezen egy érett és produktív csapatot hallhatunk, minden töményen, szárazan és kíméletlenül érkezik...

Akár hogyan is, de talán még a nagy múltú Revolver Magazin szerzőjének is igaza lehet!

10/9.5