Def Leppard - biográfia 

Megjelent: 2003. október 21. kedd 12:00
Szerző: pjuan
    Cikkek 

A Def Leppard sok tekintetben a 80-as évek meghatározó hard-heavy bandája. Sok együttes keményebb zenét játszott mint õk, mások veszélyesebb témákban jeleskedtek de õk éreztek meg igazán az idõk szavát; azt játszották amit a közhangulat megkívánt. A sheffieldi quintett a brit heavy metalos Új Hullámmal indult de zenéjük fokozatosan eltolódott a glamrock és az eredeti heavy hangzásvilága felé.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



1978-ban alakult angol zenekar. Eredeti felállás: Rick Allen dob; Steve Clark gitár; Joe Elliott ének; Rick Savage basszusgitár; Pete Willis gitár.

Zenéjükben fellelhetõk a T. Rex, a Mott The Hople, a Queen és a Led Zeppelin hatásának nyomai. A kezdeti "keressük a saját identitásunkat" periódus után, az 1983-as Pyromania címû albumon jelenik meg elõszõr az igazi, hamísítatlan Def Leppard sound. Ezt a sikeres lemezt hamar követte volna az újabb album, de Rick Allen a dobos egy autóbalesetben elvesztette a fél karját, így a First Strike címû korong új dalok helyett, csak válogatást tartalmazott a régebbi felvételekbõl. A bandát egyéb belsõ problémák is sujtották ezidõtájt, de sikerült átvészelniük a nehéz periódust és az 1987-ben megjelent Hysteria címû lemezükkel ismét a szupersztárok közé kerültek.

Az együttest 1977-ben alakította Rick Savage és Pete Willis akikhez Joe Elliott, a Mott The Hople fanatikus rajongója csatlakozott. Így jött létre a Deaf Leopard nevû formáció amely kissebb sheffieldi klubokban lépett fel. Egy ilyen fellépés alkalmával találkoztak Steve Clarkkal, aki csatlakozott hozzájuk. Ekkor vették fel elsõ kislemezüket a Getcha Rocks Off-ot. A lemez megjelenését követõen került az együttes berkeibe Rick Allen, akivel immár teljes lett a csapat. A kislemez sikere hozta össze õket Petter Mensch zenei menedzserrel aki az AC/DC sikereirõl is gondoskodott. Õ intézte a Mercury kiadóval kötött lemezszerzõdést melynek révén a banda elsõ LP-je, a On Trough The Night megjelenhetett. Ekkor már a Def Leppard nevet használták és bemutatkozó albumuk nagyon hamar felkerült a brit és a tengerentúli sikerlistákra. A menedzsment hosszú turnéra küldte õket, melynek során a csapat mint a Judas Priest és Ozzy Osbourne elõzenekara koncertezett, nagy sikerrel.

A High & Dry címû 81-es korong méginkább tetszett a közönségnek, így hamar platinalemez lett belõle. A lemez egyik dala, a Bringin On The Heartbreak videoklippje az MTV kedvencei közé tartozott és tovább népszerûsítette az együttest. Ekkor került sor egy tagcserére is, Pete Willisnek kellett súlyos alkohokizmusa miatt távoznia. Helyét a Girl-bõl érkezõ Phil Collen foglalta el. A kezdeti sikerek ellenére a 83-ban megjelent Pyromania csúcsdöntõ sikere mindenkit meglepett. Nem csupán az album fogyott hatalmas példányszámban, de a korongon található dalok közül a Photograph és a Rock Of Ages a sikerlisták csúcsára is felkerült. Tény, hogy a több mint tízmillió eladott lemez a legsikeresebb együttesek közé emelte a Def Leppardot. Ekkor következett be az kényszerszünet melyet Rick Allen balesete okozott. Az együttes sorsa megpecsételõdni látszott, de egy elektrónikus szerkezetnek köszönhetõen Rick mûkezével is képes volt tovább dobolni.

Hogy a dolog mennyire mûködött arra bizonyság a Monster Of Rock európai túrné, melyen már a mûkéz nyomta a ritmust. Végül 1987-ben kiadták a Hysteria címû albumukat amivel taroltak. Minden addigí eladási rekordjukat megdöntötték, a lemez felkerült az LP-k sikerlistáira és a Women címû dal a Top10 élére. Az USA-ban a Rocket és az Armageddon It címû számok váltak listavezetõvé, de a Love Bites és a Hysteria is bekerült a Top 20-ba. A rádióadók és a zenés Tv mûsorok állandó vendégei voltak ebben az idõben, akárcsak az ekkor berobbanó Guns N' Roses. A következõ album ismét csak csúszott, hiszen az elõkészületi munkák közben Steve Clark drogtúladagolásban meghalt. A csapat qurtettként folytatta és az Adrenalize címû korong már csak négy muzsikus alkotása. Bár nagy várakozás elõzte meg és az albumról sok dal lett sláger: Make Love Like A Man, Let's Get Rocked - de a vásárlási arányok messze elmaradtak az elõzõ lemezekhez képest.

Talán a viszonylagos sikertelenség miatt, de tény, hogy a csapat ismét öttagúvá vált a Whitesnake együttesbõl átigazolt Vivian Campbell révén. 93-ban kiadtak egy gyûjteményes albumot Retro Active címen, de új albummal csak 96-ban jelentkeztek, amikor a Slang címû korong látott napvilágot. A lemez nem keltett túl nagy feltünést mint ahogy a poposabb hangvételû 99-es Euphoria sem. Pillantnyilag tehát úgy tûnik: a Def Leppard ideje lejárt, s hacsak nem tudnak igazán újítani akkor megmaradnak rocktörténeti kuriózumnak.

Forrás: literatura.hu/rock

rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Def Leppard - Euphoria (1999)

2017-07-16 00:05:00

kép

Def Leppard - Slang (1996)

2017-07-15 00:05:00

kép

Def Leppard - Adrenalize (1992)

2017-07-11 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia