Digitális letöltések és a heavy metal esztétikája - Justin M. Morton cikke a heavymetal.about.com oldaláról

Mostanában fejeztem be több mint 10.000 metal dal áttöltését az eredeti audió cd-ről a számítógép merevlemezére. Aztán fogtam magam és egy kartondoboznyi cd-vel elfurikáztam egy hanglemezboltba és kábé 700 dollárért majdnem az egészet sikerült eladnom. Több férőhelyre volt szükségem, de még így is maradt három cd-torony a garázsban lemezekkel telezsúfolva.

Néhány albumtól nehezemre esett megválni, különösen a Mayhem Mediolanum Capta Est lemezének egy példányától, melyet Rómában vásároltam. A valóság az, hogy a metal gyűjteményem jelentős része már digitális fájlként létezik a számítógépemen. Ami azonban hiányzik, az az albumok egyik legfontosabb része: a borítógrafika, a belső dizájn és a felvételhez kapcsolódó információk (liner notes). Mikor az eladásra szánt cd-ket válogattam, szíven ütött, hogy milyen sok energiát fordíthattak még a legundergroundabb kiadványra is. Persze szép dolog a legkönnyebben elérhető helyen tartani a zenét, de úgy tűnik, hogy ezzel a gyűjtemény egy fontos része is oda lett.

Az a jelenleg is zajló átalakulás, amely a cd-ről egy teljes egészében digitális formátumra való átállás, komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a metal számára, amelyhez szorosan kapcsolódik a látványos külső, mit is jelent ez a digitális váltás. Mit hoz a digitális korszak a heavy metal esztétikájában?

- 1927. január 28-án született Londonban, Anglia. Scott kezdetben szopránszaxofonozott, de még tinédzserévei elején áttért a tenorszaxofonra. A helyi klubokban való fellépések után 1944-ben Johnny Claes bandjébe szerződött, majd Ted Heath, Bert Ambrose együttesében és más népszerű brit tánczenekarokban játszott. Scott a transzatlanti hajókon is zenélt, hogy ellátogathasson az Egyesült Államokba és ott első kézből hallgathassa a bebopot.

Vannak magyarázatra szoruló dolgok, pótlások, szabadkozások. Ezek, teljességében a „georg” fedőnévvel itt író felelősségét terhelik.

Eddig lement legalább 8+3 rész, összevissza számozva - mindez az én hibámból. A „szerkesztő” eddig is megtette azt a szívességet, hogy a tisztelt olvasó irányába a legtökéletesebb szolgáltatást biztosította, de nem volt elegendő ideje és más..., hogy az én hibáimat, hiányosságaimat, szakmai hozzá nem értésemet, memória zavaraimat korrigálja. Kitaláltam most egy olyat, hogy itt minden eddigi fontosabb oldalra, ezen a lapon rá lehetne visszamenőleg klikkelni, a „helyrekiegészítések” nyomán, - és azok megjelennek. (Ez egy új magyar szó, mert nem véletlenül húzta alá a helyesírás ellenőr. Ez azért van, mert helyreigazítás nincs, nem is lehet, de pótlás az igen... és ez a helyre-kiegészítés...

Abbahagyás volt önnön terjedelmi korlátok miatt: onnan folyt. köv. Kezdjük a folytatással...

Amerikai fesztiválok utánérzése... írtam én magam... Utánérzés, marhaság. Hogyan lenne bárminek-bármi az érzelmi másolata, amit sosem éltél át!? Láttunk filmeket, hallgattunk lemezeket. Te, mai olvasó, ha ezeket a zenéket szereted is, de évtizedekkel későbbi a születési évszámod, - némi magyarázatot vársz. Mások viszont nem.

Bármilyen LGT koncerten, - legyen az a Nyugati pu.-n, vagy a „Nulladik Szigeti napon”, olyan srácok éneklik a dalokat – tudjuk, – akiknek a szülei még az óvodában szemelték ki egymást 1973-ban, amikor a Tabánban buli volt, majd ha ebből pl.: 16 év múlva gyerek lett, – Ő ...és ezt most kimatekozzuk: kb. 16 évesen ott énekel az első csápoló sorban – 2007-ben. De a poén az, hogy a harmadik generáció énekli a refrént. Szerintem innen keltezhető az érték meghatározása.

- 1948. január 12-én született Londonban, Anglia. Iskolás korában autodidakta módon tanult meg gitározni. Az Essex University diákja volt, majd londoni jazzrock csoportokkal játszott a hetvenes évek elején, mielőtt csatlakozott volna a Soft Machin-hoz (1975-78). Jó technikai adottságú gitáros, szólóiban mindazokat az effektusokat kihasználja, amelyeket egy gitáron meg lehet szólaltatni. 1978-től 1981-ig Stéphan Grappellivel dolgozott, bemutatva a korábbi elektromos korszaka után az akusztikus gitáros tudását.

- 1957. november 15-én született a Pennsylvania állambeli Philadelphiában, Egyesült Államok. Eubanks nagyon muzikális családból származott: testvére, Robin Eubanks pompás pozanos, Ray Bryant, a nagybátyja, és édesanyja, Vera - Doctor of Music címmel rendelkezik. Kevin a Berklee College Of Musicon és Ted Dunbarral gitározni tanult. Kamaszéveiben John McLaughlin játékát utánozta, ám 22 esztendős korától sokkal nagyobb befolyást gyakorolt rá Wes Montgomery szolid játéka.

A Soft Machine (1966-1984) angol rock együttes volt, mely Canterburyben alakult, nevét pedig William S. Burroughs - The Soft Machine című könyve után kapta. A canterburyi szcéna központi együttese volt és a progresszív rock műfaj egyik úttörőjévé vált.

Először is egy tartozást kell kiegyenlítenem, a szorgos olvasónak megígértem, hogy az előző részben frekventált zenekar egy dalát illő szövegkörnyezetben - részleteiben ismertetem. Pénzfeldobással döntsük el melyik legyen? a „Régi cipészek”, vagy a „Ha én szét mehetnék”. Döntött a szerencse! Illetve itt amúgy szétválásról lesz szó! Ime:

- 1948. szeptember 20án született a connecticuti Stamfordban, Egyesült Államok. Cuscuna jazzérdeklődésének megfelelően 12 esztendős korában kezdett dobolni, majd szaxofonozott és fuvolázott is. Rájött azonban, hogy hivatásos zenészként nem lenne sikeres, ezért 1966-ban beiratkozott a University of Pennsylvania Wharton Schoolra, hogy idővel megvalósíthassa a saját lemezcégre vonatkozó elképzelését. Ám a business-tanulmányok nem feküdtek neki, és Cuscuna átváltott az angol irodalom tanulására. Később a WXPN adón egy éjjelenkénti jazz rádió showt kezdett, amely részmunkaidős álláshoz vezette a hatvanas évek legendás free zenei labeljénél, az ESP-Disk-nél.

- 1931. február 21-én született a Victoria állambeli Melbourne-ben, Ausztrália. Némi szülőhazai, félprofi pozanosként való sikeres tevékenység után 1962-ben Collie a Melbourne New Orleans Jazz Banddel ellátogatott Nagy-Britanniába. A zenekar hazatértekor Londonban maradt, és csatlakozott a London City Stompers-hez. A hatvanas évek további részében a zenekar épületének felhúzásán munkálkodott, amelyet átkeresztelt Max Collie's Rhythm Aces-re.

A magyar rock második aranykora - a csöves -, mai kifejezéssel élve, a hard-rock - 1975 végén indult el. Csúcspontját illetően több, egymással ellentétes vélemény létezik: van, aki 1978-ra, a Piramis és a P.Mobil sikereinek csúcspontjára teszi, míg mások 1979 nyarát a Beatrice botrányainak, a HBB berobbanásának, valamint az Edda Művek felbukkanásának évét jelölik meg, a harmadik álláspont szerint pedig 1980, azon belül is a Hajógyári-szigeten megrendezett Fekete Bárány-koncert tetőzte be ezt az időszakot. Hogy kinek van igaza, azt nem áll szándékomban eldönteni -, az viszont tény, hogy az utóbbi rendezvényen a három kiátkozott rockbanda - a Beatrice, a Hobo Blues Band, és a P. Mobil - előzenekaraként fellépett Bizottság akciója már a következő korszak, az underground - vagy akkori kifejezéssel élve: az új hullám - beharangozójának tekinthető. Az viszont tény, hogy a jelen írás tárgyát képező, egy évvel későbbi Szuperkoncert a coda. Azt, hogy a rákövetkező három évben a nagyközönség számára még mindig az akkori hard-rock mezőny jelentette az aktualitást a magyar rockzenében, az az undergorund, a punk gettóba szorítása - aminek következtében a nagyközönség számára ismeretlen maradt - illetve a heavy metal-robbanás három éves késése indokolja.

Szerintem írhatnék pár sort a konkurenciáról... Az előzőekben Illés tárgyban szövegeltem, most bekívántam a Red Star Omegát. Továbbra is javaslom a youTube klikkeléseket, ahol ezeréves dalok szólalnak meg. De ez majd csak illusztráció lehet - Sértődjön meg mindenki, de számomra az Omega a harmadik nagylemezig, és a Hűtlen barátokig volt igazán a kedves zenekarom. Frici barátom, a mai napig szándékozik elvinni Laux Józsihoz, akinek bedumált – ma már - annyira, hogy tudatosította vele, én többet tudok az Omegáról, mint ő maga. De ugye ezt senki sem hiszi el. Viszont minden egyéb tekintetben Frici megbízható, leginkább kapu és rácsszerkezetek, valamint lakatos munkák kivitelezésében. Kívánságra kiközvetítem...

Ez a rész azért lett ötésfél – mert még az öthöz kell adni... A „Vidék legjobbja...” azért vitatott pozíciót foglalt el... Meg még sok minden jutott eszembe az lllés-Omega, több fronton zajló háború frontjelentésének közvetítésére; - jó: tudom többeket becsaptam, mert itt a Tabáni bulinak, vagy másnak kéne jöjjön; - na de ez így is hiteles; - itt most Szeged, az Illés és az Omega keveredik totál össze... Tehát: Tudósítás a frontvonalról!

Írtam már a könnyűzenében történt zenei kiteljesedésem megvilágosságosodásáról és megszentségteleníthetetlenségeskedéseiről... (Az a röhejes, hogy az első marhaságot aláhúzta a helyesírás ellenőr, a másodikat viszont nem. Pedig olyan szó sincs) Jó, az tuti, hogy sem szóképzés, sem helyesírás tekintetében a felvezetés nem az igazi. Meg nem is arról akarok írni. A ’60-as évek vége meg a következő évtized eleje dolgokról írnék, és ahogy eddigiekben is valahová eljutottam, most az az Illés együttes lenne.

Akkoriban, amit 1965-ös évként emlegetnek, rengeteg házibulira jártunk. Kemény bulik voltak, főleg lányos háznál. Sőt, csak ott. Mert minket elengedtek a lányokhoz, de őket hozzánk nem. Jellemző balhéink egyike volt, mikor Feri a két üveg hígításra szoruló málnaszörpöt az ágyra dobta: „itt a pia” kijelentéssel, majd az üvegek koccanásából adódó törés okozta ragacs... Szerintem felesleges részletezni... Nagyon jókat lehetett táncolni a „letkiss” – ma már leírni sem tudom tánczenére, röhej az hogy énekelni ma is tudnám. A címből a „kiss” volt a lényeg, ami ugrálás közbeni smárolást jelentett.

- Alice McLeod néven 1937. augusztus 27-én született a michigani Detroitban, Egyesült Államok. Alice zenészcsaládból származott, fivére a bőgős Ernie Farrow volt. Detroitban tanult zongorázni, trióban dolgozott, majd a vibrafonos Terry Pollarddal játszott, mielőtt Európába ment és Bud Powell hatása alá került volna. Az Egyesült Államokba való viszszatérése után Terry Gibbsszel játszott 1962-63ban, amíg először találkozott John Coltrane-nel...

Nos... Zeneileg zárjuk le a Kristály zenekart, mondjam még itt, hogy a sokat említett „Ballada” nekem egy kazettán van meg, amit az Új Kristály neve fémjelez.?. Remek dalok szólalnak meg, szovjet zeneszerzők magyar szöveggel, becsületszavamra az „anno” kifejezés erre illik igazán. Na de nem akármilyen csapat muzsikál ezen a hordozón, nem beszélve a megfordítás utáni másik „A” oldalról.

Előszó: Ha bárki abban a tévhitben leledzett volna, hogy ez az egész cikk kizárólag az East együttesről fog szólni – már a kezdeteknél oszlatás van. Igen, rájuk csúcsosodik ki, de az „apropó”: a szegedi rockzene a 60-as évek végén és a 70-es évek első felében. Nos: mivel az East hivatalosan 1975-ben alakult, itt jórészt záródni is fog a mese. Megjegyzés jön: Előre is elnézést kérek, ha - a lent említett zenekaroknál tárgyi – személyi tévedés lenne; - az emlékezés nem teljes körű; (vagyis valaki hiányzik) - a kocsmasorból kimaradt néhány jelentős „objektum". Források: Köszönettel tartozom Boncz Dávidnak a „Ballada” közlési hozzájárulásáért; Berényi Apollonak az adatokért, mög hogy írásban is tud özni, amit még olvasni is jó

- 1905. november 19-én született a Pennsylvania állambeli Shenandoahban, Egyesült Államok. 1956. november 26-án hunyt el. Bátyjához, Jimmyhez hasonlóan első zenei leckéit kisgyermek korában zenetanár édesapjuktól kapta. Először trombitálni tanult, majd a pozanra tért át még egészen fiatal korában. Számos zenekarral játszott, gyakran bátyjával, első közösen vezetett zenekarukat először Dorseys Novelty Six, majd később az átkeresztelés után Dorseys Wild Canaries néven futtatták. Bátyjával együtt Dorsey a későbbiekben is sokszor játszott vezető zenekarokban, például Jean Goldkette és Paul Whiteman vezetése alatt. Rendszeresen készített lemezfelvételeket is, gyakran a legnépszerűbb korabeli jazzsztárokkal.

- 1895-ben született az Egyesült Államokban, 1957 októberében hunyt el. Fiatal éveiről szinte semmit sem tudunk. Dickerson a húszas években Chicagóban lett rendkívül népszerű. Hegedűjátéka gyenge volt, viszont kiváló érzéke volt ahhoz, hogy jó jazzmuzsikusokat, sikeres vezető egyéniségeket szerződtessen zenekarába, így nála játszott Johnny Dunn, Tommy Ladnier, Buster Bailey és Earl Hines. Utóbbi elmesélte, hogy időnként úgy berúgott, hogy a hegedtje hátlapján akart játszani, vagy akkor akarta vezényelni a zenekart, amikor az már befejezte a számot. Dickerson legnagyobb fogása akkor volt, amikor 1926-ban Louis Armstrong csatlakozott a bandhez.

Köszönöm, hogy olyan sokan olvastátok eddigi botladozásaimat. (első, második, harmadik részt itt lehet olvasni.) Köszönöm továbbá a szerkesztőségnek, Édesanyámnak, a Grammy – díj bizottságnak, Pulitzer úrnak, Klárika néninek (a járógéppel utánam rohanó óvónénimnek), T.Mária néninek aki bevezetett az írás rejtelmeibe, ....-nak(nek) aki a fogamzás – bocs: fogalmazás oktatását vezette, a... Építőipari Zrt-nek, aki „anno” az íróasztalomra vásárolt számítógép jóvoltából lehetővé tette, hogy ne csak olvassam azt hogy hogyan kellene, de használni is tudjam. Ezzel a dumával szeretném ébren tartani az érdeklődésetek.

- 1906. augusztus 6-án született az ohiói Xeniában, Egyesült Államok, 1984. november 16-án hunyt el. Dickenson autodidakta pozanos, aki Speed Webb és Zack Whyte territory zenekarában kezdte pályafutását. A harmincas években jött el az ő ideje, amikor Luis Russell, Claude Hopkins, Benny Carter és Count Basie keze alatt dolgozott. A negyvenes években jobbára kisegyüttesekkel tevékenykedett, többek között Sidney Bechet, Frankie Newton, Eddie Heywood (hosszabb ideig) társaságában, valamint saját együtteseit is vezette.

Ígéretem szerint – most a Mini jön... Először a Tabánon hallottuk őket. Folytonosan idéznem kell, hogy mi vidéki érdeklődők voltunk... Tabán: ugye május elseje szokott lenni. A legjobb bulik: sorban Mini – Syrius - LGT. Kérdésem: MIT FIZETNÉTEK EGY ILYEN (anno) buliért? (...lehet licitálni, de a dolog valóságalapja kevesebb mint „0” )

Szegeden úgy történt a dolog, hogy a Széchenyi téren beszédet mondott Komócsin Zoltán (róla rövid ideig a helyiek által jól ismert „Fináncia” tér volt elnevezve a Tisza parton – ez a név olyan mint az Andrássy út Pesten! – új nevét senki se használta!) majd a százezres lélekszámú város százezres tömege indult át a Tisza-hídon, – át Újszegedre, sör-virsli versenyre. Az általam akkoriban fémjelzett korosztály esetében málnaszörp-körhinta. Ottan volt egy csodás szórakozóhely. Is. (Ez rock történetünkben a Vigadó – de erről megint csak máskor, becsszó, ha kifogytam a zenekarokból!)

Ez a folytatás...! A folytatás a Non Stop zenekarról szól...

Ahogy találkoztunk velük, annak eleve előélete volt. A kb. 1970-es (vagy + 1 év) Táncdalfesztiválon volt egy kevésbé nyertes dal, ami viszont volt annyira egzaltált, hogy három hülye simán őrületbe kergethetett vele egy adriai kempinget. A dal szövege is lényeges: (megpróbálom idézni” )

Ary: A metal zene szempontjából a 2008-as év szerencsére egy fokkal sem volt gyengébb, mint az azt megelőző. A személyes élményeim legalábbis ezt mondatják velem. Habár az év végén feladtam a "hivatásos" zenehallgató és megmondó ember státuszomat (vészes szabadidőhiány és növekvő fásultság miatt), de azért nem tudtam ellenállni a felkérésnek, hogy elmondjam, milyennek láttam 2008-at.

Deepfreeze: Sok minden elmondható 2008-ról, ami bármely más évben is, de az semmiképp, hogy lanyhult volna a felhozatal. Eszméletlen mennyiségű korong jelenik meg, és szerintem meglepően sok a minőségi cucc, de persze ezzel arányban több a selejt is. Meglepő módon nem mindig onnan jön a minőség, ahonnan várja az ember, de szerencsére akadnak meglepetések is.

Pál Szabolcs: Nem vagyok különösebb híve a „minden lemezt hallgassunk meg, amihez hozzájuthatunk” elvnek, de az elmúlt esztendőben bizony nekem is kijutott jócskán... Nem mintha baj lenne, de néhány anyagra így nem maradt annyi idő az ismerkedésre, mint amennyit szerettem volna. Ráadásul úgy érzem, hogy 2008-ban kevesebb kiugró pillanatot adatott számomra, ettől függetlenül azért volt pár igazán kellemes korong.

pJuan: Mi történt a zenében 2008-ban? A fejlődés évének biztosan nem volt mondható. Persze a stagnálásban is jelent meg jónéhány album, amit szerethettünk. De, itt az elején némi tényszerűséggel érdemes kezdeni...

zuzuP: Azzal kezdem, hogy én nem szeretnék az év legrosszabb zenekaráról, albumáról, koncertjéről írni. Több okból sem. Az ellenkezőikről annál inkább! Egy év nagy idő, biztos vagyok benne, hogy nem maradt meg bennem minden banda, de azért megpróbálom magam összekaparni.

Egyszer olvastam egy „You Tube”– on lenézhető, a ’70-es évekből keltezett koncert klipp alatt írt véleményt, ahol az egyik levelező a következőt írta: "De szerettem volna akkor élni...” A felemlített zenekar nevére nem emlékszem, de az tuti, hogy nem a Modern Talking volt! Nos, nekem megadatott az általa vágyott korban, akkor élni és koncertekre járni. Ez egy ideig öröm, de ha a koromat tekintjük, …végül is: szerintem akkor is. Mesélek, ha bárkit is érdekelne...

Na, ez önmagában visszatetsző és marhaság: egy audio dologról – írásban élményt adni. ...Ennél fogva, inkább csak a körítésről és az érzelmeimről írok. Melléklet lehet mindaz, ami bármilyen hordozón fellelhető.





HETVENES ÉVEK - klubok, zenekarok

Amiről most szó lesz, az a klubmozgalom kisebb egységre leképzett lokális megvalósulása, speciálisan Szegeden, tartalmában leegyszerűsítve: hogyan valósíts meg minden személyes-, pénzügyi és egyéb garancia, szerződés meg minden nélkül olyan szuper bulit, amire még ma is : és még sokáig vágyakozni fog egy erről lemaradó korosztály (én meg halálig nosztalgiázok).