- 1961. október 18-án született a Louisiana állambeli New Orleansben, Egyesült Államok. Hatesztendős korában kezdett trombitálni, tanára édesapja, Ellis Marsalis zongorista, komponista és zenetanár volt. Testvérei, Delfeayo és Branford Marsalis szintén zenészek. Már tinédzserévei előtt szabvány zeneoktatásban volt része, ezzel párhuzamosan kezdett a jazz iránt is érdeklődni. Játszott a Danny Barker vezette New Orleans-i menetzenekarban, és a New Orleans Philharmonic Orchestrával trombitaversenyeket játszott.

- 1885. május 11-én született Louisianában, Egyesült Államok, 1938, április 10-én hunyt el. A kornettos Oliver New Orleansben nőtt fel, ahol évszázadunk elején a helyi menetbandák és kabarézenekarok révén jól ismert lett. Számos jeles jazzmuzsikussal, mint például Kid Oryval és Richard M. Jonesszel való együttműködése után 1918-ban Chicagóba költözött, két esztendővel később már a saját zenekarát vezette. Egy rövid kaliforniai szerződés után Oliver visszatért Chicagóba, és a Lincoln Gardenben kapott szerződést. Ez 1922-ban volt...

Elhunyt Orszáczky Miklós énekes, basszusgitáros, piccolo-basszusgitáros. A Syrius legendás underground-jazzrock korszakában volt a zenekar frontembere, több mint három évtizede Ausztráliában élt és muzsikált, de gyakran megfordult Magyarországon is. Kivételes egyéniség, lenyűgöző előadó és magával ragadó ember volt.

1948. május 8-án született Kőbányán, gyermekkora nagy részét aztán a Korányi Sándor utcában töltötte. Ötévesen kezdett zeneiskolába járni, tizenöt évesen alakította meg barátaival és bátyjával az Új Rákfogó együttest; sok pályatársához hasonlóan azért lett ő a basszusgitáros, mert erre a hangszerre nem volt más jelentkező. Zenei érdeklődése ekkorra a rock and roll és a jazz, a gospel felé fordult. Az Új Rákfogó először 1962-ben, egy gimnáziumi bulin lépett fel. "Ezen az egy fellépésen több élményt szereztem, mint a több évi hegedűtanulás alatt, és a vonóval sem vertek. Ha ilyen élmény lett volna a gyakorlás, akkor annyit gyakoroltam volna, hogy az embertelen" - mesélte később. Hamarosan a Syncom együttesbe vitte magával bátyja, itt lett "profi" zenész - az édesapjától kapott erősítőn és házi készítésű basszusgitáron játszva. A sűrűsödő fellépések miatt egyre ritkábban járt iskolába, végül kirúgták, nem is érettségizett le soha. Tizennyolc évesen az Alföldi Cipőgyár raktárában dolgozott - három napig. Büszke volt rá, hogy a továbbiakban kizárólag zenészként keresett pénzt.

- Marilyn Braune néven, 1947. március 30-án született a Pennsylvania államban levő Philadelphiában, Egyesült Államok. Hétéves korában vette első zongoraleckéit, később a baltimore-i Peabody Music Schoolban klasszikus zongora tanulmányokat végzett.

Ebben a városban töltötte gyermekkorát. A bostoni New England Conservatory of Music növendékeként zongora és zeneszerzés-tanulmányokat folytatott. Az 1969-es vizsgák után feladta a zenét, férjhez ment és orvos lett. Hat évvel később elvált, és Cape Codba költözött, ahol egy helyi zongorista, George Kahn lemezeken keresztül bevezette a modern jazzbe. Egy éjjel, John Coltrane “A Love Supreme"-jét hallgatta “Van valami a zenében, feelingje van, energiája van - megfogott engem: hihetetlenül megindított. Azt mondtam magamnak, hogy meg kell tanulnom játszani ezt a zenét. Annyira szeretem." Bostonban Charlie Banacosnál tanult jazz-összhangzattant, azután a woodstocki Karl Berger-féle Creative Music Studióba járt, később maga is tanított.

- Harold Russell Luttenbacher néven 1926. augusztus 28-án született a Michigan állambeli Detroitban, Egyesült Államok, 1992-ben hunyt el. Russell Chicagóban nőtt fel, és első kapcsolata a zenével abban nyilvánult meg, hogy dobokon játszott. Az University Of Illinoisre járt és a zenepedagógusi pályán nemcsak a tanári, hanem a doktori fokozatot is megszerezte. Bár az egyetemi kurzus részeként trombitálni megtanult, 30 éven keresztül elhanyagolta ezt az ismeretet, mi közben különféle jazzegyüttesekben játszott, mint dobos és vibrafonos. 1950-ben Miles Davisszel játszott és az évtized következő éveiben nagyon sok vezető jazzművésszel együtt lépett fel, csak néhányat megemlítve: Sonny Rollins, Duke Ellington, Billie Holiday, Erroll Garner és Sarah Vaughan.

- 1920. április 8-án született a New York állambeli New York Cityben, Egyesült Államok, 1994. november 10-én hunyt el. McRae Amerika egyik legjobb jazzénekesnője, aki emellett tehetséges zongorista és dalszerző is. Karrierje kezdetén olyan zenekarvezetőkkel dolgozott, mint Benny Carter, Mercer Ellington, Charlie Barnet és Count Basie (néha Carmen Clarke néven szerepelt, emlékeztetvén rövid életű házasságára Kenny Clarke dobossal).

- 1926. február 21-én született Angliában, Kent grófságban, Rochesterben. 2002. február 22-én, Kingston-upon-Thames-ban hunyt le. Mialatt egy iskolai klub zenekarában játszott, hallott egy hivatásos dobost, és azonnal elhatározta, hogy ez az, amit csinálni akar. Miután látta és hallotta Gene Krupát egy filmen játszani, ambíciója még inkább erősödött. 1939-ben vett egy leckét Max Abramstól, de túlságosan türelmetlen volt ahhoz, hogy további leckéket vegyen. Ezután autodidakta módon tanult, és első nyilvános fellépésére Walesben nyílt lehetősége, amikor London bombázása miatt evakuálták és oda költözött. Kentbe való visszatérése után csatlakozott Claude Giddings zenekarához, Gillinghamben.

- 1934. július 19-én született a Mississippi állambeli Clevelandben, Egyesült Államok. Bradford családja 1946-ban Dallasba költözött, 1949-ben kezdett kornettozni. A középiskolában együtt járt James Clayjel, Cedar Waltonnal és David Newmannel, játszott Leo Wright tánczenekarával. Buster Smithszel és John Hardee-val Dallas környékén is játszott. 1953-ban Los Angelesbe költözött. Jóllehet, kamaszkoruk óta ismerte és játszott Ornette Colemannel, még Dallas-Forth Worthben, de a hetvenes évek elejéig, míg csak Los Angelesbe nem költözött, ahol zenei együttműködésük valójában megkezdődött, Bradford nem készített lemezfelvételeket Colemannel, amikor is közreműködött a Science Fiction és a Broken Shadows néhány felvételén.

- 1937. május 4-én született a Michigan állambeli Ferndale-ben, Egyesült Államok. Ron Carter klasszikus zenei karrier reményében kezdetben csellózott. Kipróbált néhány hangszert, így a hegedűt, a klarinétot, a pozant, míg végül a bőgőnél kötött ki.

Annak ellenére a jazzkarrier mellett döntött, hogy tudomást szerzett arról, hogy milyen nehéz azoknak a zenei ambíciókkal megáldott fekete fiataloknak a helyzete, akik a koncertpódiumra törnek. Húszas évei elején járt, amikor rendszeresen jazzt kezdett játszani, és a Chico Hamilton kvintettben szerzett helyet magának. A hatvanas évek elején Eric Dolphyval, Don Ellisszel, Cannonball Adderley-vel, Mal Waldronnal és Thelonious Monkkal játszott többek között. 1963-ban csatlakozott Miles Davishez, akivel 1968-ig maradt.

A 2008-as év nagy szenzációja, hogy a legismertebb felállásában a Return to Forever jazz-fúziós szupergroup nyáron turnéra indul. A Return to Forever a hetvenes években, a Weather Report és a Mahavishnu Orchestra mellett a jazz fúzió alapjait rakta le...

Chick Corea billentyűs hangszerek, Al Di Meola gitár, Stanley Clarke - basszusgitár és Lenny White dobos felállású turnét Clark és Al Di meola 2007. szeptember 20-án jelentette be... A továbbra kattintva a zenekar történetében mélyedhettek el.

Robben Ford 1951. december 16-án született Woodlake-ben (California), majd szüleivel Ukiah-ba, (Ca) költöztek, mely 120 mérföldre van San Franciscótól. Apjának volt egy country bandája Wyomingban, Rocky Ford and the Tennesseeans néven. Három testvére közül kettő szintén muzsikus lett: Patrick dobos és Mark, aki harmónikás. Gyerekkorukban gyakran muzsikáltak együtt édesapjukkal, mely természetesen a Ford-testvérek számára meghatározó volt.

Robben egy lemezboltban akadt össze először igazán a blues-zal, nevezetesen Paul Butterfield Blues Band egyik lemezét sikerült – szinte tévedésből - meghallania ’65 körül. Robben Ford eredetileg szaxofonozni tanult, 10 éves korában került kapcsolatba ezzel a remek hangszerrel, melyet a mai napig - néha még koncerteken is – kézbe vesz. Tizenhárom éves korában, autodidakta módon elkezdett gitározni Mike Bloomfield, Otis Reading, Clapton, B.B. King és Aretha Franklin dalainak hatására.

1968-ban Pat és Robben megalakította a Ford Blues Band triót, melyhez hamarosan Mark is csatlakozott. A banda Robben érettségiéig működött, nem kis sikert aratva Ukiah környéken.

Tizennyolc évesen Pat és Robben San Francisco-ba költözött, és megalakította a Charles Ford Bandet, melyet gitáros édesapjáról nevezett el. A banda további tagjai Gary Smith, majd Mark Ford harmónikás és Stan Poplin basszer volt. Ez a felállás egy évig működött, közvetlenül ez után Patet Charlie Musselwhite meghívta a zenekarába játszani, majd hamarosan Robben is megjelent ebben a bandában.

- Fritz Jones néven 1930. július 2-án született a Pennsylvania államban levő Pittsburghben, Egyesült Államok. Jamal (aki az ötvenes évek elején változtatta meg nevét) már tízéves kora előtt profi zongorista volt, és idővel a legtöbb jazzmuzsikusénál szélesebb közönséghez sikerült eljutnia. Triója sok kiváló felvételt produkált, kísérői közé tartozott Israel Crosby.

- 1943. április 2-án született a texasi Galvestonban. Washington államban nőtt fel. 1958-ban dolgozott először gitárosként, amikor a billentyűs Michael Mandellel egy rock and roll bandát alapítottak. 1965-ben visszaköltözött New Yorkba és csatlakozott Chico Hamilton együtteséhez, ahol a legendás gitárossal, Szabó Gáborral dolgoztak, majd csak Coryell maradt az együttesnél. 1966-ban az amerikai indián tenorossal, Jim Pepperrel megalapította Free Spirits együttesét. 1967-68-ban Gary Burtonnel turnézott, majd Herbie Mann Memphis Underground című lemezén játszott. Coryellt lelkesítette, amit Jimi Hendrix és Eric Clapton a Creammel felderítettek, és közreműködése a Michael Mantler vezette Jazz Composers Orchestra projektben 1968-ban a legjobbja elektromos gitáron.

Az 1980-as megalakulása óta - az akkor még kommunista Jugoszláviában - a Laibach a mai napig fittyet hány a konvenciókra, és szemrebbenés nélkül áthágja az elé kerülő sorompókat. A Neue Slowenische Kunst (NSK) (Új Szlovén Művészet) néven ismertté vált kollektíva, melynek a Laibach is a kötelékébe tartozik, művészi szintre emelte az ideológiával való játékot, és ez az ironizáló esztétika jellemzi tevékenységüket mind a mai napig.

Ha már összefoglalta nekünk, CD-re és DVD-re rendezve, saját munkásságát a híres/hírhedt formáció, akkor mi is tekintsük át a Laibach-sztorit a kezdetektől napjainkig. A Laibach története egy Trbovlje nevű bányászvárosban kezdődött, ahol is Tomaz Hostnik laza szerveződésben maga köré gyűjtötte a hozzá hasonlóan gondolkodókat. Még mielőtt azonban a Laibach az első TV-s fellépésével országszerte beszédtémává vált volna, Hostnik 1983-ban - 21 éves korában - öngyilkosságot követett el. Röviddel ezután csapódott a bandához Milan Fras, és így énekesére lelt az Ivan Novak, Dejan Knez és Ervin Markosek alkotta csapat.

Amikor Nick Cave 1995-ben első Number 1-sikerét elkönyvelhette a Where The Wild Roses Grow című duettel, karrierje már 25 éves múltra tekintett vissza. A művész 1977-ben kezdett el zenével foglalkozni az iskolatársaival alapított Boys Next Door nevű formációban, mely később The Birthday Party néven vált ismertté. Ausztrália legkeményebb és drogokkal leginkább átitatott punk-zenekara hamarosan Londonba helyezte át székhelyét, és már itt jelent meg 1981-ben a legendás Prayers On Fire című albumuk, mely kultusz-zenekar státuszba emelte őket.

Karácsonykor jó adni és kapni. Ajándékot kaptunk Bernáth Zsolttól, amit most szívesen osztunk meg veletek. Remélhetőleg tartalmas szórakozást fog nyújtani A PROGRESSZÍV ROCK címmel most leközölt monográfiája, mely oldalunk Hosszabb írások című menüpontjában található.

Bernáth Zsolt neve nem ismeretlen számotokra, hiszen 2004-es Találkozásaim az Istenekkel című monográfiáját, vagy a Bárcsak itt Lennél című gyűjteményes dalszöveg fordításai, vagy a 2000-ben írt Lépcső a mennybe című kisregényét már olvashattátok nálunk!

Karácsonyra meglepett bennünket, rajtunk keresztül benneteket is új monográfiájával, mely a sokunk áltak kedvelt műfajról, a progresszív rock-ról szól. Nyugodtam írhatom, hogy itt az interneten hiánypótló műről van szó, hiszen magyar nyelvű, hasonló mélységű, összefoglaló mű, teljes egészében még nem volt olvasható a hazai interneten!

Bernáth Zsolt: A PROGRESSZÍV ROCK - című művének olvasásához kattints ide!

- Reuben Braff néven 1927. március 16-án született a Massachusetts állambeli Bostonban, Egyesült Államok. 2003. február 9-én hunyt el. Jóllehet Braffnak az ötvenes évek közepéig nem volt figyelemre méltó kapcsolata a jazzszínpaddal, kiváló és tapasztalt kornettjátékos volt. A negyvenes évek végétől kiterjedt tevékenységet folytatott Boston környékén, Pee Wee Russell-lel és Edmond Hall-lal játszott, utóbbival 1949-ben lemezfelvételt is készített. Braff 1953-ban hangfelvételt készített Vic Dickensonnal, ami ráirányította a jazzrajongók figyelmét.

MORTON, "JELLY ROLL" - Ferdinand Morton néven 1890. október 20-án született a Louisiana állambeli New Orleansben, Egyesült Államok, 1941. július 10-én hunyt el. Morton igen tehetséges volt, és számos hangszeren játszott, mielőtt végleg kikötött a zongoránál. A huszadik század első éveiben New Orleans éjszakai életének népszere alakja volt. Bordélyházakban, játéktermekben játszott, és igen jól élt. Elismertsége igen intenzíven nőtt, amikor turnézott, színházi darabokban vett részt az Alabama, Georgia, Louisiana és Mississippi államok területén, ellátogatott Kansas Citybe, Chicagóba, Los Angelesbe és más fontos központi városokba. Emellett dolgozott Kanadában, Alaszkában és Mexikóban is.

1923-ban öt esztendeig Chicago volt a támaszpontja, különböző bandákkal turnézott és lemezfelvételeket készített, így többek között dolgozott a New Orleans Rhythm Kingsszel és saját csapatával, a Red Hot Peppersszel. Később Fate Marable-lel és W. C. Handyval dolgozott, a húszas évek végén New Yorkba tette át székhelyét, ahol számos lemezfelvételt készített. Alakított egy big bandet is, amellyel a keleti part államaiban turnézott. Számos üzleti vállalkozásba fogott, gyakran katasztrofális anyagi következményekkel, ám zeneileg a harmincas években végig aktív maradt, számos alkalommal az anyagi siker kapujában állt, mint oly sok jazzművész ebben az évtizedben. A harmincas években Washingtonba költözött, ahol számos felvételt készített, játszott és emlékezett Alan Lomax felkérésére az amerikai Library Of Congress számára. 1940-ben egészségi állapota rosszabbodott, Los Angelesbe költözött, ahol 1941 júliusában elhunyt.

- Keith Moore Mitchell néven 1927. szeptember 20-án született a New York állambeli New York Cityben, Egyesült Államok. Elhunyt 1992. november 8-án. Zongora- és altszaxofon - tanulmányok után Mitchell katonai szolgálata idején tért át a nagybőgőre. A negyvenes évek végén Jackie Paris, Mundell Lowe, Chubby Jackson (vele zongorázott) és Charlie Ventura együttesében játszott. Két évet töltött Woody Hermannal, ám 1951-ben tuberkulózisos lett.

-1919. július 29-én született Londonban, Anglia. Lewis gyermekkorában egy négyhúros bendzsón kezdett játszani, majd később áttért a gitárra. Tinédzseréveiben megalakította kvartettjét, jazzérdeklődése a lemezhallgatással öltött szélesebb méreteket. Kvartettje tehetségkutató műsorokban, majd hamarosan a BBC rádióműsoraiban és a Radio Luxembourg adásaiban, valamint a londoni színházakban volt hallható. A londoni jazzklubokban Lewis olyan zenészekkel találkozott és játszott, mint Django Reinhardt, Stéphane Grappelli, George Shearing és George Chisholm. 1938-ban New Yorkba látogatott, ahol Joe Marsalával, Marty Marsalával, Joe Bushkinnal, Buddy Richcsel, Pee Wee Russell-lel, Bobby Hackett-tel és más neves jazzmuzsikusokkal dolgozott, még olyanokhoz is beült alkalmilag zenélni, mint Tommy Dorsey, Jack Teagarden és Louis Armstrong. Számos felvételt készített Bobby Hackett, Eddie Condon, Zutty Singleton társaságában. Visszatért Angliába, és a második világháború kitörésekor a RAF zenekarba került.

Új cikksorozat indul oldalunkon. A szerkesztőség tagjai provokatív kérdéseket tesznek fel a jövőben egymásnak, amire szimultán, egymástól függetlenül megírt cikkekkel válaszolunk. (Hasonlóan a klasszikus lemezekről szóló cikkeinkhez.) Az első kérdés elég egyértelműen megválaszolhatónak tűnik: Kellenek-e hazai rocksztárok? De, a válaszok mégsem ennyire egyszerűek...

pJuan: "Története van annak, hogy kitaláltam ezt a cikksorozatot. Úgy indult a dolog, hogy hallgattam az Ossian új lemezét, és közben azon gondolkodtam, hogy miért pont ilyen lett, mint amilyen. Bár egyáltalán nem kedvelem Paksi Endre és csapatának a lemezeit, stílusát, meg tulajdonképpen semmit, amit eddigi pályafutásuk alatt tettek, de Endrét mégis nagyon fontos személyiségnek tartom. Így fogalmazódott meg bennem a kérdés: Kellenek-e hazai rocksztárok? Vannak-e rocksztárok itthon? Mivel nagyon kíváncsi lettem a kollégák véleményére, elindítottam ezt az új sorozatot. Jó lenne, ha nem csak elolvasnátok a véleményeket, hanem el is küldenétek nekünk e-mail-ben. Az értékesebbeket le fogjuk közölni!"

bcsaba: "Először is had köszöntsem innen az összes kollegát újra, örvendetes, hogy újra sikerült indítani az ilyesfajta közös munkát is a Passzión! Na és akkor az első heti penzumkénti téma: Ez a kérdés így valahogy nem teszik. Inkább arról írok, hogy vannak-e hazai rocksztárok, és ha igen, milyenek. Igaziak, amolyan nyugatiasak, szép fényes nimbusz övezte alakok nincsenek. Nem megy itt úgy a csillogás, kicsi hozzá az ország. (Nameg „Sósabbak itt a könnyek és a fájdalmak is mások.”)..."

Ary: "Hogy kellenek-e hazai rocksztárok? A kérdésre adott válasz egyértelmű igennek tűnik, pedig ha jobban belegondolunk, akkor a válasz attól függ, hogy személy szerint kinek tesszük fel a kérdést. A magyar zeneiparnak (kiadók, terjesztők, koncertszervezők) nagy szüksége lenne hazai rocksztárokra, hogy minél nagyobb fordulatszámon menjen az üzlet. Ráadásul egy rocksztár jelenléte természetes felhajtó erővel bír a piac többi szereplőjére (más zenekarokra) is. Ezért a konkurens zenekarok számára is fontos lehet, hogy sztárbandákhoz képest el tudják helyezni magukat a zenei palettán, és hozzájuk viszonyíthassák saját ismertségük mértékét..".

Deepfreeze: "A kérdés jó, de felmerül a gondolat, hogy vannak-e ilyenek, egyáltalán lehetnek-e egy olyan kis felvevőpiacon, mint Magyarország, igazi rock sztárok. A hazai közönség azt hiszem két részre szakad ez ügyben. Az egyik rész igényli a népszerű csapatokat, és szívesen megy szórakozni egy Tankcsapda koncertre, a másik rész alapból utasítja el a sztárzenekarokat. Ez utóbbi halmaz jórészét zenéről író/beszélő emberek teszik ki, s nem véletlenül említettem a dolog kapcsán pont a Tankcsapdát, de felhozhattam volna a másik eklatáns példát a Hooligans zenekart is. Nagyon régen, olyan régen, amire már a kritikusok sem emlékeznek (szívesen), a Hooligansék zenéjéről azt fantáziáltuk, hogy bárcsak valami ilyesmi szólna a rádiókból. Kicsit később a fiúk komolyan vették, hogy sikeresek akarnak lenni, s mikor tényleg elkezdtek a rádióból szólni, hirtelen cikivé váltak az „igaz” rockerek számára. Én sem hallgatom őket, pedig igazság szerint sokkal profibb a produkciójuk, mint a hírnév előtt."

Gergely: "Bár ránézésre egyszerű eldöntendő kérdésnek tűnik a dolog, azért mégsem intézném el egyszavas válasszal. Mert ugye mit is értünk azon, hogy ’rocksztár’? Azt gondolom, ma már nincsenek olyan sztárok a rockzenében, mint évtizedekkel ezelőtt voltak (Beatles, Rolling Stones, vagy pl. itthon mondjuk az Omega vagy az LGT). Eleve jóval nagyobb zenei dömping van, mint akkoriban volt, ráadásul sokkal polarizáltabb is a piac, úgy értem, régen a pop- és rockzene nem állt annyira távol egymástól, a Deep Purple és az ABBA jól megfért egymás mellett egy lemezgyűjteményben, míg ma például a Killswitch Engage és Beyonce nem igazán vonzza ugyanazokat az embereket, de a rockzene különböző ágazatainak rajongótábora is kevés közös elemet tartalmaz."

Pál Szabolcs: "Ha röviden kellene válaszolnom, akkor a válaszom határozott nem. Azonban a kérdés jóval összetettebb, hogy egyetlen szóval feleljen rá bárki is, ráadásul illik megindokolni, hogy miért ez a vélemény alakult ki bennem. Kezdeném talán ott, hogy itthon szerintem nincsenek igazi rocksztárok. Rocksztár allűrökkel megáldott emberek annál többen... Egy olyan országban, ahol 7500 eladott példányszám után jár aranylemez (15.000 után platinalemez) a hazai előadónak – aminek persze többszöröse is gazdára találhat adott esetben –, senkit sem tudok rocksztárnak tekinteni. (Az eladási példányszámok alakulásának okain persze megint lehet vitatkozni, de az más lapra tartozik.)"

ZuzuP: "Mindenképp. Még akkor is, ha én elítélendően vélekedem róluk, a kérdés azonban nem képviselheti önös érdekeimet. Számomra egy „sztár” ugyanolyan ember, mint mások. Nem többek senkinél, mivel ők a rocker sztárságukban tehetségesek, mások pedig más-más területen. Tény, hogy napjaink hírességeinek megnyilvánulásai már nem arról szólnak, mint ami normál esetben elvárható lenne (vagyis, amit ez alatt a fogalom alatt értettünk 20-40 éve)."

-1952. július 14-én született az Illinois állambeli Chicagóban, Egyesült Államok. George Lewis együtt járt iskolába Ray Andersonnal, a hetvenes évek végének másik jelentős pozanosával. Lewis kilencesztendős korában kezdett pozanozni, autodidakta volt, Lester Young tenorszaxofon-szólóit lekottázta magának a lemezekről. A Yale egyetemen filozófiát tanult, Anthony Davis zongoristával és Gerry Hemingway ütőssel játszott. 1971-ben visszatért Chicagóba, ahol az AACM keretében dolgozott, Muhal Richard Abramstól tanult, és hosszan tartó együttműködésbe kezdett a nádfúvós Douglas Ewarttal. Virtuóz technikát fejlesztett ki, a tailgate nyávogásokat és glissandókat a bebop fürgeségével kombinálta; ezt az eredményt maga annak tulajdonítja, hogy szaxofonosokat hallgatott, és Eddie Harris gyakorlókönyvét használta. A Yale-n tanult zenét, 1974-ben BA-val végzett.

- 1902. június 6-án született a Mississippi állambeli Fultonban, Egyesült Államok, 1947. július 12-én hunyt el. A coloradói Denverben Wilberforce Whiteman, Paul Whiteman édesapja volt a tanára. Később a Fisk Universityn tanult zenét, nevezeten zeneszerzést, hangszerelést, zeneelméletet, számos hangszeren továbbfejlesztette előadói tudását, különösen az altszaxofont kedvelte. A Fisk befejezése után rövid ideig New York-i bandákban dolgozott, Elmer Snowden és mások vezetésé-vel, majd a Tennesse állambeli Memphisben a Manassas High School tanára lett. Az iskolában alakított egy zenekart, amelyben többek között Moses Allen (bőgő) és Jimmy Crawford (dob) szerepeltek. Később Willie Smith és a zongorista Eddie Wilcox csatlakozott a zenekarhoz, majd turnéra indultak.

Az alanti cikk egy 1980-as Magyar Ifjúság beli cikk újraközlése lesz annak apropóján, hogy a P. Mobil - mint fennállása alatt oly sokszor - most is változóban van tagságát tekintve. Schuster nem egy gyáva alak, éshát örökmozgó. Van, hogy a tagok kiválása kényszeríti új formáció létrehozására, van úgy hogy ő maga kénytelen zenésztársaktól megválni. Gondoljunk csak a legutóbbi '96-os földrengésszerű átszervezésre, csoportos létszámcsökkentésre, majd bővítésre. Az akkori nyilatkozat érdekes fénybe állítja Tunyó rövid visszafogadását.

Tehát a cikk 1980-ból, és nem a mából (arra még várunk egy kicsit, talán már nem sokat)

- 1944. április 5-én született az Avoni grófságban levő Bristolban, Anglia. A szoprán- és tenorszaxofonos Parker az egyik legbámulatosabb technikával rendelkező zenész. Szólója közben többek között a cirkuláló levegőt és a többszólamú technikát kombinálva a sound olyan komplex, ellenpontozott tömegét produkálja, ami csak akkor igazán hihető, ha az ember élőben látja, hallja, hogy nem rájátszásos technikát használ. (Az 1991-es Process And Reality albumon már a rájátszásos technikával is kísérletezni kezdett, amellyel azonban nem egyszerűen szólóteljesítményeit kívánja utánozni, hanem ezeken a rájátszásos felvételeken líraibb, komplexen egybefont szólamvonalakat produkál.) Időről időre hagyományos big bandekben is szerepelt (mint például a kilencvenes évek elején a Kenny Wheeler vezette Orchestra UK-ban), de az effajta hagyományos zene és a teljesen absztrakt improvizációk közötti területen mindenütt otthonos. (Nem szabad megfeledkezni alkalmi kirándulásairól a popzene területére, amikor Scott Walkerrel és Annette Peacockkal szerepelt, vagy a kortárs klasszikus zenei komponistákkal, Michael Nymannel és Gavin Bryarsszal való munkájáról sem).