- Theodore Walter Rollins néven 1930. szeptember 7-én született a New York államban levő New Yorkban, Egyesült Államok. Jóllehet bátyja hegedült, Sonny kilencesztendős korában zongorázni kezdett, amelyet azután a szaxofonozással váltott fel. 1944-ben a középiskolában altszaxofonozott, majd 1947ben azt befejezve New York környékén tenorozott. Első ihletője Coleman Hawkins volt, ám a bebopperek eredményei jobban érdekelték, sok közülük a szomszédságában lakott. Első lemezfelvételét 1948-ban a scaténekes Babs Gonzalezzel készítette a Capitol Recordsnál. Hamarosan olyan jelentős zenészekkel készített felvételeket mint Bud Powell, Fats Navarro és J. J. Johnson, utóbbival vette fel első kompozícióját, az "Audubon"-t. Rollins Charlie Parker magabiztos megfelelője volt tenoron, hamarosan a népszere zenészek közé került: 1949-ben Art Blakeyvel, 1950-ben Tadd Dameronnal, 1951-ben Miles Davisszel, 1953-ban Thelonious Monkkal dolgozott. 1954-ben Miles Davis lemezfelvételeket készített Sonny Rollinsszal, amikor is három jelentős Rollins-kompozíciót is rögzítettek, nevezetesen az "Airegin"-t (ez Nigériát jelenti - hátulról előre olvasva, akkoriban frissen lett független ez az afrikai állam), az “Oleo "-t és a "Doxy"-t. Amikor Rollins Chicagóba távozott, Miles Davis John Coltrane-t szerződtette a helyére, és megalakította új kvintettjét. 1956 januárjában, amikor a Clifford Brown/Max Roach kvintett Chicagóban elvesztette tenorosát, Harold Landet, Rollins szinte lépett és velük játszott az elkövetkező 18 hónapban. Ezután Rollins már saját együtteseit vezette. 1956 májusában a Prestige részére elkészítette a Tenor Madness felvételét, amelyhez a Coltrane együttes ritmusteamjét, Paul Chamberst és Philly Joe Jonest hívta meg. A címadó darab óriási "tenorverseny" volt, magával Coltrane-nel, ahol Rollins dallamos terjeszkedése, Coltrane visszafogott, robbanásra kész szögletességével állt szemben.

- 1929. március 15-én született New Yorkban, Egyesült Államok. A háború utáni avantgarde jazz kimagasló alakja, akit sokan a XX. század legnagyobb virtuózának látnak erőteljes, gyors és intenzív játéka miatt. “Mi a fekete zenében a zongorát ütőhangszerként fogjuk fel" - mondta Taylor John Litweiler írónak; “ütjük a billentűzetet (a klaviatúrát), behatolunk a hangszer belsejébe ... a fizikai erő is részt vesz a fekete zene létrehozásában - ha ezt félreértik, az röhejessé válhat..." Taylor Long Islandon nőtt fel, 5 éves korától tanult zongorázni, majd nem sokkal később ütőhangszereken (egy klasszikus zenei tanártól). Látogatta a New York-i College of Music főiskolát és a New England Conservatoryt Bostonban, bár később kijelentette, hogy többet tanult Duke Ellington lemezeit hallgatva. Noha igen korán mély érdeklődést mutatott az európai klasszikus zeneszerzők, különösen Sztravinszkij iránt, azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták Taylorra, a jazzhól jöttek, nevezetesen a nagyzenekarok vezetői, mint Ellington, Sonny Greer és Chick Webb dobosok, és a zongoristák hosszú sora Fats Wallertől Erroll Garneren és Thelonious Monkon keresztül Horace Silverig.

- 1941. június 2-án született Schaffhausenben, Svájcban. Zenei érdeklődését az indította el, hogy szüleinek éttermében számos tánczenekart hallott már kora gyermekkorában. Nyolcéves korában már népdalokat játszott harmonikán, és négy évvel később zongorázni kezdett. Tizenéves korának végén már hard bopot játszott egy diákzenekarban, de a hatvanas évek elején egy rövid angliai tartózkodás során Joe Harriott és Tubby Hayes révén sokkal modernebb jazzirányzatokat ismerhetett meg. Zürichben telepedett le, és egy triót alapított. Az ezzel készített lemezek még azt mutatják, hogy zenéje ekkoriban még viszonylag konzervatívnak nevezhető - korai példaképei junior Mance és Bill Evans voltak - de a hatvanas évek végére, amikor is Pierre Favre különféle együtteseivel készített lemezeket (Santana, This Is Free jazz) már a szabadabb zenei formákkal végzett kísérleteket, ez attól kezdve a mai napig érdeklődésének középpontjában maradt (ez az irányvonal részben azzal magyarázható, hogy a hatvanas évek közepén Cecil Taylort hallotta).

Győzött a Slayer. Nem lepődhetett meg senki. A Christ Illusion nagyon jó lemez, az egy katona szemével bemutatott háborúval forgatott klippel elkészült Eyes Of The Insane pedig jó dal. De, több fronton is győztek. Hosszú évek óta Rick Rubin producerrel dolgoznak, akinek a csapatai rock-metal fronton szinte kizálógosan arattak. De, győzelmükhöz hozzá tartozik az államok fokozódó háború ellenessége is, hiszen a legtöbb kategóriában győztes, különben inkább szépségével arató, női, country zenekar, a Dixie Chicks is egy időben, folyamatosan a Bush politikát támadta. A Slayer győzött, ezzel az egész pályafutása, a hitelességük lett igazolva.

Sokat gondolkodtam azon, hogy szerintem 2006-ban melyik metal dal volt a legjobb. Más eredményre én sem juthattam, mint egy Slayer dal. De, nézzük végig a jelölteket.

Nemrégen adták át a Grammy díjakat, és mindenki nagy meglepetésére az Ausztrálok Wolfmother zenekarának bemutatkozó lemezén lévő Woman című dala nyerte el a legjobb hard rock „performance” címét (a képen az átvétel látható). Mivel, hallottam, írtam, újrahallgattam a bemutatkozó lemezüket, a lehető legnagyobb felháborodás közepette vettem tudomásul ezt a tényt. Majd, természetesen gondolkodni kezdtem, hogy szerintem ki is érdemelte volna ki ezt a címet. De, előtte még elemezzük ki a „Woman” mellett jelölt dalokat. Aztán én is megmondom, hogy szerintem ki és minek kellett volna megkapnia...

Azok a zenekarok, akik az élőzenét részesítik előnyben bizony mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk ha jó minőségű, profi hangszereket szeretnének vásárolni. Legyen az rock, komoly, esetleg népzene. Ezúttal annak jártam utána, hogy mennyibe kerülnek azok a hangszerek, melyek a Rockzenében nem igazán használatosak. Azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a kínai ipar megkezdte a hangszergyártás tönkretételét is az olcsó, de nem biztos, hogy használható gyártmányaival. Nevetséges, hogy némely hangszert már barkácsdolgokat árusító multinacionális áruházakban is lehet kapni. - Csiki Roland írása

- 1924. április 14-én született a Massachusetts állambeli Great Barringtonban, Egyesült Államok, meghalt 1994. november 7-én. A New Yorkban végzett tanulmányok után Rogers Will Bradley zenekaraiban trombitált, ahol is először találkozott Shelly Manne-nel és Red Norvóval. A katonai szolgálat megtörte karrierjét, ám 1945-ben Woody Hermanhoz csatlakozott, és zenekari tagsága idején számos topkisugárzású big band hangszerelést készített. Hermant elhagyva Stan Kenton zenekarában játszott és hangszerelt, ez növelte népszerűségét. A kenton korszakban zenekari társainak is komponált néhány darabot, így például Art Peppernek és Maynard Fergusonnak.

- 1930. szeptember 14-én született a michigani Benton Harborban, Egyesült Államok. A nagyrészt autodidakta kornettos Berry első szerződését Don Stricklandtől kapta, aki egy közép-nyugati territory zenekar vezetője volt. Az ötvenes évek közepén Berry Herb Pomeroy bostoni székhelyű zenekarával játszott, ahonnan Woody Herman kevésbé ismert zenekaraiba ("úgy hívtuk őket, hogy un-Herd") került (szójátékról van szó: "unheard", annyit tesz, mint "nem hallott" -A szerk..). Hermant elhagyva Maynard Fergusonhoz csatlakozott, majd 1961-ben hívták Duke Ellington zenekarába, ez olyan kísérlet volt számára, amely jelentős változásokat hozott életébe. Kétévi munka után Berry elhagyta Ellingtont, és New York-i stúdiózenészként kiterjedt tevékenységet folytatott, ugyanakkor olyan jazzmuzsikusokkal is dolgozott, mint Coleman Hawkins és Jimmy Rushing.

- Leandro J. Barbieri néven 1934. november 28-án született az argentínai Rosarióban. Gyermekkorában kezdett klarinétozni, és amikor családja Buenos Airesbe költözött, akkor Gato áttért az altszaxofonra. Csatlakozott Lalo Schifrin együtteséhez, és a Charlie Parkerhez fűződő korai emlékek ellenére átváltott a tenorszaxofonra.

- 1957. december 26-án született Londonban, Anglia. Gyermekkorában trombitálni tanult és a Royal College of Music tanulója volt. Egyike azon számos kiváló brit muzsikusnak, akik a National Youth Jazz Orchestrából kerültek ki. Barker hamar felhívta magára a médiák és a profi jazzmuzsikusok figyelmét. A NYJO-vel a Cleveland Jazz Festiválon léptek fel az angliai Middlesborough-ban, amikor is a színpadon váratlanul Clark Terry csatlakozott hozzá egy duettre, amitől egy percre sem vesztette el magabiztosságát. 20 esztendős korában Barker saját kvintettjével turnézott Nagy-Britanniában, fiatal amerikai zenészekkel együtt, akiket egy New York-i látogatása során ismert meg.

-1916. március 15-6n született a Georgia állambeli Albanyban, Egyesült Államok, 1983. július 5-én hunyt el. James édesapja egy vándorcirkuszban volt trombitás. Harry először dobolt, majd trombitálni kezdett, és kilencesztendős korától a cirkuszi zenekarban játszott. Nagyon ígéretes tehetségnek tűnt, és édesapja mindent megtanított neki, amit tudott. Harry elhagyta a cirkuszt, és különböző texasi zenekarokban játszott, mielőtt 1935-ben csatlakozott Ben Pollackhoz. 1937 elején Benny Goodman szerződtette Jamest, és ezzel a lehető legszélesebb swingközönség ismerhette meg tevékenységét. Ziggy Elmannal és Chris Griffinnel erőteljes és feltűnést keltő trombitaszekciót alkottak, amelyben hamar megismerték nevét. Két esztendeig maradt Goodmannel, majd megalakította saját zenekarát. James népszerűsége nőtt, és a közönségimázsa egy zenészhez képest szokatlanul magasra emelkedett, amikor Betty Grable filmsztárt feleségül vette.

- 1903. december 28-án született a Pennsylvania állambeli Dusquene-ben, Egyesült Államok, 1983. április 22-én hunyt el. Hines kiváló zenész volt, a jazzzongorajáték fejlődésének jelentós figurája, aki 1918-ban kezdte profi karrierjét. Ez idő tájt szü-lővárosa fúvószenekaraiban kornettozott. 1923ban Hines számos Pittsburgh környéki bandában játszott, az énekesnő Lois Deppe zeneigazgatója lett, Chicagóba költözött. A chicagói bandákkal főleg színházi körökben szerepelt a városban. A zenekarok között volt a Carroll Dickerson és Erskine Tate által vezetett zenekar. 1927-ben Louis Armstronggal fogtak össze, zongorázott, zeneigazgató volt, és Armstrong partnere egy night-clubban, ahol a harmadik tag Zutty Singleton volt. Hines a húszas évek végén egy sor olyan felvételt készített Armstronggal, amelyek klasszikusok lettek: ezek voltak a Hot Five, Hot Seven és Savoy Ballroom Five lemezek, de közöttük volt a korai jazz egyik legünnepeltebb csúcsfelvétele, a “Weather Bird" duettje is. 1927-ben szerepelt Jimmy Noone bandájában is, majd a következő évben felkérték, hogy a chicagói Grand Terrace részére állítson össze egy zenekart. Ez a szerződés rendkívüli népszerűséget hozott számára és végig tartott a harmincas években, ami meglehetősen szokatlan a big band történelemben. Kevésbé ismert tény, hogy a swingkorszakban az Egyesült Államokban turnézó zenekarok csak lemezfelvételek és alkalmi rádióadások által voltak ismertek a big bandek rajongóinak többsége előtt, akik tudták, hogy Hines mit csinál. Olyan kiemelkedő hangszerelőkkel dolgozott, mint Jimmy Mundy, és olyan elsőrangú szekciótagjai voltak, mint Trummy Young, Darnell Howard és Omer Simeon. A zenekar a zenei haladás élén járt, megelőzve a sokkal jobban ismert kortársai legtöbbjét.

- 1923. január 1-én született a Michigan állambeli Detroitban, Egyesült Államok. Jackson 16 esztendős korában szülővárosában a nála egy évvel fiatalabb Lucky Thompson tenorszaxofonossal játszott először profi vibrafonosként. Jackson jól profitált a negyvenes évek problémáiból, és hat esztendőn át a vendégszereplő muzsikusok kísérője volt és egyúttal a Michigan State Universityn is tanult. Dizzy Gillespie 1945-ben meghallgatta, és meghívta bandája nyugati parti turnéjára. Később New Yorkba költözött. A briliáns fiatal vibrafonos hamar elismerésre talált, koncertezett és lemezfelvételeket készített Howard McGhee és Thelonious Monk társaságában, többek között Monk klasszikus 1951-es Blue Note felvételén.

- 1940. augusztus 3-án született az Illinois állambeli Chicagóban, Egyesült Államok. Mitchell gyermekkorában Nat King Cole, Lester Young és Charlie Parker felvételeit hallgatta. A középiskolában klarinétozni és baritonszaxofonozni tanult, a felsőbb osztályokban áttért az altszaxofonra, majd a hadseregben is ezen a hangszeren játszott. Egy katonai zenekarral Európába került, ahol meghallotta Albert Aylert, aki szintén egy katonai zenekarban muzsikált. Leszerelése után Henry Threadgill-lel bopot játszott, ám Ayler zenéje igen nagy hatással volt rá. Később Chicagóban Threadgilllel, Malachi Favorsszal, Jack DeJohnette-tel és Muhal Richard Abrams-szal szerepelt jam sessionökön. Abrams mindinkább Ayler befolyása alá került.

Nemrég olvastam Diana Krall legújabb cd-jéről itt az oldalon Deepfreeze kritikáját (életrajz). Innen jött az ötlet, hogy röviden bemutassak néhány hasonló, de kevésbé ismert szépséges hangú jazz énekesnőt, akiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Abban a műfajban fogok most mozogni, olyan jazz sztárokról fogok most írni, ahol és akik a jazz igazi istennői. Romantikusak, érzelmesek, hangjuk jóleső melegséget árasztóan kedvesek. Abban a műfajban, amit a 2003-ban sajnálatosan elhunyt Nina Simone hangja fémjelez a korai években, és amit Sade vitt a könnyűzene köztudatába. Ők az igazi jazz istennők, akik a jazz-t, a soul-t, a folkot, az R&B-t, a Gospel és a Pop zenét keverik, ki-ki saját ízlése szerinti dallamokká. Kikről fogok most írni? Néhány szóba kerülő név: Carla Bruni, Madeleine Peyroux, Randy Crawford, de Lisa Gerrard és Rebekka Bakken sem ússza meg egy rövid szereplés nélkül.

- Bulee Gaillard néven 1916. január 4-én született a kubai Santa Clarában, 1991. február 26-án hunyt el. Gaillardnak kalandos gyermekkora volt. Egy alkalommal egy hajó fedélzetén utazott, ahol édesapja steward volt, és Kréta szigetén maradt, amikor a hajó elvitorlázott. Számos további kalandja is volt, amelyeket minden adandó alkalommal elmesélt profi bokszolásáról, temetkezési vállalkozásáról, a szeszcsempészek részére való teherautós szállítósokról. Székhelye Detroitban volt, ahol a harmincas évek elején vaudeville előadóként gitárral kísérte a sztepptáncot.

- 1923. június 23-án született az Ohio állambeli Cincinnatiban, Egyesült Államok. Russell, aki egyike a modern jazz vezető komponistáinak, Benny Carternál indult, mint dobos, de az első kiemelkedő teljesítményt akkor nyújtotta, amikor a negyvenes évek közepén Dizzy Gillespie számára írt, nevezetesen a “Cubano Be, Cubano Bop" című számok Írt Artie Shaw és Claude Thornhill részére is, és az “A Bird In Igor 's Yard" című kompozícióját, amely Charlie Parker és Sztravinszkij zenéjének elemeit ötvözi, 1949-ben Buddy DeFranco nagyzenekara vette lemezre.

„Valaha ismertünk minden álmot, valaha tudtuk mi mennyit ér” – szól az Imago Mundi zenekar első dala, és az együttes története is ezzel a gondolattal vette kezdetét;

...mindannyian egy álommal születünk, amit sokan az út során elveszítünk, feladunk vagy feledni próbálunk...

Pénzes Matild, Veress Gábor és Pityó Gábor számára ez az elvesztett, majd újra megtalált álom a zene, mely számukra a lelki fejlődés útja.

Az együttes tagjai képzett zenészek. Matild - Toldy Mária és Sík Olga tanítvány, a két Gábor pedig klasszikus zenei tanulmányokat folytatott. Mindannyian különböző műfajokban, stílusokban és zenei formációkban szerepeltek. A tagok egymásra találása a „véletlenek” sorozata volt, hiszen hosszabb-rövidebb ideje már mindegyikük feladta zenei ambícióit. Csak egymás hatására kezdtek el újra hinni abban, hogy régi álmaik megvalósulhatnak. Három év közös munkája során megszólalásuk lassan alakult, formálódott, miközben ők maguk is megváltoztak.

Az Imago Mundi egyszerű, tiszta módon közvetlenül a lélekhez szól, az érzelmekre hat. Béres Diána dalszövegeiben a szavak jelentésén túl a nyelv zeneisége is fontos szerephez jut. A szövegírónő természeti képekkel, népmeseszerű elemekkel, hétköznapi életképekkel tárja elénk a tapasztalati világon túli valóságot, az anyagi és szellemi világ egymásba olvadó egységét. A dallamvilágban ugyanígy ötvöződnek az örökérvényű és modern zenei eszközök.

Az Imago Mundi egyéni műfaja spirituális popzeneként határozható meg, mely a világban zajló szellemi átalakulás részeként új lehetőségeket mutat fel életminőségünk, gondolkodásunk megváltoztatására.

A zenekar a Természetgyógyász Magazin X. Karácsonyi Fesztiválján lép először a közönség elé, hogy bemutassa „Másik valóság” című kislemezét. Karácsonyra írt „Megyek a hóban” c. daluk pedig decemberben a Természetgyógyász Magazin ajándéka lesz az olvasóknak. A dal már letölthető a www.tgy-magazin.hu weboldalon.

A zenekarról további információk és zenei ízelítő a www.imagomundiproject.hu honlapon található. Kapcsolat: +36 20 9345 155.

(Big Vernon néven is ismerik.) Joseph Vernon Turner néven 1911. május 18-án született a Missouri államban levő Kansas Cityben, Egyesült Államok, 1985. november 24-én hunyt el. Édesapja halála után még gyermekként helyi klubokban kezdett énekelni, és 15 esztendősen Pete Johnson zongorista partnere lett. Több mint 40 esztendőn keresztül újra és újra együtt dolgoztak. Turner a húszas évek végén, a harmincas évek elején Kansas City legjobb fekete zenekaraival turnézott, így többek között George E. Lee, Bennie Moten, Andy Kirk és Count Basie vezetésével. Csak 1936-ban hagyta el hazai környezetet, és New York Citybe ment. A városban nem keltett jelentősebb feltűnést, és csak 1938-ban tért vissza Peter Johnsonnal együtt, hogy részt vegyen a John Hammond által szervezett From Spirituals To Swing című koncerteken, és hogy szerepeljen Benny Goodman Camel Caravan című, a CBS rádióban futó sorozatában, amely akkoriban rendkívül népszerű adás volt. Albert Ammons, Meade Lux Lewis, Pete Johnson és "Big" Joe Turner megalakították a Boogie Woogie Boys együttest, amely a boogie woogie úrület elindítója lett, mind Amerikában, mind szerte a világban jelentős hírnévre tettek szert a Vocalion cégnél készített, majd klasszikussá vált "Roll' Em Pete" felvétellel.

- 1909. január 15-én született az Illinois állambeli Chicagóban, Egyesült Államok, 1973. október 16-án hunyt el. Krupa gyermekkorában kezdett dobolni, és miután édesanyja nem tudta rávenni, hogy papnak menjen, családja nagy része azon fáradozott, hogy zenei pályafutását elősegítse. Szabályos zenei tanulmányokat végzett, legjelesebb tanára Roy C. Knapp volt. Chicagóban nőtt fel, ahol a húszas években kikerülhetetlen volt a jazz. Olyan odaköltözött New Orleans-i zenészeket hallgatott, mint Baby Dodds, Zutty Singleton és Tubby Hall. Tinédzseréveiben számos helyi tánczenekarban játszott, többek között olyan vezetők keze alatt, mint Al Gale, Joe Kayser, Thelma Terry és Mezz Mezzrow, szerepelt a Benson Orchestrában is. Krupa 1927-ben az odalátogató Red McKenzie névleges vezetése alatt készítette el első lemezfelvételeit, amit tulajdonképpen Eddie Condon szervezett, akinek szintén ez volt az első felvétele. Ezen a jazztörténeti jelentőségű felvételi napon először rögzítettek basszusdobot és tam-tamokat (korábban a hangmérnökök rettegtek a rezonanciától, amely leröpítette a felvevőtűt a viaszlemezről).

- James Oscar Smith néven 1925. december 8-án született a Pennsylvania állambeli Norristownban, Egyesült Államok. Smith népszerűsítette a jazzben a Hammondorgonát, neve előtt gyakran használták a "the incredible" (a. m. az egyedülálló), vagy a "the amazing" (a. m. a bámulatos) kifejezést. Smith lett minden idők leghíresebb jazzorgonistája és valószínűleg a legbefolyásosabb is. Zenészcsaládban nőtt fel, szabvány zongora- és nagybőgőtanulmányokat végzett és ezt a kettőt kombinálta a Hammonddal, amikor saját trióját vezette.