- 1903. március 10-én született az Iowa állambeli Davenportban, Egyesült Államok, 1931. augusztus 6-án hunyt el New Yorkban, Egyesült Államok. Bix Beiderbecke, a jazz legendáinak egyike (valószínűleg jót mulatna, ha tudná, hogy halála után az lett belőle), akkor találkozott először a zenével, amikor a zongorán kezdte kipötyögtetni a számokat, és 15 éves korában kezdett kornettozni. Az Original Dixieland Jazz Band lemezfelvételei és a Mississippi gőzhajókon működő zenekarok hatására Beiderbecke otthagyta középosztálybeli családját és 1923-han már jelentős hírneve volt a Wolverines zenekarral. New Yorkban és Chicagóban Beiderbecke tánczenekarokkal játszott, ám szabadidejében az akkori idő vezető fekete zenészeit, nevezetesen Louis Armstrongot és Joe "King" Olivert hallgatta. 1926-ban Frankie Trumbauerrel dolgozott, majd 1928-ban mindketten Jean Goldkette és Paul Whiteman zenekarába kerültek. Ebben az időben ezek voltak a jazzkorszak show bandjei.

Nevük: AlleyWay=sikátor
2003 őszén alakultak, 2005 júliusa óta zenélnek ebben a formációban.

Ajánlóm röviden, elemző koncertkritika helyett: Fiatal zenekar, sajátos megjelenés és felállás, a zene szeretete, rajongói báj jellemzi a csapatot. Ajánlom megtekintésre, hogy aztán mindenki eldönthesse maga, tetszik-e, vagy sem. Nem akarok titokzatoskodni, de csak annyit mondhatok: szerintem érdekes és szórakoztató mutatványt produkálnak. A Zeppelin számokat nagy vidámsággal figyeltem.

tagság: Szólógitár/ének: Oszvald Attila; Vokál/ének: Oszvald Szilvia; Ritmusgitár: Kintera Károly; Basszusgitár: Sólyom DÁvid; Dob: Szegő Dávid (A tagok 19-21 évesek.) Motoros találkozókon, illetve kisebb helyeken (Benczúr Klub, Rocktogon) fellelhetőek.

- 1897. május 14-én született a louisianai New Orleansben, Egyesült Államok, 1959. május 14-én hunyt el. A korai jazz központi figurája, kiváló klarinétos, aki évtizedeken keresztül a szopránszaxofon egyetlen állandó megszólaltatója volt. Sidney Bechet karrierje 1909-ben kezdődött. Az elkövetkező néhány évben olyan legendás zenészek együtteseiben klarinétozott, mint Buddy Petit, John Robichaux és Bunk Johnson. 1917-ben Bechet elhagyta New Orleanst, mind szó szerint, mind zeneileg, és 1919-ben a Will Marion Cook zenekar tagjaként Európában turnézott. Londoni tartózkodása alatt bérelt egy szopránszaxofont, elkezdett foglalkozni a hangszerrel, és ő lett a hírhedten nehéz hangszer első mestere, az első igazi jazzszaxofonos. Bechet európai útja vegyesre sikeredett: lelkes kritikákat kapott, többek között a sokszor citált dicséretet Ernest Ansermettől, a svájci karmestertől. Ugyanakkor Londonban, egy kétes erkölcsű hölggyel való botránya után, rövid időre be is börtönözték.

- Chesney H. Baker néven 1929. december 23-án született az oklahomai Yaleben, Egyesült Államok, 1988. május 13-án hunyt el. Egyike a II. világháború utáni évek első igazán lírai trombitásainak. Baker törékeny soundja szinte megtestesítője a nyugati parti muzsikusok úgynevezett ,cool" iskolájának, akik az ötvenes években az Egyesült Államok jazzéletét uralták. Baker katonaéveiben tanult zenét, és röviddel leszerelése után 1951-ben már Charlie Parkerrel játszott. Gerry Mulligan zongora nélküli kvartettjében jelentős nemzetközi sikert aratott, és 1953 végén, egy újabb rövid Parkerrel való együttjátszás után megalakította saját együttesét, amely rendkívül népszerű lett.

- 1940. szeptember 10-én született a kaliforniai Los Angelesben, Egyesült Államok. Ayers népszerű vibrafonos és énekes, akinek pályája üzleti szempontból a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig volt a csúcson. Gyermekkorában zongorázni tanult, majd egy Lionel Hamptonnal való találkozás után érdeklődése a vibrafon felé fordult. A középiskolában Ayers megalakította első együttesét, a Latin Lyricset, és a hatvanas évek elején a fuvolás-szaxofonos Curtis Edward Amyvel kezdett dolgozni. Ayers első saját albuma, a West Coast Vibes a United Artists Recordsnál jelent meg 1964-ben, amelyen szerepelt Amy is. Ayers dolgozott Chico Hamiltonnal, Hampton Hawesszal és Herbie Mann-nel, akivel 1966 és 1970 között játszott. A hatvanas évek végén három albumot, készített az Atlantic Records részére.

IV. rész: Túl az ezredfordulón

A két legutóbbi stúdióalbummal a zenekar kétségtelenül bebizonyította: életképes egykori vezére nélkül is, és az újfajta munkaközösségben születhetnek időtálló művek. A megszaporodó kül- és belföldi koncertmeghívások érlelik meg a tagokban, hogy új felállást kell létrehozni. Ekkor csatlakozik a zenekarhoz Lengyel Zoltán zongoraművész, Légrádi Gábor énekes, valamint Madai Zsolt ütőhangszeres. A világ minden részén nagy sikerrel tartott koncertkörutak közben, 1998-ban Almost Pure Instrumental néven egy válogatásalbumot adtak ki néhány új felvétellel, melyek közül a koncertindító darabbá vált OVERTURE és az egészen brilliáns SONATA FOR VIOLONCELLO AND PIANO zenéjét érdemes leginkább megjegyezni. Az ezredfordulót egy reprezentatív dupla koncertalbum (Struggle for Life) kiadásával és egy nagyszabású, szimfonikus zenekarral közösen adott hangversennyel ünnepli a csapat. Ez utóbbiról szintén készül egy válogatás Bootleg Symphony címmel 2001-ben, s már érlelődnek az új kompozíciók. A tagok nagy reményekkel készülődtek egy új album felvételeihez, ám csalódniuk kellett: az egyre komolyodó nemzetközi és hazai sikerek – úgy tűnik – nem voltak elég hangosak, s sehonnan nem kaptak támogatást további terveikhez. 2002-ben ezért az After Crying egy világos üzenet kíséretében – kinyilvánított elveiknek megfelelően – szakított a média és a hivatalos intézmények világával, s azután teljesen önállóan próbált megélni. Emellett Humanet néven (és www.aftercrying.org elérhetőségen) személyes barátságokon alapuló, szélesebb szellemi közösséget alakított ki maga köré. A remény új lemez készítésére egy évvel később éledt fel.

- William Basie néven 1904. augusztus 21-én született a New Jersey állambeli Red Bankben, Egyesült Államok, 1984. április 26-án hunyt el. A zenekarvezető és zongorista Basie Red Bankben nőtt fel, amely New York Cityvel szemben, a Hudson folyó túlsó partján terül el. Első zongoraleckéit édesanyjától kapta, és minden alkalmat megragadott, hogy az általa New York-i billentyűs királyoknak tartott James P. Johnsont, Willie ,The Lion' Smitht és különösen Fats Wallert hallhassa. A ragtime volt a divat, és ezek a billentyűs professzorok kikutatták az európai tradíciókat azért, hogy mind mutatósabb improvizációikat előadhassák. A fiatal Basie a harlemi Lincoln Theaterben Fats Waller orgonajátékát hallgatta, és tanult tőle. A zongoristáktól ekkoriban megkövetelték, hogy a vaudeville jeleneteket kísérni tudják, és Waller utódjául Basie-t ajánlotta a Katie Crippen And Her Kids utazó trupp számára. Basie keresztülkasul beutazta velük az államokat. Miután a Gonzel White turné Kansas Cityben összeomlott, Basie ott ragadt, és úgy találta, a város “tárva-nyitva" van. Tom Pendergastnak, a demokrata adminisztráció vezetőjének köszönhetően, a zenészek könnyen találtak munkát, a jazz a szerencsejátékkal és a prostitúcióval egyetemben virágzott (sokan ebben vélik felfedezni a modern jazz eredetét - lásd Kansas City jazz).