1985-nél tartunk, amikor a RUSH ismét Angliában van, hogy az AIR stúdióban, Londonban rögzítse „Power Windows” című lemezét, a legendás producer, Peter Collins segítségével. Abban az évben, amikor kilép David Lee Roth a Van Halenből, amikor a Live Aid-et tartják a Wembley-ben és Philadelphia-ban, amikor 47 millió dollárért Michael Jackson megveszi a Beatles jogait, amikor Madonna hozzá megy a színész Sean Pennhez, amikor a Bon Jovi még kisiskolás korában kiadja a 78000 Fahrenheitet, amikor a KISS már az Asylum lemezénél, az AC/DC a Fly on the Wallnál bukdácsol, amikor a Dire Straits sikereinek a csúcsán a Brothers In Armst jelenteti meg, amikor a Slayer a Hell Awaits-ot adja ki, amikor a csúcson az A-HA van a Hunting High And Lo-val, amikor a Megadeth és a The CULT debut albuma megjelenik, amikor a slágerlistákon a Duran Duran uralkodik, amikor Bruce Springsteen legismertebb dala, a Born In The USA, amikor David Bowie és Mick Jagger együtt énekel és táncol az utcán, és amikor a Uriah Heep ex-énekese, David Byron meghal.

- 1936. július 13-án született az Ohio állambeli Clevelandben, Egyesült Államok, 1970-ben hunyt el. A hatvanas évek sok más radikális avantgarde figurájához hasonlóan a tenor- és altszaxofonos Albert Ayler is a rhythm & blues-zal kezdte. Először altszaxofonozni tanult, és abban a templomban játszott, ahová a családja járt. 10 esztendős korától hét évig a helyi zeneakadémián folytatta tovább zenei tanulmányait. Ez idő alatt a középiskolai zenekar szaxofonos szekciójának vezetője volt. Kamaszévei végén a blues egyik élő legendájával, Little Walter Jacobsszal játszott. Ezt követően megalakította saját rhythm & blues zenekarát, amely azonban megbukott. Ayler anyagi gondjai miatt abbahagyta a tanulást, és behívták katonának.

A szolgálat Európába irányította, és leszerelése után úgy döntött, ott marad egy ideig. Új albumait vagy Európában vették fel, vagy európai labelek számára készültek, igazi elismertségre azonban azokkal a felvételekkel tett szert, amelyeket a New York-i ESP label számára készített. Ezt Bernard Stollman alapította részben Ayler zenéjének támogatására. Ayler 1966-ban az Impulse!-zal kötött szerződést, és folytatta a kortárs jazz hívei között éles vitákat kiváltó felvételeinek készítését. 1970. november 25-én a New York City-beli East River folyóból halászták ki a holttestét. Bizarr pletykák szerint a tarkóján golyólyuk volt. Aylert a holttestének megtalálását megelőző utolsó 20 napban senki sem látta, és halálának körülményei rejtélyesek maradtak. Igen elterjedt az az elmélet, hogy rendőrök ölték meg. Nagyon megviselte testvérének, Donald Aylernek összeomlása, és közeli barátai tanúsították, hogy foglalkozott az öngyilkosság gondolatával.

Reggae, ska hatások? Az 1980-ban indult Police-ra sokkal jellemzőbb volt, de mégis sokszor jut az ember eszébe a nyolcvanas évek Rush-áról az embernek. A csapat bizony populáris vonalat erősítette 82-től is, amikor megjelent a Signals című, sikeresnek mondható lemezük. Techno orientált szintetizátor, elektromos hegedű, sequencerek, maximum hat perces dalok.

Geddy Lee uralja ezt a korszakot. Zeneileg pedig folyamatos változás, folyamatos modernizálódás – már, ha a korszak populárisabbnak mondható hatásait modernizációnak tekinthetjük, de előtte még zárjuk le az előző korszakot egy koncert lemezzel...

A Rusht eddig elsősorban kötöttebb, hosszabb, art rock dalaikkal határoztuk meg. A nyolcvanas éveket viszont sokkal fesztelenebbül, sokkal lazábban – és ezáltal sokkal felszabadultabban kezdték meg, bár a dalok legjobb pillanatai mégis a progresszívebb, szólisztikus részek maradtak. Ez a kettősség, a popularitás - rádióbarát és az elvont jammelős szólók, az újdonságok önmagukba építése jellemezte ezt az átmeneti korszakukat, amiben klasszikus dalokat sikerült írniuk. Kezdjük is el a Permanent Waves-al.

1977-ben a csapat átruccant Wales-ba, Angliába, hogy felvegye A Farewell to Kings című nagylemezét. A felvételek júniusban folytak a Rockfield stúdióban Terry Brown vezetésével. A csapat másodikát megnyitó lemez még erős hard rock hatásokat mutatott, de már elővetítette a harmadik, szintetizátorokkal modernizált világot is. Bár az A Farewell to Kings nem a legjobb lemezük, mégis fontos a csapat történetében, hiszen ezen van a zenekar egyik legismertebb dala, a Xanadu.

A RUSH karrierje felfelé ívelt, 1976 meghozta a várva várt első sikereket. Letértek a korai idők hard rockos vonaláról, és átléptek a progresszív hard rock világába. Mindezt Neil remek szövege támogatta, az „Anthem” című dal kapcsán részletezett Ayn Rand írónő világából kölcsönvéve.

Neil Peart, a professzor érkezése annyira felpörgette a csapatot, hogy meg sem állt 1975-ben. Abban a korban még nem volt szokatlan ez a pörgés, sok banda adott ki két lemeznyi dalt. Már 1974-ben felvették, de csak februárban jelent meg a Fly by Night, amin az első hosszabb, több részből álló dalt is megírt'k By-Tor & The Snow Dog címmel, de Neil, később iránymutatónak számító, fantasztikum iránti szerelme, megszülte a Rivendell-t is...

A kanadaiak progresszív rock legendáját nagyon sokan szerettük meg hosszú pályafutásuk alatt. Sok mindenben egyedülálló a 30 évnél több idő és munka, amit a zenekar együtt töltött. Minőségben, időtállóságban, tisztaságban, összetartásban példaértékű a pályafutásuk. Az ezzel a cikkel induló sorozat, lemezeik kapcsán az ő pályafutásukat veszi célpontba. Elsőként a megalakulásukat, az első lemez előtti pályaalakulásukat, és az első lemezt vettem elő.