×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...


 Between the Buried and Me - Automata II (2018)

Megjelent: július 19. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 2000–ben, Raleigh-ben alakult Between the Buried and Me a modern és extrém progresszív metál egyik élharcosának számít, felhasználva a technikás death metált, avant-garde metált és metalcore-t a matekozó dalaiban. A csapat legutóbb 2015-ben adott ki sorlemezt Coma Ecliptic címmel, ami újra egy concept-album volt, ha úgy tetszik egy extrém rockopera... Most itt van a két részes folytatás Automata címmel, aminek a 33 perces, hat dalos második felvonásában folytathatjuk a merülést mások álmaiban...



 Nhor - Wildflowers (2018)

Megjelent: július 18. szerda 18:05
Szerző: palszabolcs
 Lemezismertetők 

Némiképp elmentünk egymás mellett az utóbbi években a brit reménységgel, utoljára a 2013-as Within the Darkness Between the Starlight szerepelt nálunk, pedig időközben egy nagylemez és négy, erősen limitált példányszámú EP is megjelent e név alatt. A trehányságomra nincs mentség, viszont a sokak számára özönvíz előttinek tűnő kazetta (!) formátumban forgalomba került utóbbiak érdekesek jelen anyag szempontjából, ugyanis a szűk körben hozzáférhető felvételeket most egy csomagban, megbónuszolva gyűjthetik be a természetközpontú andalgások kedvelői...


 The Cult - Live Cult - Marquee London 1991 (1993)

Megjelent: július 18. szerda 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban alakult Cult karrierje '91-környékén volt a csúcson! Ezt a korszakot nagyszerűen mutatja be az a Live Cult című koncert felvétel, amit 1991. november 27-én rögzítették a londoni Marquee Club-ban. A bootleg-szerű koncertanyag eredetileg '93-ban jelent meg a Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners című csomagban, amiben a legerősebb lemezeik mellé csomagolták még valamennyi kislemezüket is.

Később, 2000-ben a koncertet külön is kiadták, de ennél talán fontosabb, hogy azért voltak a legbüszkébben rá, mert "teljesen élő" volt a felvétele, vagyis utólagosan nem javítgatták és szerkesztették, mégis a rajongók számára kultikus kiadvány lett belőle! Ennek elemzésével zárom a Cult-tal foglalkozó sorozatomat...


 Between the Buried and Me - Automata I (2018)

Megjelent: július 18. szerda 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 2000–ben, Raleigh-ben alakult Between the Buried and Me a modern és extrém progresszív metál egyik élharcosának számít, felhasználva a technikás death metált, avant-garde metált és metalcore-t a matekozó dalaiban. A csapat legutóbb 2015-ben adott ki sorlemezt Coma Ecliptic címmel, ami újra egy concept-album volt, ha úgy tetszik rockopera, aminek az Alkonyzóna-szerű történetében a kómába esett főszereplő az előző életeit utazhatja végig, miközben zeneileg távolodtak az extrém hatásaiktól! Most itt van a két részes folytatás Automata címmel, aminek a 35 perces, hat dalos első felvonásán elmerülhetünk mások álmaiban...



 The Cult - Beyond Good and Evil (2001)

Megjelent: július 17. kedd 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban alakult Cult a gót-dark-ot előbb arénás hard-rock-ra cserélte, majd a kilencvenes évek közepén elmerült a digitális világban, aminek a sötét depressziója magával is rántotta a mélybe! Ian Astbury és örökös társa, a gitáros Billy Duffy feldühödött a kísérleteik folyamatos kudarca miatt, ráadásul az énekes hosszasan húzódó, majd 2000-ben kiadott szólóanyaga is hatalmasat bukott a digitális diszkójával együtt, így nem maradt más hátra, mint a visszatérés a durva, mégis kommersz kígyózáshoz! Ebből a dühös és frusztrált közegből született meg 2001-re a Cult hetedik stúdió albuma...

A két főszereplőhöz csatlakozott egy régi társuk, a '90-ben a Guns N' Roses hívására kiugró Matt Sorum dobos, illetve újra felfogadták producernek Bob Rock-ot, aki itt végre kedvére lubickolhatott. Basszusgitárosként két segítőt hívtak, Martyn LeNoble-t a Jane's Addiction-ből és Chris Wyse-t Ozzy és Ace Frehley mellől, akikkel még sűrűbbet dörrenhetett a Beyond Good and Evil amúgy is durvának szánt zenéje!


 Tengil - shouldhavebeens (2018)

Megjelent: július 17. kedd 00:05
Szerző: palszabolcs
 Lemezismertetők 

Prophecy ide vagy oda, a kiadó aktuális anyagai közül legutóbb a Crone lemeze némiképp átverés-szagúnak tűnt, talán mert már túlságosan is szépen tolták a csapatot és nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. Most azonban tudatosan kerültem a promóciós rizsát, illetve a már fellelhető ismertetőket, a furcsa borító keltette fel a figyelmem a svéd zenekar új lemeze iránt, viszont a váratlanra felkészülve is megdöbbentő volt első ízben szembesülni a tagok fotójával... Annak ellenére, hogy különösebben már nem nagyon szoktam megütközni semmin, azért bizony felszaladt a szemöldököm, ezek az arcok vajon milyen zenét játszanak?


 Ian Astbury - Spirit Light Speed (2000)

Megjelent: július 16. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Spirit Light Speed az egyetlen szóló anyaga az akkor éppen hullaszagú Cult énekesének, vagyis Ian Astbury-nek. 1998-'99-ben készítette Chris Goss-szal, aki olyan alternatív rockbandák miatt ismert, mint a Masters of Reality, a Queens of the Stone Age, a Kyuss, a Screaming Trees és társai... A duó annyit gondolkodott, keverte-kavarta az anyagot, hogy végül alaposan kifutottak vele az időből, így 2000 nyarán jelent csak meg az album, ráadásul a túlzott digitális utómunkának köszönhetően, a rajongók sem fogadták túl lelkesen...

Pedig az énekes újra feltette rá a Cult-féle The Witch című elfeledett dalt, ami eredetileg a '92-es Cool World filmzenéjében szerepelt... De a '94-es - fekete bárányos - The Cult album, meg a '96-os Holy Barbarians-féle Cream lemezek után, nem volt olyan Che Guevará-ra utaló borító, ami kihúzta volna a bukásból a digitálisan torzuló Szellem / Fény / Sebesség albumot, amit ezek után, a Cult-rajongók jelentős része már inkább meg sem hallgatott...


 Kissin' Dynamite - Ecstasy (2018)

Megjelent: július 16. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 2006-ban, a németországi Reutlingen-ben - Blues Kids néven - alakult Kissin' Dynamite a hatodik sorlemezét adja most ki Ecstasy címmel. A sláger-orientált dalaikban továbbra is glam-metál és heavy-power hangszerelések kavarognak, ahogy tették azt a legutóbbi, 2016-os Generation Goodbye-on is! Amerikás és slágeres, Bon Jovi-s és arénás himnuszaikhoz néhol európai ízként heavy-t is hozzákavarnak, de ez egyre inkább kikopik belőlük... Aki a rádiókban akar lendületes német rockslágereket hallani, az náluk mindenképpen jó helyen jár!



 The Cult - The Cult (1994)

Megjelent: július 15. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban alakult Cult a gót-dark élmezőnye után, a '89-es Sonic Temple és a '91-es Ceremony kiadásával az arénás hard-rock csúcsára jutott! A probléma csak az volt, hogy a műfaj egyre kevesebb érdeklődőt vonzott, jött a grunge és így a legnagyobb aréna-rock sztárok is feladták...

Ian Astbury és Billy Duffy úgy döntött, hogy újraértékeli csapatának a helyzetét és stílust vált, amihez a szupersztár producer Bob Rock bevonásával új társakat kerestek. A csapatba került Craig Adams basszusgitáros, aki a Sisters of Mercy után a Mission-t is megjárta, mellé került Scott Garrett dobos, és a producer magával hozta Scott Humphrey billentyűs-programozót, aki később Rob Zombie-ból faragott indusztriális szupersztárt... A fekete bárányos korong a hatodik Cult album volt, olyat bukott, hogy hét évet kellett várni a folytatására... és a csapat ezek után soha többé nem tudott visszamászni a csúcsra!


 Clif Magness - Lucky Dog (2018)

Megjelent: július 15. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A 61 éves, Texas-i Clif Magness neve a kilencvenes években egybekötődött a sikerrel... Grammy nyertes producer-dalszerzőként és multihangszeres zenészként 100 milliónyi lemezt adott el a slágereivel, olyan pop-előadókat segítve, mint Avril Lavigne, Quincy Jones, Kelly Clarkson, vagy Clay Aiken, de Steve Perry, Amy Grant és Joe Bonamassa is dolgozott vele. Tehetsége tehát megkérdőjelezhetetlen, mainstream és AOR körökben pedig ma is nagy névnek számít!

A '90-es években a melodikus rock eltűnt mindenhonnan, az underground-ban találta magát mindenki, csak független kiadók támogattak, főleg Európában és Japánban. Főhősünk 1994-ben úgy döntött, hogy megpróbálkozik a slágereivel az első saját lemezén, ami Solo címmel jelent meg... és egy sor kiváló kritikát kapott rá, akkor is, amikor a dallamos rockzene már félhalottnak volt tekinthető! A közelmúltban besegített Magness Robin Beck-nek a Love Is Coming-ján, meg James Christian-nak a Craving-ján is feltűnt, úgyhogy várható volt, hogy folytatódik a karrierje... és tessék, most eljutott a második szólóalbumáig, ami Lucky Dog címmel jelenik meg, és szinte teljesen egyedül rakta össze...


 The Cult - Dreamtime (1984)

Megjelent: július 14. szombat 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Bradford-ban, '83-ban megalakult a Cult, mint a gót-dark-rock új reménysége! Ian Astbury hozta magával a koncepciót és a nevet a Southern Death Cult-ból, amihez Billy Duffy gitáros-dalszerző és Nigel Preston csatlakozott a Theatre of Hate-ből, illetve negyedikként Jamie Stewart lett a basszusgitárosuk! A felállás előbb Death Cult néven kiadott egy négy dalos EP-t, majd John Brand és Chris Kimsey producerekkel lendületből nekifogott a bemutatkozó albumának, ami '84 szeptemberére született meg Dreamtime címmel, immáron a Cult nevet használva! A csapat az albummal a szintén Bradford-i New Model Army és a szintén '80–tól aktív, Leeds-i Sisters of Mercy nyomába eredt, még a U2 és társai előtt...


 Graham Bonnet Band - Meanwhile, Back In The Garage (2018)

Megjelent: július 14. szombat 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A már 70 éves, az angliai Skegness-ben született Graham Bonnet énekelt már a Rainbow-ban, Michael Schenker csapataiban, az Impellitteri-ben, és - sok más mellett - volt saját csapata gitárhősökkel Alcatrazz néven, ahol Malmsteen és Steve Vai adta egymásnak a kilincset... Közben az énekes szólólemezeket is kiadott, de ezek minősége a második vonalhoz volt csak elég...

Nemrég új kísérő zenekart indított Graham Bonnet Band néven, amiben Beth-Ami Heavenstone basszusgitáros hölgy, az egykori Alcatrazz-billentyűs Jimmy Waldo szerepel... Illetve a 2016-os The Book című legutóbbi lemezen még Conrado Pesinato gitározott és Mark Zonder dobolt, akik azóta távoztak. A helyükre Mark Banquechea dobos és a stúdióban Joey Tafolla gitáros került, utóbbi egykor a Jag Panzer mellett gitárhősködő szólólemezeket is kiadott, úgyhogy nem véletlenül ígérte az énekes, hogy vissza fognak térni az Alcatrazz bravúr-orientált gitár-zenéjéhez...


 Southern Death Cult - The Southern Death Cult (1983, 1988)

Megjelent: július 13. péntek 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Bradford-i Southern Death Cult nevű gót-alter-rock és post-punk keverék csapat, Ian Astbury vezetésével közvetlen előzménye volt a Cult-nak. A csapat 1981 októberében alakult és '83 februárjában szűnt meg, az énekes mellett David "Buzz" Burroughs gitáros, Barry Jepson basszusgitáros és Haq Nawaz "Aky" Qureshi dobos szerepelt benne. Miközben feloszlottak, Astbury találkozott Billy Duffy gitárossal, akivel tovább vitte a nevet, majd előbb Death Cult, később the Cult-ra rövidítve folytatták...

Az eredeti Southern Death Cult-nak csak egy két dalos kislemeze jelent meg hivatalosan - '82 decemberében - a Moya és a Fatman című dalokkal, de később a Situation Two kiadó - amiből később a Beggars Banquet lett - kiadta három dalos verzióban is ezt a kislemezt, a The Girl című dalukkal együtt, ami vezette a brit Indie-listát. Improvizatív és őszinte, de minimális tudású zene volt az övék, amire ráfért a fejlődés és Billy Duffy hangszerelő tudása, de ezzel együtt is érdekes meghallgatni ezt az anyagot, ami eredetileg '83-ban, majd később '88-ban is megjelent, a három említett dal mögé pakolva a hangzásában feljavított demóikat és koncert felvételeiket...


 The Neal Morse Band - The Similitude Of A Dream - Live In Tilburg 2017 (2018)

Megjelent: július 13. péntek 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az 57 éves Neal Morse az amerikai keresztény ihletésű progresszív rockzene legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen előadója. Idén már kiadott egy kommerszebb hobbi-albumot Life & Times címmel, de ennél sokkal fontosabbnak tűnik, hogy nevesebb szólózenekarával 2016-ban The Similitude of a Dream címmel elkezdte feldolgozni John Bunyan 1678-ban kiadott The Pilgrim's Progress - magyarul A zarándok útja - című allegorikus vallási könyvét, amiről ők is és a a kritikusok is "élete főműveként" nyilatkoztak... A hollandiai Tilburg-ban ezt a lemezét adta elő 2017. április 02-án, egy az egyben. A fellépést most már mi is megnézhetünk és meghallgathatunk ezen a koncert cédén és filmen!



Összesen 97.528.976 találatot kaptunk az oldal 2003 júliusi indítása óta!



 Barren Earth - A Complex of Cages (2018)

Megjelent: július 12. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Barren Earth - vagyis Meddő Föld - nevű progresszív és melodikus death-doom metál projekt a finnországi Helsinki-ben indult 2007-ben, Moonsorrow, Kreator és Amorphis tagokkal-segédekkel a fedélzetén. Nagy lemaradásunk van az életművükben, hiszen a bemutatkozó EP-jük óta már a negyedik teljes anyaguk ez az A Complex of Cages, nálunk pedig csak a 2012-es The Devil's Resolve-ről olvashattatok... Egy biztos, a mára egyoldalúvá váló - és így részben kiüresedett - Opeth-nek ők mutatják meg a legjobban a régi és helyes arányokat...


 Lucifer - Lucifer II (2018)

Megjelent: július 11. szerda 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A németországi Berlinben dolgozó heavy-doom metálos The Oath két szőke bombázójának a rövidke együttműködése után egyikőjük, Johanna Sadonis énekesnő 2014-ben megalapította saját csapatát Lucifer néven, majd 2015-ben kiadta első lemezét, az egykori Cathedral, ma Death Penalty gitárossal, Gaz Jennings-szel...

Most itt van a második - ahogy ők mondják - heavy-magic rock album a Stockholm-Berlin tengelyből, immáron Nicke Andersson-nal, egykori Hellacopters és Entombed, manapság Imperial State Electric vezérrel a háttérben... Szabadosan tisztelegnek a hetvenes évek nagy okkultistái előtt!


 Black Sabbath - Reunion (1998)

Megjelent: július 11. szerda 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Ma már tudjuk, hogy az eredeti felállású Black Sabbath, vagyis Ozzy, Iommi, Geezer és Bill Ward utolsó közös kiadványa ez a Reunion című koncert album volt, két új stúdiófelvétellel a végén. Sajnálatos, hogy a tervek ellenére, végül mégis úgy alakult, hogy sem a 2013-as 13 stúdiólemezen, sem a 2017-es The End (Live in Birmingham) koncertfilmmel záruló búcsúturnén nem szerepelt már Ward, akit - mintegy bosszúból, vagy palástolva a hiányosságot, - még az archív fényképekről is megpróbáltak levágni, pedig a korai időszaknak ő is nagyon fontos szereplője volt...

Ezzel szemben az 1997. december 04-én és 05-én, a Birmingham-i NEC-ben - vagyis tulajdonképpen ugyanott - tartott koncerteken a dobos is részt vett, ami koncertek felvétele végül Reunion címmel '98. október 20-án megjelent, kiegészítve a koncertet az azt '98. április-májusban, a Hollywood-i A&M stúdióban követő közös stúdiózás két új dalával, a Psycho Man és a Selling My Soul című számokkal (- utóbbit Ward helyett dobgéppel rögzítették). A heavy metál egyik feltalálója ekkor volt elsőként közösen stúdióban Ozzy '79-es kidobása óta... A Reunion című kiadvány a Billboard eladási listájának végül a 11. helyén landolt...


 Twilight - The Edge - Far Beyond The Edge Of Sanity (1999, Dionysosrising)

Megjelent: július 10. kedd 18:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

A metal birodalomban a twilight szó jelentése ellenére tökéletesen fényes kedvet tud fakasztani: a felütött Metal Enciklopédia mintegy 100 olyan formációt talált, akik elő-utó, vagy szingli tagként vették fel a nevet, és ha ennek a halmaznak mintegy kilenc-tizede kutyaütő is (esetleg eltévedt a nagy homályban), még mindig van 10 olyan csapat, akikről érdemes emlékezni...


 Diamond Head - All Will Be Revealed (2005)

Megjelent: július 10. kedd 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története a '80-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations-szel kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. A sokáig demónak mondott első album után '82-re született meg a Borrowed Time, miután aláírtak az MCA Records-hoz! Engedtek a kiadónak, kommerszebb irányba indultak, ami a heavy metál felemelkedésének időszakában kódolta a bukást! Mire kijött '83-ban a Canterbury, már Sean Harris és Brian Tatler egyedül maradt, az irány pedig eltolódott az epikus rock-felé, amibe belebuktak, így végül '85-ben feloszlottak! 1993-ban jött a feltámadás Death and Progress címmel, de a rajta hallható melodikus és laza hard rock zene ismét bukásra volt ítélve! A csapatát Brian Tatler 2000-ben támasztotta fel újra, de sokkal előbbre nem jutottak, végül Sean Harris 2003-ban végleg búcsúzott, de a helyére megtalált Nick Tart-tal 2005-ig nem jelent meg lemezük, ekkor viszont kiadták a sokkal keményebb, de még mindig inkább hard rockos úton haladó All Will Be Revealed-et...


 Giant - III (2001)

Megjelent: július 10. kedd 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az amerikai rádiós pop-rock zenének vannak kimagasló alakjai, az egyik ilyen a Nashville-ben, 1987-1992 között két lemezt kiadó, majd 2000-ben és 2010-ben is rövid időre, meg egy-egy lemezre feltámadó Giant volt, ami a Winger mellett, a gitár-centrikus és nagyvonalú, de rádióknak szánt slágereivel megpróbált a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új életet lehelni a Toto és Journey vezette műfajba! Annak idején két kimagasló minőségű albumot szállított - az azóta country-rock producerként nagymenővé váló - Dann Huff, meg a dobos testvére vezette csapat, de így sem jutottak el olyan messzire, mint a Sammy Hagar vezette Van Halen, akik feledtetni tudták a grunge depressziósainak nyomását!

Az 1989-es Last of the Runaways és az 1992-es Time to Burn csúcs termékei voltak a műfajának, ami a Van Halen, a Def Leppard és a Winger egyfajta szintézisét jelentette, telepakolva mind a két lemezt időtálló slágerrel! Aztán a csapat úgy tűnt el, ahogy jött, Dann Huff menű stúdiózenészből még annál is menőbb producerré vált újra... Aztán 2000-ben úgy gondolta, hogy itt az ideje kiadni a maradékokat, meg ami azóta született, ezekből állt össze a simán csak III-ra keresztelt album, amiről Alan Pasqua billentyűs-dalszerző, meg az ő ötletei végül kimaradtak! Felbőgött még utoljára Dann Huff kezében a gitár, de a kilenc év kihagyás nem segített... Ez a műsor már semmilyen tekintetben nem volt olyan éles, mint az előző kettő!



Sorstársunk
rockmuzeum.ini.hu


 Diamond Head - Death and Progress (1993)

Megjelent: július 09. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története a '80-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations-szel kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. A sokáig demónak mondott első album után '82-re született meg a Borrowed Time, miután aláírtak az MCA Records-hoz! Engedtek a kiadónak, kommerszebb irányba indultak, ami a heavy metál felemelkedésének időszakában kódolta a bukást! Mire kijött '83-ban a Canterbury című harmadik lemezük, már Sean Harris és Brian Tatler kettesben maradt, az irány pedig eltolódott az epikus rock-felé, amibe belebuktak, így végül '85-ben feloszlottak! 1993-ban jött a feltámadás Death and Progress címmel, amire mindenki felkapta a fejét, köszönhetően Dave Mustaine és Tony Iommi vendégszereplésének!


 Giant - Time to Burn (1992)

Megjelent: július 09. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az amerikai rádiós pop-rock zenének vannak kimagasló alakjai, az egyik ilyen a Nashville-ben, 1987-1992 között két lemezt kiadó, majd 2000-ben és 2010-ben is rövid időre, meg egy-egy lemezre feltámadó Giant volt, ami a Winger mellett, a gitár-centrikus és nagyvonalú, de rádióknak szánt slágereivel megpróbált a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új életet lehelni a Toto és Journey vezette műfajba! Annak idején két kimagasló minőségű albumot szállított - az azóta country-rock producerként nagymenővé váló - Dann Huff, meg a dobos testvére vezette csapat, de így sem jutottak el olyan messzire, mint a Sammy Hagar vezette Van Halen, akik feledtetni tudták a grunge depressziósainak nyomását!

A Last of the Runaways előtt már keresett stúdiózenész volt Dann Huff, ismert pop-legendák kiadványaira ugrott be gitározni, miközben '82-től a testvérével együtt szerepelt a White Heart nevű keresztény rockzenekarban. Amikor '87-ben megalapította saját csapatát Giant néven, minden adott volt, hogy kiváló zenész és dalszerző társakat találjon a slágeresebb, de rockosabb elképzeléseihez. A dolog elsőre bejött, a minőségi munka kiugrott a '89-es Last of the Runaways-ből, de a grunge fellendülése és a hatalmas ellenszél miatt, nehéz volt folytatni. A választ a kihívásra tökéletesen megadta a '92-es Time to Burn album, ami a megbőgetett gitártémák, a nagy slágerek és sikerek ellenére is, egyben a csapat hattyúdala lett...


 Stormwitch - Bound To The Witch (2018, Dionysosrising)

Megjelent: július 08. vasárnap 18:05
Szerző: Dionysosrising
 Lemezismertetők 

A Stormwitch egyike azon őskövületeknek, ahol az ember hajlamos olyan rajongótábort vizionálni, akik bőrszegecses csuklóvédőben szigorúan Pokolgép - Helloween - Iron Maiden kombó felvarrós mellényben emelik öklüket ütésre, ha valaki megkérdőjelezi a metal stílusok-felettiségének voltát, olyan szentségtörést követve el, aminek egyetlen ítélete lehet: kitakarodás a teremből.

Az egészben pusztán két hiba van: a rajongótáborra - már ha táborról beszélhetünk egy maroknyi "idősödő ember" esetén - egyrészt nem feltétlenül jellemző, amit írtam, másrészt, ha igen, akkor nekik éppen nem a Stormwitch-csel kellene példálózni. Mert az együttes hiába jelent amolyan "ősforrást", amiből például sikerrel táplálkozott a Hammerfall is - ez a lopás eufemisztikus megfogalmazása -, jóval túlnőve mesterén, csak megmaradt azon a szinten, amit PC fogalmazással is undergroundnak lehet nevezni, és valljuk be, nem ok nélkül...


 Diamond Head - Canterbury (1983)

Megjelent: július 08. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története az 1980-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations kiadvánnyal kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. A később sokáig demónak tartott első album után '82-re született meg a Borrowed Time, miután aláírtak az MCA Records-hoz és ezzel minden megváltozott! Engedniük kellett a kísértésnek, kommerszebb és letisztultabb műsor született, ami a heavy metál felemelkedésének időszakában kódolta a bukást! Bűnbakot kerestek, így mire kijött '83-ban a Canterbury című harmadik album, csak Sean Harris és Brian Tatler volt a csapat hivatalos tagja. Majd amikor az irány is egyértelműen az Ac/Dc és a Def Leppard hatását mutatta a slágeres hard rock-jával, még távolabb kerültek a sikertől, így végül '85-ben feloszlottak!


 Giant - Last of the Runaways (1989)

Megjelent: július 08. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az amerikai rádiós pop-rock zenének vannak kimagasló alakjai, az egyik ilyen a Nashville-ben, 1987-1992 között két lemezt kiadó, majd 2000-ben és 2010-ben is rövid időre, meg egy-egy lemezre feltámadó Giant volt, ami a Winger mellett, a gitár-centrikus és nagyvonalú, de rádióknak szánt slágereivel megpróbált a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új életet lehelni a Toto és Journey vezette műfajba! Annak idején két kimagasló minőségű albumot szállított - az azóta country-rock producerként nagymenővé váló - Dann Huff, meg a dobos testvére vezette csapat, de így sem jutottak el olyan messzire, mint a Sammy Hagar vezette Van Halen, akik feledtetni tudták a grunge depressziósainak nyomását!

A Last of the Runaways előtt már keresett stúdiózenész volt Dann Huff, olyan pop-legendák kiadványaira ugrott be gitározni, mint Michael Jackson, Barbra Streisand, Kenny Rogers és Whitney Houston, akinek a '85-ös bemutatkozó lemezén szerepelt, miközben '82-től a testvérével együtt szerepelt a White Heart nevű keresztény rockzenekarban. Így aztán, amikor '87-ben megalapította saját csapatát Giant néven, minden adott volt, hogy kiváló zenész és dalszerző társakat találjon a slágeresebb, de rockosabb elképzeléseihez...


 Diamond Head - Borrowed Time (1982)

Megjelent: július 07. szombat 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története az 1980-as White Album, későbbi nevén Lightning to the Nations kiadvánnyal kezdődött, rajta a már említett három dalukkal. Eredetileg a hét dalos album egy 12" vinyl-en jött ki a Happy Face Records nevű saját kiadójuknál, sima fehér tasakba csomagolva. A rövidke album után 1982-re rakták össze a Borrowed Time című második lemezüket, miután aláírtak az MCA Records-hoz és ezzel minden megváltozott! Teljesíteniük és engedniük kellett, aminek a következménye kommerszebb és letisztultabb műsor született! Jöhetett a brit eladási lista 24. helye, meg a turnék az arénákban... De hiába vették fel ismét - csak jobb körülmények között - az Am I Evil?-t és a Lightning to the Nations-t, a csapat már nem tudta ugyanazt az őszinte és kreatív energiát hozzá tenni az új műsorához! Így aztán ötletük egyre kevesebb, pénzük viszont egyre több lett...


 Winger - Pull (1993)

Megjelent: július 07. szombat 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A New York-i glam-metálos Winger '87–ben alakult, a nevet Alice Cooper javaslatára vették fel. Aztán '88-ban kijött a bemutatkozó lemezük, majd '90-ben a folytatás In the Heart of the Young címmel, ami közben minden dallamokat kedvelő rocker szívét elcsavarták! Kinek-kinek más tetszett meg bennük, volt akit a romantikus-férfias-csajozós énekhang és slágeres refrén kapott el, volt olyan, akit a nyers és feszes ritmusozás, de olyan is akadt, akit a shedder gitárszólók rántottak be. Mindegy is, a lényeg, hogy a Winger-ből fénysebességgel lett a kommersz és rádiós rock-műfaj egyik új - és technikás gitárja miatt a megszokottól progresszívabb - királya, akinek a karrierje sebesen tört a csúcsra, olyan megkerülhetetlen slágerekkel az élen, mint a Seventeen az első lemezről, meg az Easy Come Easy Go a másodikról!

Aztán beütött a ménkő, a gazdasági csőd és az általa generált rossz kedv, ami a drogos grunge-ban testesült át rockzenévé! Úgyhogy a kilencvenes évek elejétől minden jó kedvű hajmetál bandának befellegzett, az emberek már nem voltak vevők a színes ruhákba bújtatott szőrös mellkasokra... A zenei piac bezárult a számukra! A legtöbb glam-sztár bepróbálkozott valami grunge-hoz közelivel, lehangoltabbal, keményebbel és egyszerűbbel, de ez a lényegi transzformáció senkinél sem lett sikeres. Így járt a Winger is, aki kihozta harmadik lemezeként a durvább és progresszívabb Pull-t, amit mindenki szeret ma is, a maga korában mégsem lett sikeres. A klipjeiket elfelejtette játszani a gyorsan a grunge-divat mellé álló MTV, pedig a Down Incognito és az Spell I'm Under is sláger lehetett volna, de így nem lett... és végül amilyen gyorsan jött a siker és kiugrás, olyan gyorsan el is fújta a szél a lehetőségeket, és a Paul Taylor billentyűs-gitáros kiszállásával amúgy is trióvá váló csapat végül hosszú időre láthatatlanná vált!


 Diamond Head - Lightning To The Nations (1980)

Megjelent: július 06. péntek 12:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

Az angliai Stourbridge-ben, 1976-ban alakult Diamond Head-ről mindenkinek az Am I Evil, a The Prince és a Helpless jut az eszébe, az sem miattuk, hanem a Metallica-ra és az amerikai thrash metálra tett hatása miatt! Értesültebbek tudják, hogy ők az egyik vesztesei az NWOBHM-hullámnak, amiben lifteztek le-fel. 1976-'85, majd '91-'94 között működtek, de az újrázás sikertelen lett, mert a heavy metalt időnként hard-rock-ra cserélték... De a legendás riffeket sorozatban gyártó Brian Tatler gitáros nem adta fel, 2002-től próbálkozik megint. A legutóbbi két lemeze a 2007-es What's in Your Head? és a 2016-os Diamond Head, de ezek már csak nyomokban emlékeztetnek arra a szintre, amivel a banda indult... Az említett régi dalok viszont ma is nagyot szólnak, és november 06-án végre mi is meghallgathatjuk őket az eredeti előadótól!

A csapat kalandos története ezzel az 1980-as kiadvánnyal kezdődött, rajta a már említett három legjobb dalukkal. Eredetileg a hét dalos album egy 12" vinyl-en jött ki a Happy Face Records nevű saját kiadójuknál, sima fehér tasakba csomagolva, amire kézzel írták az információkat. Mindezek miatt a The White Album megnevezést is ráragasztották a rajongók. Persze azóta már több neves kiadó is újra megjelentette Lightning To The Nations címmel, különböző bónuszokkal és grafikával feljavítva a megszólalásában sem túl rózsás kezdeti állapotot... Egy dolog viszont biztos: ezen a rövidke albumon három olyan metál klasszikus sláger található, ami nagyobb odafigyeléssel és kevésbé amatőr hozzáállással, könnyedén az elitbe emelhette volna őket a megjelenésekor!


 Mr. Bison - Holy Oak (2018)

Megjelent: július 06. péntek 00:05
Szerző: pjuan
 Lemezismertetők 

A Mr. Bison nevű heavy-psych-stoner-rock szellemi-ébresztő Pisa-környékén alakult 2009-ben. Unortodox felállásukban két gitáros és egy dobos dolgozik, basszusgitáros nélkül, de mindenki énekel és a torzító bekapcsolásával a mély tónusokat is megoldják. A Holy Oak már a harmadik lemezük, de a folyamatos dalszerzői és hangszeres fejlődésük most sem állt le, így ismét magasabb szintre léptek az albummal, ami a 2016-os Asteroid-t követi. Hetvenes évek vintage rock-témái mellett, mostanra eljutottak a Tool és RATM jellegzetességeinek a bekebelezéséig, amitől az eddig is erőteljes és intelligens dalaik új dimenzióba léptek...


 Zártosztály - Őrült érzés (2018)

Megjelent: július 05. csütörtök 12:05
Szerző: szimpatic
 Lemezismertetők 

A Zártosztály idén nyáron sem feledkezik meg az 1985-'87-es, illetve a korábbi időszak, azaz a Bakancsos Edda rajongóiról. Ezek a koncertek egyaránt szólnak azoknak, akik akkoriban jártak koncertekre, de a fiatalabbaknak is, mert ők megtudhatják milyenek voltak "azok az évek, úgy '80 körül".

A tavalyi közel telt házas Barba Negrában tartott koncertjük felvétele megjelent a Hammer Records kiadásában dupla CD-n és DVD-n, és idén nyáron is fellépnek a tavalyi koncertek helyszínein: Miskolcon és Budapesten...


 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Beszámoló: Roger Waters @ 2018. május 02. - Budapest Sportaréna
Roger Waters, a néhai Pink Floyd basszusgitárosa és dalszerzője ismét ellátogatott hozzánk legújabb turnéja

Tovább...
Led Zeppelin Session - különleges utazás a Zeppelinnel (2018)
2018. június 01-én a Bakelit Multi Art Center színpadán különleges koncertnek lehetünk szem és

Tovább...
Nemere - Vérmező (2017)
Van az úgy, amikor az ember nem vár semmi különöset, bóklászik a neten, aztán egyszer csak szembejön vele egy döbbenetesen kifejező erejű grafika - ami picivel később még a Hang-Súly

Tovább...
Five Finger Death Punch - And Justice for None (2018)
A 2005–ben, Los Angeles-ben alakult, groove metálos Five Finger Death Punch legutóbb 2015-ben adta ki a Got Your Six

Tovább...
Sex Action - Sex Action I. (1992, remaster 2018, info)
A Record Store Day 2018 napjára egy igazi meglepetést is tartogattak! A rock rajongók és a lemezgyűjtők régi vágya teljesül azzal, hogy ismét

Tovább...




Koncertek 2018. július 19. és 2018. augusztus 04. között: