Subscribe interjú Rékasi Attilával (2010)

- Benneteket már nem kell bemutatni, hiszen óriási ismeretségre tettetek szert az első lemezetek óta. Nem egyszerű a pályafutásotok, ami valóban örvendetes! Milyen élményekkel gazdagodtatok 2009-ben?

- Az első - és talán legfontosabb - dolog, hogy 2009-ben 10 éves lett a zenekar, ezt a Pecsában ünnepeltük egy önálló bulival. Hihetetlen élmény volt ennyi ember előtt játszani, akik mind csak miattunk jöttek el, és amikor felcsendült a „Boldog születésnapot!” mindannyiunk szeme könnybe lábadt! Katartikus élmény volt! Ezt a koncertet rögzítettük és adtuk ki a kislemezzel együtt. Ezután következett egy tavaszi/őszi turné a Road zenekar társaságában, ami szintén remekül sikerült. Igazi barátokra leltünk bennük és biztosra mondhatom, ennek lesz még folytatása! A nyarunk is elég mozgalmas volt. Majdnem az összes fesztiválon ott voltunk, többek között az MTV Icon-on is, de erről majd később! Novemberben rögzítettük a kislemezt a Bakeryben Atishunk vezényletével és a hangzás önmagáért beszél! A legjobban szóló anyagunk lett, nagyon büszkék vagyunk rá!

 Rudán Joe interjú (2010, Dionysosrising)

Úgy illik, hogy a magyar zenék rendszeres, ám soha nem rosszindulatból fakadó ostorozása mellett teret adjunk azoknak a zenéknek és zenészeknek a bemutatására, akik bőven tettek azért, hogy a hazai rock/metal muzsikák közt is legyen minőségi, értékálló és klasszikus. Rudán Joe kétség kívül közéjük tartozik. Sok érdekesség és aktualitás mellett néhány kijelentésével azért sikerült meglepni bennünket az ország egyik legjobb énekesének, sőt a sorok között még útbaigazítást is kaptunk, amit ezúton is köszönünk és megfontolunk...

 Beszélgetés Restár Milánnal, a Bálványvér Booking vezetőjével (2010)

Szerencsére nem csak tehetséges együttesekből nincs hiány, hanem egyre több jól működő szervezőgárda is alakul kis országunkban, akiknek számos színvonalas koncertet köszönhetünk. Engem mindig is izgatott, hogy mi van a „színfalak mögött”. Épp ezért arra gondoltam, lehetne egy ilyen jellegű interjú. S hogy miért épp a Bálványvér? Egyrészt azért, mert olyan bandákkal foglalkozik, akik még az undergroundban is szélsőségesnek számítanak, másrészt pedig, mert nekik köszönhetem 2009 számomra legmeghatározóbb élményeinek egyikét, a finn Callisto bemutatóját.

 THROES OF DAWN interjú (2010)

Totál véletlenül akadtam bele ebbe a 16 éves múltra visszatekintő finn csapatba, pontosabban a pár hete megjelent új lemezükbe. Az azon hallható szomorkás bánatmetal ugyan nem a legeredetibb találmány, azonban stílusában méregerős, emlékezetes dalok sorakoznak a korongon. Ennek ismertetője még várat magára egy kicsit, viszont a zenekarhoz elküldött kérdéseket Jani Heinola gitáros mindösszesen egyetlen nap elteltével meg is válaszolta, ezúton is köszönet érte. Akárcsak Janne-Pekkának a segítségért!

 The Waters Deep Here interjú (2010)

Nem szeretek „emiles” interjút készíteni, de a The Waters zenéje annyira megfogott, hogy ez - első, de nem feltétlenül utolsó - esetben kivételt tettem. Az amerikai formációt a myspace-en fedeztem fel, pontosabban ők találtak rám. Ajánlom mindazok figyelmébe, akik szeretik az instrumentális zenét, a melankolikus és zúzós részek néhol szokatlan, de hatásos keveredését. Kérdéseimre a banda gitárosa, Zach válaszolt. Elöljáróban még annyit, hogy az, aki a banda hanganyagán kívül más információra is kíváncsi, hiába keresgél a myspace-es profilukon vagy a honlapjukon. A dolog miértje egyszerű: a srácok csak azt szeretnék megmutatni a nagyvilágnak, amiben mindannyian megegyeznek, ez pedig a zene. A nagybetűs Egyéb maradjon csak magánügy...

 Bloodiest interjú (2010)

A napokban már olvashattátok a Cadaveres, Ektomorf, MWS, Superbutt, I Divine tagokból álló formáció bemutatkozó anyagának (I Told My Wrath, My Wrath Did End) ismertetőjét, így nem kell külön ecsetelnem, hogy mennyire tetszik. Ennek kapcsán adódott lehetőségem pár kérdést feltenni Körmöczi ’Garra Gigante’ Péter gitárosnak, aki rendkívül készségesen pötyögte a válaszokat, ezúton is köszönet érte...

 Panzer Division - Páncélos támadás Borsod megyéből

Mindig szívesen mutatok be a Passzión fiatal bandákat, bízva abban, hogy ezekkel a riportokkal is segítséget nyújthatok nekik az előrelépésében. Ezúttal a Panzer Division gitárosával, Ragályi Pállal beszélgettem.

 PLAY MY GAME, avagy mi újság egy alkalmi formáció háza táján?

Az már közismert, (hiszen az egyik legjobban megreklámozott budapesti buli a 2010. március 5-i Tim „Ripper” Owens - Keep It Heavy Hungary), hogy a Heavy Metal templomának második Istene (ha van ilyen) nem hoz magával zenekart Magyarországra. Csúnya pletykák reppentek fel itt-ott, miszerint „bérli a magyar zenészeket”, mert így olcsóbb. Nos, mint tudjuk ez nem fedi a valóságot, úgyhogy teljesen más dolgokról faggattam a kísérőzenészeket...

 Kill With Hate interjú (2010)

Nagyon sok hazai bandát csipázok, de tény, hogy akadnak közöttük olyanok, akik egy zenekaron belül begyűjtötték a számomra favorit embereket. Itt nem csupán a zenei múltjukra/jelenükre célzom. Tisztelem őket a kitartásuk, a publikációik miatt is, valamint azért, amit és ahogyan tettek, illetve tesznek itthon az elborult műfajért. Tudom, hogy ez számukra nem áldozat, nem kizárólag munka. Ez az életük, másként nem is tudnák járni a kijelölt utat.

A Kill With Hate 2003-ban kezdte pályafutását – eleinte kevésbé komolyan, a későbbiek folyamán azonban brutál durván. Tagjaik között ott található Cathar, na és ugye a többiek, merthogy rajongója vagyok a Disztraktornak is! (Bár nem olyan rég még Khrul pőrölte a dobokat, és ezt az infót ki nem hagytam volna semmiért.) Nem beszélve róla, hogy ezek a csókák kikkel, és milyen bandákkal zenéltek már együtt! Sajnálatos módon volt rá élő példa, hogy black/death zenekarnak hiábavalóság volt említenem az Arcturus nevet. Lövésük nem volt róla. A Sin Of Kain fel is lépett előttük... Minek után ez volt a bevezető, melyben azt sem tudtam hirtelen, hogy melyik segget kapjam a szám elé, rátérnék a lényegre...

 Corrodal interjú (2010)

Legtöbb időmet a fővárosban töltöm, de amikor meghallom Salgótarján nevét, visszasírom azt a számos, felejthetetlen koncertet, amiben ott részem lehetett. A nógrádi megyeszékhely kapcsán szerencsére több formáció neve is eszünkbe ötlik. A Reflected, a Macskanadrág, de még a Not This Time neve sem cseng ismeretlenül a magyar publikum számára. Örömmel jelenthetem, hogy bővült a repertoár. A hazai színtéren egyre több figyelmet kap a Corrodal zenekar, akiknek hozzáállása és lelkesedése példaértékű lehet bárkinek. Ezt pedig minden elfogultságom ellenére készpénznek lehet venni!

 PERSEFONE interjú (2010)

Metal szempontjából eddig nem nagyon jegyezték Andorra nevét (talán a legfanatikusabb zenerajongóknak is komoly fejtörést jelentene ide valósi zenekart említeni), de ezen talán változtathat a nemrég harmadik nagylemezével jelentkező Persefone. A Shin-Ken nekem túlzás nélkül tetszik, noha egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló. Ennek kapcsán adódott lehetőség kifaggatni a bandát, az e-mailban feltett kérdésekre a billentyűs Miguel adta a válaszokat, akinek ezúton is köszönet a segítségért.

Update: A legfrissebb hírek szerint a zenekar fellép a 2010. május 21-23. között a Csillebérci Szabadidő Központban megrendezésre kerülő Metalfest Open Air Hungary rendezvényen!

 Haelo interjú (2010)

- Már nem vagytok kezdő zenészek. Mesélnétek magatokról? Mindenkinek ez az első zenekara, vagy van más zenei előélete is a tagoknak?

- Valóban nem, mindenki zenélt már korábban: Krisz: Az After All nevű csapatban tevékenykedett. Muszáj elmondanom, hogy az After kedvenc magyar zenekarom, senki nem csinált eddig itthon ehhez foghatót... Faki: Cartoon, Dávid: Best Before, Vl45, Incubus cover. Balázs és Tavitomi - aki basszusgityón helyettesít nálunk – a Numbban - Galambos Dorinával -, majd az Incubus Coverben...

 DON GATTO interjú (2010)

Igazság szerint régóta tervezgettem valami búcsúinterjú-félét a Fürgerókalábak feloszlása kapcsán a zenekar főkolomposával, de lustaságom miatt ez sose valósult meg. Acélos Bali viszont életre hívta a Don Gatto nevezetű (bunkó)hardkór formációt, és mivel nemrég kikerültek a honlapjukra az első saját szerzemények, így elérkezett az idő, hogy beszélgessünk egy kicsit múltról, jelenről és jövőről. Íme...

 Frank0 Zer0 interjú (2010)

Kaptunk egy nagyon szerény és kedves megkeresést, az Frank0 Zer0 "kezdő" csapattól, akik korántsem azok, ami ugyebár az idézőjelből kiderül. 2008-ban alakultak ebben a felállásban, azóta tagcserék, koncertek, végül összeraktak egy lemezt, amelyen számomra első hallásra – ha már meg kell határozni – érzékelhető a Kowalsky hatás. Klassz kis cuccot hoztak össze a fiúk, könnyen emészthető, dallamos rock, olykor blues-osabb, funkysabb, rappelősebb beütésű nótákkal. Az biztos, hogy nem egy síkon mozognak a dalok. Ügyesek a srácok, jól összedolgoznak. A dalok letölthetőek a weboldalukról, ajánlom is mindenkinek, akik kedvelik ezt az irányt!

 1KillEmbrace interjú (2010)

- Történt-e a tavalyi évben valami különleges koncertélmény veletek?

Koko: - Szerbia, Zenta, Zeppelin klub! Imádok ott koncertezni, jó hely, jó közönség, jó emberek!

Krisztián: - Ja, meg hogy ott ragadtunk egy éjszakát, mert meghalt a zenekari kisbusz. Na, az elsőre nagyon durván hatott, de aztán Pap Petinek hála a helyzethez mérten a legjobban tudtuk megélni. Aztán sok százezer forintjába került szegény öcsémnek, amíg újra működőképessé tette. Persze, nehogy azt gondoljátok, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz az autóhoz. Inkább a külső körülmények kényszerítették arra, hogy „felélessze”. Szóval Szerbiába, a vajdaságiakhoz mindig nagy élmény lemenni. Plusz volt még egy Esztergomi fellépés, ahol nem én játszottam, és Kovács Kaktusz Peti (ex-SearBliss) barátunk ugrott be helyettesíteni. Ő egy igazán penge, profi gitáros!

 Szabolcsi Tamás - A jegyárus

Egy koncerttel kapcsolatban sok mindenkit szoktak emlegetni, de a fellépők, a koncertszervezők, a technikusok mellett kevesebb szó esik azokról az emberekről, akiknek a munkája nélkül sokan nem juthatnának hozzá belépőhöz. Szabolcsi Tamással, a ticketline jegyiroda vezetőjével a munkahelyén beszélgettem.

 Alapi István - Egészségben és vidáman játszani (interjú, 2010)

Vitán felül hazánk vezető hat húrosa, ezért aztán mindig érdekes, mit mond. Alapi István gitármesterrel beszélgettünk apró érdekességekről az új esztendő elején. Szilágyi Norbert, a riff.hu szerkesztőjének interjúja.

 Auróra - Múlt, Jelen, Jövő (interjú 2010)

Hiába van már túl a huszonötödik szülinapján az Auróra zenekar, még mindig a legaktívabbak közé tartoznak a magyar rockzene palettáján. „Kisbé”, az együttes gitárosa nyilatkozott a passziónak a banda elmúlt évéről, a Tűréshatáron túl albumot ért kritikákról, illetve arról is beszélgettünk, hogy mit terveznek a 2010-es esztendőre...

 KALAPÁCS interjú (2010)

E sorok keretében nem akarok újra belemenni a Kalapács zenekar tavalyi lemezének (Apokalipszis) boncolgatásába, akit érdekel, olvasson vissza. Az viszont tény marad, hogy az elmúlt év egyik legjobb hazai kiadványának tartom stílusában. Ennek kapcsán adódott az interjú lehetősége, az e-mailban feltett kérdésekre Bivi adta a válaszokat...

 Ad Astra interjú (2010)

- '99/ 2000 fordulóján alakultatok, emlékeztek még, hogyan állt össze a zenekar?

Peti: Ezelőtt létezett egy Noir nevű banda, ahol játszott Csabi, a régi gitárosunk Márk, meg én. A formáció két koncertet élt meg, de mi hárman együtt maradtunk és elkezdtük csinálni ezt a projectet. Komolyabban szerettünk volna tevékenykedni, csak nem volt kivel. Dobost nagyon nehezen találtunk, énekest meg pláne. Gyakorlatilag évekig az volt a program, hogy írtuk a számokat és kerestük a megfelelő zenészeket. Dobosunk hébe-hóba volt, de nagyjából 2003-ig nem tudtunk elkezdeni koncertezni.

 Legendákkal készített új album - interjú Borlai Gergővel!

Borlai Gergő – van, amit még nem írtak meg magyarhon vezető dobosáról? Felesleges dolgokkal kár foglalkozni, ezért mi nem dicsérünk – csupán beszélgettünk egy jót a kivételes zenésszel. Szilágyi Norbert, a riff.hu szerkesztőjének interjúja.

 NEVERGREEN interjú (2010)

Nem hiszem, hogy a Nevergreen különösebb bemutatásra szorulna a honi rockerek körében. Lehet a zenéjüket szeretni, avagy nem szeretni, viszont nem lehet elvitatni azt az érdemüket, hogy létezésük másfél évtizede alatt igazán karakteres zenei világot alakítottak ki. Legutóbbi lemezüket pár hete jelentették meg Új Birodalom címmel, amely bemutatására 2010. január 16-án kerül sor a Wigwamban, ehhez a koncerthez és az új lemezhez kapcsolódóan kedvcsinálóként olvashattok alább egy interjút Matláry Miklóssal, akinek ezúton is köszönet a segítségért.

 Judas Beast - Metal Angel interjú (2010)

Ez most nem egy szokványos interjú lesz. Nem kérdezem meg, hogy miért alakultatok, miért pont Judas Priest és a többi. Beszélgessünk másról:

Hahahha... rendben beszélgessünk másról. Kíváncsivá teszel.

Létezik Magyarországon egy egyesület, ami nem vett be Titeket tagnak, és érzésed szerint ezért nincs/nem volt lehetőségetek. Ez valóban így van?

Na, innentől már biztos, hogy a válaszaim sem lesznek szokványosak, mert aknára léptünk ezzel a témával. Hm... a tavalyira sem de még a mostani Tribute Fesztiválra sem hívtak meg bennünket... no de nézzük csak, amikor a szar kibillent a biliből, azonnal ment a porhintés az érintettek részéről. Annyi ferdítés, nyilvánvaló kamuzás még egy témában sem volt, mint a Tribute Land kapcsán. Azt hazudták, hogy nem lettek belekeverve klubok stb... mégis bele lettek és sorolhatnám a dolgaikat...

 de profundis interjú (2009)

- Mit kell/illik tudni a de profundisról? Mikor és hogyan alakultatok, mi volt az oka, hogy úgy véltétek jöjjön létre a zenekar?

Yzokras: - Zoltannal ezer éve barátok vagyunk, és gimnazista korunk óta együtt zenélünk. Én már akkor szerettem a dalait, amikor még csak három akkordot tudott lefogni az akusztikus gitárján, neki pedig mindig tetszettek a szövegeim, dallamaim. Később együtt játszottunk több amatőr zenekarban is. Közben nekem régi tervem volt egy black metal zenekar alapítása, és azt is tudtam, hogy ezt a csapatot de profundisnak fogják hívni. Aztán - anélkül, hogy erről valaha is beszéltünk volna - Zoltan egy napon megjelent nálam egy kazettával, amelyen black metal dalok gitáralapjai voltak. Még aznap este összeállt az első dal, a Silent Riders, és megszületett a de profundis zenekar. Ez még 2000-ben történt, valamikor télen.

Zoltan: - Érdekes, hogy a zenei ízlésünk meglehetősen különbözött akkoriban, de a black metalért mindketten rajongtunk, főleg annak dallamosabb, nyersebb vonala iránt. Úgy éreztük - és ez a mai napig tartó tendencia -, hogy kezdtek eltűnni, vagy teljesen más irányba fordulni ezen irányzat képviselői. A de profundis ugyan magánéleti okok miatt nem létezett 2001 és 2008 között, ám törekvésünk azóta sem változott, szeretnénk a black műfajt ott folytatni, ahol kb.: a Transylvanian Hunger (Darkthrone), vagy a Nattens Madrigal (Ulver) abbahagyta, persze saját arculatot adva az egésznek.

 Stoneblade interjú Szakival (2009)

- Már rég írtam rólatok. Mi történt azóta a zenekar berkein belül? Mi mindenen ment át a csapat?

- A 2009-es év egy tagcserével kezdődött. Más basszerosunk van (Pinyó alias: Dalmadi István), akivel elkészítettünk egy új anyagot. Az idei koncerteket vele tartottuk meg. Nagyon bevált! Mind a színpadon, mind a próbateremben és a stúdióban is megállta a helyét. Óriási figura! Mindemellett egy klipet is sikerült csinálnunk, amit feltöltöttünk a weboldalunkra és a youtube-ra is.

 Angliai hétköznapok - Bodor Máté interjú 2. (2009, Dionysosrising)

Kiemelt helye van oldalunkon a Máté körüli eseményeknek, hiszen amellett, hogy egy nagyon tehetséges gitáros, példamutatóan szervezi, építi zenei karrierjét. Bízunk abban, hogy lépésről-lépésre küzdve, végig is járja majd azt az utat, amely a maga elé kitűzött cél eléréséhez szükséges. Szerény eszközeinkkel ehhez igyekszünk minden segítséget megadni neki. Kedves Hazai Muzsikusok! Tessék okulni és követni a példát!

 Raze to the Ground interjú (2009)

Kérdéseimre Czeglédi Gyula a gitáros/zenekarvezető válaszolt... Mikor és milyen körülmények között alakultatok? Mi motivált, hogy zenekart alapítsatok?

- A zenekar 2005 elején alakult Miskolcon, az egyetemen. Mindannyian egyetemisták voltunk/vagyunk, itt ismerkedtünk össze, és elkezdtünk próbálni egyelőre hármas felállásban, Abonyi András - dob, Abonyi Endre - gitár, valamint jómagam - gitár. Az elején természetesen próbálkoztunk pár feldolgozással, de ezek az ötletek hamar elkoptak és elkezdtünk saját dalokat gyártani. Az év végén érkezett meg Szabó Péter, illetve Barta Ferenc ének posztra, és Böjti Tamás „Toka” - régi barátunk - pedig a bőgőhöz. 2006 márciusában volt az első koncertünk Miskolcon, ami szerencsére elég jó fogadtatással bírt. 2009 tavaszán Tokától meg kellett válnunk érdekegyeztetési problémák miatt, és érkezett a helyére Szűcs Ádám a Sky Above Heroes zenekarból.

 Agregator interjú Tassal (2009)

Mielőtt rátérnénk az új albumra van pár dolog, amit megkérdeznék. 1997-ben alakultatok, szóval elég régóta benne vagytok már a „popszakmában”. Számomra mégis érdekes, hogy csak két évvel megalakulásotok után, ’99-ben kezdtetek el koncertezni. Mi volt ennek az oka?

Lövésünk sem volt arról, hogyan kell nekiállni a zenekar-alapításnak. ’97 márciusa, áprilisa körül, Chamionnal meg a mostani webmesterünkkel, Körtével, úgy gondoltuk, csinálunk mi is egy együttest. Akkoriban szinte mindenkinek volt arrafelé legalább egy bandája. Az, hogy működött vagy sem, persze most mellékes. Szóval, a tatabányai Dózis kocsmában eldöntöttük, mi is belevágunk. Talán a gitárom már megvolt, de nem mernék mérget venni rá. Kellett hozzá két év, míg lett egy próbahelyünk, mindenkinek hangszere, kiegészítők, torzítók, egyebek. A legfontosabb pedig az, hogy ennyi idő alatt lett teljes a felállás. Szükség volt öt emberre.

 Son Of A Bitch interjú (2009)

Minden kezdet nehéz, csak nem mindenki mer beszélni róla. A Son Of A Bitch-es srácokra az Afterban találtam rá, műsorukból nem mondtam volna meg, hogy egy igen fiatal formációval van dolgom. A jövőbeli terveikről, az eddigi „megpróbáltatásaikról” faggattam a fiúkat, hol máshol, mint egy budai vendéglátó-ipari egységben. Csak így lehet, kérem szépen. Rock’n Roll.

 Dispassion interjú Gulyás Lacival (2009)

- Mi történt veletek ebben az évben? Hová lett a többi bandatag?

- Az elmúlt év nagyobb részét az új demónk ,”Implanted thoughts” felvételeivel töltöttük. A felvétel közepette vált ki az akkori énekesünk is. A többiek még tavaly év végén feladták a harcot. Mivel csak ketten maradtunk, így a koncertek is hanyagolva lettek, mert azért ketten mégse állhatunk ki. Ezért maradtak a háttérmunkák a demóval kapcsolatban, és a myspace oldalunkat is felfrissítettük.