Szervusztok? Hogy érzitek magatok?

Köszönjük, megvagyunk, újult erővel! Vannak tervek, vannak reményteljes dolgok, remélhetőleg révbe érünk, bár még sok kompromisszumot kell megkötnünk Atesz édesapjával, Bodnár úrral. De már annyi nyilvánosság és pozitív dolog ért minket, hogy ez ad egy jó nagy löketet, hiszen ilyen szinten nem volt jellemző egyikünk életében sem... Dolgozunk, törjük a fejünket, mit, hogyan kellene jól. Jók az energiáink, nagy elánnal nyomjuk, még ha összetűzés és nézeteltérés is adódik olykor.

Öröm látni, hogy az olyan vegyes visszhangú műfajok is, mint a post-rock, kis hazánkban is teret hódítanak. Mindenkinek kötelezően ajánlom, hogy mielőtt véleményt alkotna erről a sokak által „elitnek” titulált ágazatról, menjen el egy ilyen jellegű bulira, más lesz. Nem is kell messzire utazni, a „tesztre” kiválóan alkalmas a győri Rosa Parks. A srácok csak erősítik azt a tételt, miszerint hosszabb énektémák nélkül is lehet maximális zenei élményt nyújtani, valamint azt, hogy mikrofon nélkül is túl lehet üvölteni a többi hangszert...

Szeretném, ha bemutatnád a zenekart! Mit jelent a R.O.M.?

A zenekar nevének rövidítése: Read Only Memory (magyarul: csak olvasható memória)...

Ars poeticája szerint hozzáállásban jazz, életmódban blues, ritmikailag funky, politikailag pedig rock zenész a szakma által egyik legelismertebb gitárosunk. Játékában és dalaiban a felsorolt műfajokat saját stílusában ötvöző és megszólaltató muzsikussal nagyon ideje volt már egy hosszabb beszélgetésnek. De ami késik, ugye...

Az Elon a 90-es évek egy relatíve sikeres szoftrock zenekara, fura, felemás karrierrel. Négy lemezt adtak ki, majd szinte nyom nélkül tűntek el a köztudatból. Megvallom, annyira nem lelkesedtem akkor sem, most sem értük, mégis feltérképezendőnek ítélem történetüket. Komoly zenekar volt, ezernyi tagcserével. Nem hiszem, hogy könyv jelenne meg róluk, de azért szó nélkül se menjünk el mellette. Dobosukkal, Szűcs Istvánnal beszélgettem, aki jelenleg a Stringler zenekar dobosa...

Dunaújváros ontja magából az ügyesebbnél ügyesebb reménységeket! A srácokat itt, a fővárosban, a Vadvirágban láttam még tavaly decemberben. Mind színpadi kiállásban, mind zeneileg meggyőztek, holott, bevallásuk szerint, nem épp a legjobban sikerült koncertjükhöz volt szerencsém. A produkciójuk után nem lehetett kétséges, hogy fel kell keresnem őket. Ím, az eredmény!

Az embernek ritkán adatik meg a lehetőség, hogy olyasvalakivel készítsen riportot, aki nem csak lázadókorát, de jelenkori önmagát is meghatározza, nos, ez egy ilyen alkalom... Nem hittem, hogy ez még összejön, hisz az elmúlt időben, sokak, köztük jómagam „ürömére”, elég keveset lehetett tudni Rólatok. Épp ezért, tőlem szokatlan módon zavarban vagyok. Nem tudom, mibe mehetünk bele és mibe nem, nem szeretnék tapintatlan lenni! No, de próbálkozzunk, mi volt az inaktivitás oka?

Sok minden történt ebben a négy évben, nem szeretném hosszúra nyújtani. 2007-re nagyon elfáradtunk mindannyian, de talán én a legjobban. A zenekar mellet dolgoztam a családi vállalkozásunkban, és egy multinál, mint technikus. Minden irányból óriási volt a nyomás, ez rátette bélyegét a magánéletemre is. Néhány hét alatt csődbe mentem, és az emberi kapcsolataim is romokban hevertek. Időre volt szükségem, hogy újra felépítsem az életemet. A bandán belül is egyre romlott a kommunikáció, úgy éreztem ez a megfelelő idő félre tenni a csapatot néhány hónapra, és egy rövid szünet után folytatni, tiszta fejjel. 2007-ben Németországba mentem dolgozni, hogy anyagilag rendbe hozzam a családom életét...

Szinte az összes oldalatokon csupán angol nyelvű információk szerepelnek. Tudjanak meg rólatok többet azok is, akik nem beszélnek idegen nyelveket! Mi a zenekar története? Mikor, hol, milyen körülmények között alakultatok, és volt-e ennek valami különösebb előzménye?

M: A honlapunkon van választható magyar menü is. Igaz, a magyar biográfiát még nem írtuk meg...

A: Facebook-on, myspace-en adott az angol nyelv, bár a koncerthelyszínek bármilyen nyelven érthetőek. Igaz, hogy legalább az infó rólunk meg kellene legyen magyarul is, magyar szövegeket azonban egyelőre nem szándékozunk írni, az angol ebben a zsánerben kifejezőbb.

Szervusz Andrea! Egyre gyakrabban találkozom a neveddel az interjúk alkalmával. Mesélnél a pályafutásodról?

A zenei életbe lényegében az egyik pillanatról a másikra csöppentem bele. A fiamra rájött a gitározhatnék és a kisebbik annyira komolyan gondolta, hogy beszállt basszerozni egy zenekarba. 15 éves volt ekkor. Ez 3 éve történt. Előtte a boldog és gondtalan „civilek” életét éltem. Volt rendes munkám és hétvégém.

Múlt év december 13-án, majd egy nappal később egyetlen nemzetközi hard rock és heavy metal hazai folyóiratunk weboldalán is megjelent egy hír, miszerint újjáalakult a kilencvenes évtized egyik reményteli és zeneileg top, ám anno mégis oly’ méltatlanul alulértékelt magyar zenekara, a Tirana Rockers. Előrebocsátom nem egy koncertjükön jelen voltam, még azon az ominózuson is, amikor a mostani basszerost felkérte Daczi Zsolti egy jamelésre. ”Gyere svéd”- mondta Zsolti... és lassú, kimért léptekkel előjött egy majdnem derékig érő, szőkés hajú figura. Pisti átadta neki a basszusgitárját és egy spontán örömzenét kaptunk. Szóval én emlékszem a zenekarra, a régire...

A bandát 1993-ban, az éppen a Bikini-ből kivált (2007-ben fiatalon elhunyt) gitárművész, Daczi Zsolt alapította, Gubás Tibor énekessel. A Tirana Rockers rövid pályafutása alatt megfordult a zenekarban Koncz „Bonca” Tibor (Cool Head Klán) basszusgitáros, később őt váltotta Ács András, aki az Omen-ből volt ismert, illetve aki még korábban Varga Miklóssal turnézott, de tag volt itt Hirlemann Bertalan, ma már dobos legenda is. A végleges felállás, amivel számos bulit nyomtak mindenfelé: Daczi Zsolt - gitár, Gubás Tibor - ének, Beloberk Zsolt - dob és Beloberk István - basszusgitár volt.

Kiadtak egy hanghordozót 1993-ban Sex Dealer címmel, amit a Bikini stúdióban rögzítettek... pár év után befejezték. Talán túl korán jöttek elő az effajta nívós rock and rollal, vagy egész egyszerűen rossz helyre születtek... mindenesetre hiába kerestem-kutattam azokból az évekből hasonló dögös és mesteri hangszeres tudást virító hazai felvételeket, ezidáig nem találtam. Hogy akkor a honi kiadók hogy-hogy nem ugrottak a bandára, azt persze nem lehet megérteni. Mindegy, ami volt az elmúlt... - N. R. interjúja

Az esztendővég mindig az „ezt-másképp-kellené”-k, vagy éppen a „csak-így-tovább”-ok időszaka. 2010 számomra is számtalan fordulatot hozott, de miért untatnálak ezzel Benneteket, mikor itt vannak azok az idáig szóra bírt, tehetséges zenekarok, akik jóval érdekesebb és tanulságosabb beszámolóval kecsegtetnek, mint szerénytelen személyem. No, lássuk, türelmesen, figyelmesen, érkezési sorrendben!

Ebben az évben ez az utolsó írásom. Mindenkinek köszönöm ezt az évet is: zenészeknek, zenekaroknak, kiadóknak, barátoknak, az írótársaknak, de legfőképp pJuannak. Legyen a következő éve mindenkinek boldog, sikeres, és izgalmas! Nagyon szeretem, amit és ahogyan tesztek! Sorra születnek az újabbnál újabb klipek! Koncertekkel is ilyen jól álltok?

Volt jó néhány koncertünk 2010-ben, bár személy szerint én minden napomat ezzel tölteném. Tehát ehetett volna több is. Amúgy tényleg elég sok klipünk van, nem tudom, biztos magamutogatók vagyunk, ezért keressük az újabb és újabb ilyen lehetőségeket. Szerencsére egy-kettőt még az MTV is leadott. Éjjel persze, hogy anyu ne lássa, hehe...

Szervusz Lea! Igencsak érdekelne az utad a Babylontól ez idáig...

Körülbelül másfél évvel ezelőtt oszlott fel a zenekar, nem volt semmilyen különösebb ok, mindössze a sok éves próbálkozás utáni „nem előrejutás” belső feszültséget generált, így jobbnak láttuk, ha barátságunk megőrzése érdekében inkább különválunk. Ekkor eldöntöttem, hogy elmegyek egy fél évre New York-ba...

Mivel kíváncsi voltam az ottani zenei kultúrára, szükségesnek éreztem készíteni egy demo anyagot, amivel zenésztársakat szerezhettem. Ekkor csináltam a Csak te című dalocskát. Így talált meg Vörös Attila, aki szintén az USA-ba készült, nem kisebb céllal, mint beszállni a Nevermore-ba... (Ez így is történt, talán áprilisban olvastam a hírt róla. Itt is gratulálni szeretnék neki – a szerk.) Miután hazajöttem, elkezdtünk agyalni egy koncerten, és itt jön a válasz a következő kérdésre...

Bemutatnátok a zenekart? Ki, honnan érkezett?

Api: Persze. Hárman vagyunk... hátulról kezdem: a kisfiam az ütőknél Makai Lackó, valamint Prepelicza Zolika énekel és bőgőzik, ők mellesleg a Superbutt majdnem leutánozhatatlan ritmusszekciója. Én pedig gitározom és énekelek.

Maki: Az ismeretség onnan jött, hogy az első 2/4 díjátadón Api is kapott egy pár Pantera nótát, hogy énekelje el, de mivel csúnyán szarba hagyta a zenekart egy énekes - akinek a nevét nem árulom el -, így gyakorlatilag 2 nap alatt plusz 3, vagy 4 nótát tanult meg az egyébként sem kevés mellé... Jó munkát végzett... Vége lett a bulinak, és megbeszéltük pár nappal rá, hogy mi lenne, ha ő lenne a méltán híres RTS zenekar front embere és ő elvállalta. Kb. másfél évig csináltuk együtt töretlenül, aztán vége lett tavaly decemberben.

Amikor a 2006-ban megalakult pesti formáció nevét meghallom az egyik felem örömködik, a másik bömböl. Gondoljunk csak bele, adva van egy iszonyat tehetséges magyar underground zenekar. Ebből szerencsére jó pár van kis hazánkban, de azért azzal elég kevesen büszkélkedhetnek, hogy oly nívós eseményen szerepelhetnek, ahol világsztár lép színpadra. Tébolygok viszont, mert mi magyarok nem tudunk örülni egymás sikerének. Rögtön kezdődik „a miért-épp-ők”-özés, és abban is biztosak lehetünk, hogy a szemfülesek csípőből felsorolnak fél tucat együttest, akik jobban megérdemelnék ezt a sanszot.

Hála az isteneknek, ez a másféle hang megmaradt az egyén szintjén, és nem rondított bele a társaság boldogságába, de azért ne hanyagoljuk el, hisz általános tendencia. Nos, magyar virtus ide-vagy oda, úgy gondolom, leginkább elismerés jár a 2009-ben első albummal jelentkező robothadnak, hiszen egy ilyen lehetőség nem repül csak úgy az ember arcába, bele. A részleteket halljuk inkább az egyik Érintettől.

Mikor és milyen körülmények között alakultatok? Kik voltak az alapító tagok?

A bugZ zenekar 2002-ben alakult, a Külker Főiskolán. Az alapító tagok Fischer Róbert és Domokos Balázs, bár eltérő stílust képviseltek, gyorsan közös hangra találtak. Néhány hónapon át tartó dobos keresés és próbálkozás után összeállt a csapat. A zenekar 2003-tól az alábbi felállásban zenélt: Fischer Róbert (RoBBie) gitár, ének; Domokos Balázs (BalaBug) basszusgitár, vokál; Nagy Dezső (d.e.z.s.) dob; Nagy Péter (Pedro) gitár; Nagy Péter néhány koncert után egyéb elfoglaltságaira és zenei stílusirányzatának eltérése miatt kilépett a zenekarból. A bugZ úgy döntött, hogy nem keres utódot, inkább trió felállásban folytatta a munkát...

Az öttagú lengyel zenekarral két évvel ezelőtt a megboldogult Avalon klubban hozott össze a jószerencse, hogy aztán a tavaly végre rendes terjesztést kapott Vicious Circle, idén pedig a Cutthroat Melodies lemezek végérvényesen a csapat rajongójává tegyenek. Utóbbi korong ugyan már boltokban van egy ideje, de csak most adódott lehetőség interjúra a srácokkal, az e-mailban feltett kérdésekre a bőgős Michal (alias Kommandos) válaszolt, ezúton is köszönet érte!

Lukács Richárd - Septic Pain, Septic, Zero Tolerance, Redneck Zömbiez, Stiff Bastard... Mióta zenélsz?

Igazság szerint igazi kókler vagyok, soha nem zenéltem, bár 4-5 éves korom környékén megfordult a fejemben, hogy elkezdjek gitározni. A tesóm akkoriban már tolta és ez inspirált (volna), de aztán belegondoltam, hogy a Nagy Feró egy kib*szott hős, a gitáros nevét meg nem is tudom, és így eldőlt a sorsom. Amúgy a Batman sorozat főtémáját később megtanultam lejátszani, amire a mai napig büszke vagyok (4 hang, 1 húron). Ezen kívül egyetlen koncerten én kezeltem a basszusgitárt a Septic-es időkben egy Sex Pistols dal erejéig, és Lacesz azóta sem enged a kapája környékére. Erre is büszke vagyok. Ha pedig arra irányult a kérdés, hogy mióta visítozom és fetrengek össze-vissza, akkor nagyjából 10 éve. (Erre irányult. – a szerk.) A Septic 2001-ben alakult a Septic Pain romjain, és már az előddel is többször felléptem, amíg az aktív volt. Olyan '98 körül álltam velük először színpadon, persze amit akkoriban csináltam, azt még annyira sem nevezném zenélésnek, mint amit mostanában, haha.

Jövő évre már vannak tervek?

Éppen valamelyik nap beszéltem Molnár Csabival, az Eddával körvonalazódnak a bulik már a jövő évre. Amit már lehet látni, amiről már fixen lehet beszélni, van már olyan 30 körüli buli, ami már tudható. De ettől valószínűleg lényegesen több lesz. Még a duplájának lenni kellene, hogy az év szép legyen. Most van ez a 30. születésnap, nyilván meg fog jelenni jövőre a dvd. Sőt, elvileg arra is van egy terv, hogy megjelenik egy road movie dvd magára az Arénára. Amiről nem tudom, hogy hogyan áll a dolog, de fel lett véve ebben az évben néhány buli, amiből ki lesznek kapkodva nóták. Tehát nem komplett koncert, hanem ezek be lesznek ágyazva egy road movie-szerű valamibe. Back stage felvételek, meg útközben készült videók fogják alkotni az egésznek a keretét és közben jönnek be nóták adott helyszínekről, amik nyilván meg lesznek majd jelölve, hogy ez itt volt ekkor, az meg akkor. Ennek elvileg meg kellene jelenni az Arénára, mint egy extra dolog, de nem tudom, hogyan áll. Ezt Katona Tibi (az Edda honlapjának készítője – H.R.) fogja össze. Azt tudom, hogy kb. 5 buli lett felvéve, amiből használhatóak a dalok, és egy csomó felvétel készült ebben az évben utazás közben, különböző helyszíneken. De az utóbbi időben nem hallottam róla semmit. Ebben az lenne a truváj, hogy az Aréna bulira megjelenik, hogy ez ott az Arénában lesz kapható először, és ha ezt megcsinálják, akkor ez egy érdekes dolog lesz. Ez tényleg arra lenne poén, hogy a 30. születésnapon kapható lesz egy extra dvd...

A többi zenekaroddal mi újság?

A Whitesnake Tribute Band az mára egy fikcióvá alakult, ebben az évben összesen talán kétszer játszottunk. És nem is nagyon fogunk többet ebben az évben már. Nagy lendülettel elindult az, hogy milyen jópofa dolog, és az első évben játszottunk is elég sokat, aztán folyamatosan fogyott el a dolog. Nem tudom, miért. Lehetne gondolkodni, hogy miért nem játszunk többet. Ugye a tribute zenekarokat mindig az mozgatja, már közönség szempontjából, hogy az eredeti előadó mennyire népszerű. Néhány olyan bulit csináltunk a Whitesnake Tribute zenekarral, ahol 6 ember volt. Tehát lehet látni, hogy maga a Whitesnake zenekar nem annyira népszerű. Ha most Michael Jackson tribute zenekart csináltunk volna, akkor valószínűleg sokkal többször tudtunk volna játszani. Úgyhogy formálisan van ez a formáció, de gyakorlatilag jelen pillanatban, én azt mondom, hogy nincsen...

Aztán a Jeff Porcaro Tribute Band, az megint egy nagyon furcsa kérdés. Szerintem minden megtörtént a Jeff Porcaro zenekarral, ami miatt ez a zenekar létre jött annak idején. Ennek a zenekarnak vagy át kellett volna lépni egy teljesen másfajta működésbe, egy teljesen önálló, saját dolgokat létrehozó zenekarrá kellett volna alakulnia. Nyilván akkor nem ezen a néven, hogy Jeff Porcaro Tribute Band, mert annak így nincs értelme. De ez nem történt meg, annak ellenére, hogy csináltunk egy lemezt, ami szerintem nem jó. Én azt bátran kijelentem, hogy az a lemez úgy szar, ahogy van. Minden tekintetben. Csupa koppintás nóta, nem szól jól, szóra sem érdemes a dolog. Mivel ez nem jött létre, maradtunk egy Toto számokat játszó zenekar, amiből meg az tűnt el, amiért létrejött. Amiatt jött létre, hogy mindannyian nagyon szerettük, és mindannyian nagy izgalommal játszottuk ezeket a dalokat. És élveztük azt, hogy ezek a mi előadásunkban meg tudnak szólalni. Csakhogy ez elmúlt. 1996-ban alakult a Jeff Porcaro Emlékzenekar, most meg 2010 van. Az olyan hosszú idő, hogy ennyi ideig befutott sztárok nem léteztek. A Piramis összesen 7 évig létezett. Ehhez képest mi 14 éve létezünk azzal a hülyeséggel, hogy a Rosanna-t, meg az Africa-t játsszuk időnként.

30 éve jelent meg az első lemez, viszont az újságok mégsem nagyon írnak az Eddáról, hogy van egy ennyi ideje működő zenekar, akik ráadásul nem úgy 30 évesek, hogy 15 évig nem is léteztek, hanem az elmúlt 3 évtizedben gyakorlatilag folyamatosan. És nem olvasni sem arról, hogy 30 éves a zenekar, sem az Aréna koncertről nem látni semmiféle reklámot.

Igen. Itt vagyunk október végén, egy plakát nincs még kint sehol. Tudomásom szerint november 1-én kezdenek ragadni a plakátok. Ennyi információm van, ha ez helyes. De jellemző, hogy megyek az utcán és Vörös István és a Prognózis nem tudom milyen létfontosságú bulijáról Europlakátokat látok a városban. Nekünk, most megmondom előre, hogy nem lesz egy Europlakátunk sem. Csak hagyományos plakátunk lesz. Mert az Edda zenekar 30 éves létezése nem ér meg néhány Europlakátot a városban. Nem a Pisti érdemeit kisebbítve, csak hoztam egy példát, amivel a napokban találkoztam szembe. Meg azzal, hogy...

Lépjünk vissza egy kicsit az időben. Tavaly ősszel jelent meg az eddigi utolsó albumotok, az Átok és áldás. Így bő 1 évvel a megjelenés után hogyan vélekedsz róla? Azért kérdezem, mert általában az szokott lenni, hogy amikor megjelenik egy album, akkor minden zenész dicséri, hogy ilyen jó még sosem volt, a következő albumnál pedig már azt olvasni, hogy az előző nem volt az igazi, bezzeg most...

Én most is azt gondolom, hogy ez a lemez zeneileg az elmúlt évekre visszatekintve, a legizgalmasabb lemezünk. Ezt most is aláírom. Beleértve az Örökséget, beleértve az Isten az úton-t. Sőt beleértve, az általam a modern korból válogatva legkevésbé szeretett Nekem nem kell más albumot is. Amit én úgy tudnék a sutba dobni, ahogy csak lehetne. Ha rajtam múlna. Tudom, hogy nagyon sokan szeretik a Háromszort, de én a Háromszort ki tudnám hagyni az Edda életműből. Bármikor aláírnám, hogy egy tollvonással szüntessük meg.

Sok magyar rockzenekar elég „feltáratlan” a magyar rocktörténet szempontjából, így a 70-es évek másod-harmadvonalában mozgó Beton együttes is. A rocklexikonok jó, ha címszószerűen szólnak róla, illetve az egyes tagok más zenekarairól szóló visszaemlékezések szokták említeni. Hogy például tudniillik ez volt Tunyó P. Mobil előtti zenekara... Amit tehát tudni lehet róluk, elég szegényes, vettem a fáradtságot és - mivel a Passzió kicsit rocklexikonszerű újság is – megpróbáltam feltárni, hogy „hogy is volt, mint is volt”.

Megtaláltam az egyik tagot, a dobost, Kainráth Györgyöt, és amire még nem volt példa: nem nekem kellett a zenekar után futkosnom, erőlködnöm, hogy „de szánjuk már rá azt a két órát, nektek is fontos talán a múltatok”, hanem ehhez képest nemcsak ő állt kötélnek, hanem beszervezett két másik elérhető tagot, és sort kerítettünk az alanti tényfeltáró beszélgetésre...

Olyan élmény volt megcsinálni az interjút a három taggal, mintha egy dokumentumfilmben ülnék. Jöttek az emlékek, sztorik, és – összehasonlítva más ilyen élményeimmel – viszonylag pontosan emlékeztek, sőt akartak emlékezni, vették a fáradtságot, hogy minél pontosabb legyen a most „kőbevésett” történet. Sajnos arra az információzáporban nem volt már kapacitásom, hogy mindig különválasszam, ki mit mondott, így a három tag (Kainráth György, Major János és Molnár Miklós) által mondottakat – ahol nem emlékszem - „Beton” jelzés alatt közlöm...

Mindenki kösse fel a gatyáját, mert Adriánnak meglehetősen pihent agya van. Ez eddig előttem rejtett képessége volt, azonban mégis fény derült rá, ahogyan az eszméletlen jó szövegére is! Már tudom, kivel fogom megírni az új magyar szleng szótár prototípusát...

Az Edda-tagokkal készített interjú-sorozatunk folytatódik. Eddig ezekkel az emberekkel készítettünk interjút: (Darázs István, Barta Alfonz, Pethő Gábor , Zserbó, Zsöci, és tulajdonképpen már készült egy másik interjú Csukával korábban is!)