Hobó most nagyot villantott!

Klubja van a Gödörben, és a szabadtéri idényben ez mostantól vasárnaponként ingyenes. Így lehet versenyben a Gödör a megnyílt ZP-vel.

Az utóbbi években Hobónak szerintem nem volt jó koncertje, igaz 2004 óta összesen 6 HBB-n voltam. És nem azokon, amin haverok voltak, és akik az utóbbi hónapokban nyilatkozgatták, hogy egész jó volt. Na, ne. Ahányszor én voltam mindig sanzonest, dögunalom. Nade most megmutatta, hogy még tudja a rock and roll doktor telefonszámát a 61 éves Mester. Hobó klubkoncertjei lassan 30 éves fennállásuk alatt egyébként mindig izgalmasak, különlegesek voltak.

Nemrég jelent meg a Madam X egyetlen, 1984-ben kiadott "We Reserve the Right" lemeze elsőként cd-n. A csapatról érdemes tudni, hogy rövid ideig volt életben és glam rockban nyomult. Két hölgy és két nőnek maszkírozott fiúból állt. Zeneileg legközelebb a Twisted Sister állt hozzá. De, talán azt is érdemes tudni róluk, hogy ha lemezen nem is őt hallhatjuk, de ebben a csapatban kezdte pályafutását a későbbi Skid Row-s Sebastian Bach is.

Ismét egy jégre tett lemez. Jelen esetben azonban a dolgok átestek a ló túloldalára, és mára annyi verziót kaptunk a korongon található dalokból, amennyit nem szégyelltek kiadni a New York-beli srácok. Jelen változat egy duplalemezes verzió, a két különböző énekessel. Jó így egyben hallani ezeket a felvételeket.

2005-ben mutatkozott be, a Norvég Communic, a teljesen Nevermore utánzat Conspiracy In Mind című lemezével. 2006-ra a trió nagyon sokat fejlődött. Friss lemezük zeneileg nagyot lépett az önállóság felé, azzal együtt, hogy az ének még mindig teljesen a "mester" útján haladó most is. De, úgy tűnik, hogy ez a progresszívebb, kevésbé "nevermori" út jó irány! Lemezük sokkal hallgathatóbb lett... - szinte már mesteri.

A Megadeth-fanok dvd fronton a Rude Awakenings koncert-videót, egy szánalmasan vékony videóklip válogatást (Megadeth Video Hits) és a VH-1 zenei csatorna által szerkesztett, a zenekar történetét feldolgozó dokumentumfilmet (Behind The Music) gyűjthették be eddig a zenekartól. A dupla lemezes Arsenal Of Megadeth az amúgy is értékelhetetlen színvonalú Video Hits dvd-t teszi feleslegessé azzal, hogy a Peace Sells albumtól kezdve és a Risk albummal bezárólag tartalmazza a Megadeth valamennyi klipjét. A dvd szerkesztése hasonló, mint az Annihilator Ten Years In Hell kiadványán. Az egymást időrendben követő hivatalos promo-klipek mellett korabeli tévés interjúkat, koncertrészleteket és házi videó-felvételeket is megnézhetünk.

Morrissey 2006. július 5-én Budapesten, a Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpadán örvendezteti meg rajongóit. Az alternatív rockzene legendája először játszik Magyarországon. Az énekes korábban a The Smiths zenekar frontembere és szövegírója volt. A 82 és 87 közt működő The Smiths a rocktörténet legjelentősebb és legnagyobb hatású zenekarainak egyike. Nélkülük más lenne a mai angolszász rockzene, és talán nem is létezne a britpop-mozgalom.

Ian Parry énekes új szóló lemezéről nemrég írtam. Miközben az új lemezt hallgattam, eszembe jutott és elő vettem azt a lemezt, ami szerintem a legjobban sikerült neki... vagyis ezt a projectet. 1999-ben kezdte gyártani a Consortium történetet, majd 2001-ben jött a második lemez, 2003-ban pedig az eddigi utolsó, a trilógiát lezáró, vagyis ez a produkció. Ian Parry mellett Casey Grillo dobos, a Kamelot tagja, Stephan Lill gitáros, a Vanden Plas tagja és az Elegy-s társ, Joshua Dutrieux billentyűs is tagja volt a projectnek. Vendégként Mike Chlasciak (ex-Halford/Pain Museum) és Sascha Paeth (Heaven’s Gate, producerként: Rhapsody, Angra, stb) Az érdekes line-up stílusban is behatárolta-meghatározta a produkció zenéjét, illetve a minőségét is.

Ismét egy brutál tengerentúli trió. Erről az amerikai zenekarról már hallottam korábban, de nem igazán tudtam hová tenni őket. Mint némi nyomozás után kiderült, John Paul Soars a MALEVOLENT CREATION és a DIVINE EMPIRE zenekarokból, Jason Morgan pedig a MONSTROSITY-ből lehet ismerős a nagyérdemű számára. Ilyen háttérrel őrlős death metalra számítottam, de azért sikerült meglepniük, nem ennyire egyértelmű a képlet. A jó hangzásba ágyazott lemezen finoman keveredik a tengerentúli technikás halál-fém, az eurothrash és némi modernebb svéd-metal.

A Goo Goo Dolls 1986-ban Buffalo-ban (New York) alakult. 1998-ban kapta komolyabban a szárnyára a "divat", amikor szerepeltek "Iris" című dalukkal a "City of Angels" című filmzene albumon. Romantikus (mondhatni szexista) modern rockot játszanak, amiben a romantikát a frontember John Rzeznik hangja képviseli. Bulis, rock and roll alapú zenéjük fiatalos, poppos és megannyi remek dalt eredményezett most is. Az Alanis Morissette nevével fémjelezhető pop-rock világban mozogva a csapat kifejezetten felpörgeti érzelmileg az embert...

Ez már a negyedik albuma az 1998 óta Derrick Green-nel felálló Sepulturának. Az újraindulást követő első két anyag (Against és Nation) nagyrészt az útkeresés jegyében íródott és nem is vette be minden rajongó gyomra. A 2003-as Roorback viszont újra egy dühös, karcos hc-thrash korong lett kábé a Chaos AD vonalán. Tavaly novemberben egy közepesen jó koncert dvd-vel jelentkeztek, ami a hamarosan aktuálissá váló budapesti koncert szempontjából is kiindulási alap lehet.

A friss Sepultura album a 13. században élt olasz költő óriás, Dante Alighieri klasszikus művét, az Isteni színjátékot (La Divina Commedia) dolgozza fel tizenöt tételben. Aki esetleg azt gondolná, hogy valami elvont és a Sepu jellegzetes világától teljesen idegen zenei megfejtés hallható a Dante XXI-en az megnyugodhat. A fiúk nem bújtak ki a bőrükből, nem eredtek Richie Blackmore után a középkor zenei világába, és nem kezdtek el intellektuális ködbe burkolt alterock sem játszani. A Sao Paulo-ban rögzített lemez a megszokott Sepu-jegyekkel bíró kőkemény hc-thrash muzsikát hozza, megalkuvás nélkül.

Van a lelkemnek egy popper szegmense. Nekem tetszik az Anima Sound System (illetve az új felállást még nem láttam), a Brownfield, Jamie Winchester, régen a Jazz + Az, és van egy pár nyugati kedvenc is. Minden Rockerek Istene bocsássa ezt meg nekem. Azzal áltatom magam, hogy az igényesebb vonalat szeretem. A pop kifejezés idehaza pejoratív, még én is néha úgy használom. Pedig nem kéne, a zenének kell, hogy legyen szórakoztató vonala.

A szerencsés véletlennek köszönhetően egy izgalmas, de idáig számomra ismeretlen zenekarral kereszteztük egymás útjait. Ugyan a lemez még 2005-ben jelent meg, de kár lenne elmenni mellette. Depresszív borító, norvég dalcímek, kiadó a bergeni székhelyű Dark Essence Records. Mire következtethet mindebből a zenehallgató? Igen, black metal a játék neve, kifejezetten az értékelhetőbb fajtából.

A Svéd progresszív rock nagyon erős csapatokat termel ki. A Brighteye Brison 2003-ban adta ki debüt albumát, ez a második lemeze. A csapat stílusa régi korok muzsikáját idéző, de egyedi is annyira, hogy érdekes legyen. A muzsikájuk elemeiben az ELP, Genesis, Gentle Giant és a Yes mellett főleg a Beatles szerű ének és a kórusok jellemzik a csapatot, kb mint a Kayak és az A.C.T. nevű bandáknál. Érdekesen beat-szerű énekdallamok, melódiku szimfonikus progrock ez a zene.

bcsaba: Az első magyar koncertlemez, a Metró együttes Egy este a Metró Klubban albuma után nem volt divat a koncertlemez itthon, már csak azért sem, mert az akkori rockzenekarok örültek, hogy stúdiólemezük megjelenhetett, a lemezmegjelenési lehetőséget mindig az új dalok felvételére, kiadására használták...

Drpeter : Ha azt kéne megmutatnom valakinek, aki nem élt még akkor, milyen is volt a „csöveskorszak”, a ’70-es évek második felének rockzenéje, ez lenne az egyik felvétel, amit megmutatnék az illetőnek. (A másik a P. Mobil ’78-as Láng Művelődési Központban adott koncertje, ill. egy ’79-es Beatrice- koncertfelvétel lenne...)

Hellstar: Talán csak pár évvel csúsztam le a nagy Piramis hisztériáról a 70-es évek végén, hiszen akkoriban 8-10 éves voltam, így talán érthető módon inkább a matchbox-okkal játszottam.

Sako: Ha a hetvenes évek magyar rockzenéjéről beszélünk, biztos, hogy nem lehet kihagyni sem a Piramist, sem az Ifiparkot. Igazi kordokumentum ez a lemez. Remekül adja vissza a Piramis koncertek forró hangulatát, Révész kiváló képességét, ahogy a közönséggel kapcsolatot tud teremteni. Mai füllel hallgatva talán a gitár halk egy kicsit, de egyébként a hangzás is jó. És szerencsére nem felejtkeztek el a közönség hangjáról sem...

Deepfreeze : Amikor ez a lemez megjelent, akkor még csak rádióhallgató kisgyerek voltam. Nem foglalkoztam én, dehogy foglalkoztam azzal, hogy ki énekel. Egyszerűen csak ismertem a számokat, meg tudtam, hogy van egy Piramis nevű zenekar. Aztán később álltak össze a dolgok a fejemben, amikor a 80-as években a TV-ben láttam, ahogy Révész Sándor kövek között görcsölve énekelte, hogy mennyire fáj és ezt ő nem tudta. Nekem az a szám nagyon tetszett, és akkor gondolkodtam el, hogy volt egy Piramis, ahol ő énekelt, és hogy jó néhány szám megmaradt bennem. Volt miért...

Gergely: Csak utólag, különféle cikkekből értesülhetek róla, mekkora kultusza volt a ’70-es évek végén, ill. a ’80-as évek legelején a Piramisnak, hiszen akkoriban még nemhogy rockzenével, de sok minden mással se nagyon foglalkoztam objektív okokból kifolyólag...

pJuan: Számomra a Piramis volt a legjobb hazai banda. Gyerekként, akkor tinédzser nővérem szíves közreműködésével szívtam magamba élőben és lemezről. Mielőtt kiválasztottam volna ezt a lemezt végig hallgattam a rövidke életművüket. Manapság már nem kell sokat gondolkodnom, hogy leírjam a Zeppelin hatásokat. Már a lemezek sorszámozása, de a dalok szerkezete is erős Zep hatást mutatnak. Arról nem is beszélve, hogy a Kölyök hangja, mozgása is erős Plant hatást mutat. De, bevallom: őt tartom a legnagyszerűbb hangú rock énekesnek...

20 éve, 1986-ban jelent meg az első lemez a Német Bonfire előadásában "Don't Touch The Light" címmel. A 20. születésnapot a 10. stúdió lemezzel ünnepli az eredeti énekes Claus Lessmann és az eredeti gitáros Hans Ziller. Középtempós, tiszta euro-dallamok érkeznek a lemezen, ahogy 20 éve megszokhattuk.

Egy haverom ideadta nekem nemrégiben az összes 2005-ös újraegyesülős Cream bootleget, és épp azon méláztam, hogy a Cream emlékzenekart Pókával, Döme Dezsővel, és Závodyval utoljára 2002. október 18-án láttam a Radnótiban egy Radics emlékkoncerten. Erre felütöm a Pesti Estet és ott a meghírdetett koncert Závody és a Cream emlékzenekar néven. A Josefinát konrétan utálom, és kerülöm, mint koncerthelyet, mert egyrészt egy tákolt akol, másrészt a tulaj egy hihetetlen unszimpatikus csávó. Ahogy az alkalmazottaival bánik, úgy más a kutyájával se, és ugyanezt a hozzáállást tanúsítja a zenészekkel szemben is. Egy párszor voltam ott, de mindig sikerült fél füllel belehallgatnom, ahogy fölényesen beszól, utasítgat, annak jogán, hogy ő fizet. De talán még e felett is napirendre lehetne térni, kemény élet ez a zenészvilág, és bizonyos zenekarok csak itt játszanak. (Tunyó, a Boxer sokáig, és ez a Cream emlék is) De nekem még messze is van, és ami a legfőbb, beállt egy 1500 forintos jegyárszint, ami már elvből sok. Ezek a koncertek egy olyan 7-800 forintot érnének általában. Persze igazából (nem művészileg) minden pont annyit ér, amennyiért el lehet adni.