Az EDGUY-ról kettős érzésem volt mindig is. Egyrészt tetszik, mert Tobias Sammet csapata mindig minőséget produkál, egyre progresszívebben - dallamosabban. Másrészt nem tetszik, mert nagyon ismerősen teszi mindezt. Ismerős a Helloween Kiskés időszakából, meg ismerős a Maiden - Dickinson szóló lemezeiről. Friss lemezük is ebben a kettős érzésben telik, azzal együtt, hogy még talán az említett csapatoknál és előadóknál is jobbak a dalok amiket írtak.

Thomas Richard Bolin 1951. augusztus 1-én született Iowa-ban. Az átlag hard rocker annyit tud róla, hogy a Deep Purple tagja volt 1975. június és 1976. március között, játszott a Come Taste The Band (1976) lemezen, ő volt a csere gitáros Blackmore helyén. Talán még azt is tudja mindenki, hogy a Come Taste The Band lemez mennyire más volt, mint az összes többi Dp lemez, és valószinűleg azt is tudja mindenki, hogy 1976. december 4-én Miami-ban halt meg kábítószer túladagolás következtében... Talán, ezzel (is) szakítva véget a Deep Purple Coverdale-es és Hughes-os pályafutásának. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a 25 éves korában elhúnyt gitáros egy zseni volt, ha nem is illett a Purpe-be...

A Német AXXIS 1989-ben adta ki első lemezét, stílusát azóta őrzi: musical szerű kórusokkal dúsított eurómetalt nyom, a Helloween minőségében. Néhol, mint például ezen a lemezen, még jobban is, mint a nagy ellenlábas. Nekem mindig is bejöttek a lemezeik, bár nem egy agyalós zenekarról van szó. Viszont kedvelem azt a német precizitást amit majd minden lemezükön lehet hallani. Vannak itt jó ötletek...

1990 volt az az év, amikor a Wolfsbane acsargó gépezete gyorsítófokozatba kapcsolt. Az Iron Maiden élőzenekara jól megfuttatta a hosszúfogúakat a pénzükért és az All Hell's Breaking Loose gyorstüzelő kitörése Little Kathy Wilsonnál szilárdan beszögezte a Wolfik zászlaját a "legvalószínűbb" mezőnybe. És most, betévedve 1991-be, egy zsák pénzt cipelve a hátukon, itt van tőlük az újabb adag. A Down Fall The Good Guys háromnapos pilzeni sör és currys birkahús csatornaszagú napalm-keveréke, amely mániákusan csorog Jase Edwards túlfeszített gitárhúrjairól.

UDO-nak lenni nem ciki! - Ez a kijelentés önmagában is dicséret, hiszen a cikkem célpontjául szolgáló énekes sem nem szép, sem nem pavarotti. Sőt még nem is túlzottan "agyalós" zenét művelt hosszú pályafutása alatt. UDO-t viszont lehet szeretni. Például ezt az utolsó lemezt is lehet szeretni. Érdekes dolog ez, mert ezen a lemezen sem kapunk sok új ötletet, de mégis DIO meg Halford (stb) mellett az egyik legfontosabb énekes UDO...

A Svéd Moon Safari bemutatkozó lemeze nagyon harmónikus öt dalból áll, többnyire hosszú, vagy hosszabbnak tűnő dalokkal. Leginkább a Transatlantic szupercsapatra emlékeztetően tiszta a muzsikájuk, amolyan Pink Floyd-ba mártott Beatles-ről van szó, ami nekem nem a szívügyem a popularitása miatt. De, ennek ellenére azért megfogja ez a tiszta zene az embert...

Devin Townsend egy skizofrén zseni. Egyrészt van egy extrém metal énje, amit a SYL-ben ki tud élni. Másrészt van egy progresszívebb énje, amit még Steve Vai mellől hozott magával. Ebben őrlődik, hol ilyen hol olyan lemezzel jön ki. Mindkét bandája fantasztikus muzsikusokból áll, mindkét csapata remek lemezeket ad ki. A Synchestra is remekül progresszív, és még a nagy mester Steve Vai is kirándul nála egy szóló erejéig.

UDO - 2006. március 5. - 19.00 - A38 - Várható jegyár: 4000 - 4500 Ft.

UDO koncert március 5-én az A38 hajón! Az Accept hangja és már több éve UDO bandként muködő mester, az új nagyszerű cd után európai turné során Budapestre is ellátogat! A 120 perces produkció már garantált, mellette fellép még 1-2 magyar vendégzenekar is. További infók hamarosan!

Forrás: www.livesound.hu

Sokszor gondolkodom azon, hogy hogyan lehet lemérni az üzleti érdekeket a mai lemezeken. Vajon milyen zenét készítenének a bandák akkor, ha minden mást figyelmen kívül lehetne hagyni. Például a rajongók elvárásait, és ezzel együtt az "eladhatóságot" is. A legjobb példák a különbségek lemérésére a "fan klub" cd-k. A The Flower Kings például 2004-ben biztosan jobb lemezt készített a szűk rajongóinak a BetchaWannaDanceStoopid! lemezzel, mint a stúdió lemezeinek a többsége. Ugyan free jazz volt rajta hallható, amit manapság nem nagyon szeretnek az emberek, mert összetett és kevésbé érthető. 2005-ben Roine Stolt készítette el a Wallstreet Voodoo című dupla lemezét, aminél, ha nem is sokkal, de azért jobb ez a rajongói cd... Nehéz dolog ez... Ott volt az üzlet és itt van az öröm.

Steve Lukather, a TOTO gitárosa és El Grupo nevű project csapata 2005. november 7-én fantasztikus koncertet adott a Wigwamban. Ez a koncert kiadvány kizárólag ennek a turnénak az állomásain vásárolható meg, 1000 példányban készült, és felér egy koncertbeszámolóval is az elemzése...