A másfél évtizede aktív brutális, teljesen straight thrash/death muzsikát játszó kultikus csapat, az Incubus 2000-ben visszatért. A nevüket ellopták, de a stílus és a lendület a régi a 'Discerning Forces'-on is.

Ary: Mivel gyakorlatilag a csúcson hagyták abba, hatalmas kultusza van a Guns-nak még napjainkban is. A tavaly tavasszal kiadott Greatest Hits válogatást pillanatok alatt szippantotta fel a közönség, pedig semmi extra nem volt rajta, csak a régi nagy slágerek.

bcsaba: Legendákról fogunk írni ebben a sorozatban, ez is egy legendás album. Rocktörténeti klasszikus darabokkal rajta, mint a Paradise City, Sweet Child O'mine, Jungle. Most írjam azt, hogy jó dalok? Azok. És a legjava még ezután az album után következett.

pJuan: 1987-ben született (április 11.) a mára mega pop énekesnővé cseperedő Joss Stone, sajnos ebben az évben vesztettük el a jazz egyik kiemelkedő basszerét: szeptember 21-én meghalt Jaco Pastorius.

A Solar Scream tavalyi EP-je, a 'Ground Level' a hazai rock-színtér kellemes meglepetései közé tartozik. A csapat zenéjét nem egyszerű behatárolni, amolyan darkos/progresszíves/igényes/modern metal-féleségnek mondanám, a CD színvonala pedig messze meghaladja egy szimpla demóét. Mindenkinek ajánlom a zenekarral való megismerkedést, aki az igényesebb szigorú zenék terén keresgél új hallgatnivalót.

A Metallica a '80-as évek egyik legnagyobb hatású amerikai heavy metal együttese, alapítói James Hetfield és a dán származású Lars Ulrich. Első albumuk az 1983-as Kill 'Em All. Többször is stílust váltottak, a speed-thrash metaltól a dallamosabb számokig. Eközben a kezdeti idők rajongói elfordultak tőlük, de egyre több albumot adtak el. Az együttes ötször szerepelt az első helyen a VH1 100 Greatest Artists of Hard Rock listáján, hétszer nyertek Grammy-díjat. Legutóbbi albumuk a 2003-ban kiadott St. Anger, amely megosztotta a kritikusokat...

Paul Gilbert, aki 1966. november 6.-án, Carbondale-ban (Illinois) született a Mr. Big nevű megasiker bandából lehet ismerős. Miután 96-ban a csapat feloszlott szóló karriert kezdett építeni, és megjelenő lemezein totális főszereplővé igyekezett válni. (Illetve, jelenleg a 80-as évek Racer X-ét támasztja fel.) Így saját dalait írja, többnyire énekli és gitározza. Szóló dalai, az ex zenésztársakkal szemben, nagyon hasonlítanak az ex-Mr.Big-es dalokra. Pop, rock, metal, blues, jazz, funk vagy klasszikus nóták feldolgozásai vannak a lemezein. Ez a 2005-ös lemeze trió bandájával készült, és minden korábban említett jellemzőt felvonultat. Bulis és pop orientált dalait énekte, és szinte érezhetően bohóckodta a stúdióban, de felvette a THE BEATLES "It's All Too Much" című dalát is. Nem gitárhősi produkcióra, hanem zenekari lemezre törekedett, hogy mennyire sikerült neki az a továbbra kattintva derül ki...

A zene hasonló, mint volt, a legfeltűnőbb különbség az, hogy visszább vettek a pszichedeliából, több a száraz doom a la Black Sabbath.

WIGWAM 2005.09.17
SONATA ARCTICA – Machine Men

A szeptember 17 ígéretes napnak ígérkezett, és nem okozott csalódást. 20h –kor már csak enyhén tolakodva lehetett megközelíteni a szinpadot és környékét. De persze azért a szinpadtól jobbra lévő pultig sikerült eljutni, ahol metal muzsika nagyszerű hangjait sörök társaságában élveztük. Jó volt látni, hogy szép számmal képviseltették magukat az idősebb rockerek.

Azt hiszem, ha egy gitár nélküli, "symphonic prog." műfajú zenekarról ír az ember, akkor mindenkinek az "ELP klón" meghatározás jut az eszébe. Az 1969-ben, Németországban alakult Triumvirat-ról mindez teljesen méltán mondható, hiszen az alapkoncepció ugyanaz: ültessünk át komolyzenei betéteket dob-basszus-billentyű felállású progresszív zenébe! 1972-ben jelent meg ez az első lemezük, amit 30 évvel később, 2002-ben adtak ki újra keverve (majdnem az egész életmű megjelent ekkor). Emlékezzünk meg 'maestro' Jürgen FRITZ-ről, és kiváló csapatáról!

Anyukám (hál istennek jó egészségben, hatvan felett), amikor hazalátogattam, és otthon betettem az új Stones lemezt megkérdezte, hogy Mick Jagger és a Rolling Stones mikor adta ki ezt a lemezt? Merthogy ő is ismeri őket, és amikor születtem, akkor éppen szerette is... A Stones-os öreg faszik bizony vannak olyan jók, mint bármikor máskor voltak, és ez bizony nem semmi. Azt persze nem tudni, hogy tényleg minden hang az övék-e ezen a lemezen, de az biztos, hogy ezt az általunk szeretett műfajt ők alapították. És az is biztos, hogy a Coldplay, Franz Ferdinand és a korosztályunk sztárjai mind C kategóriás muzsikát csinál hozzájuk képest. A rockzenének nincs még egy olyan élő dalszerző párosa, mint a Mick Jagger - Keith Richards duó, akik 1961 óta ismerik egymást, és 1964 óta sikert-sikerre halmozva írják jellegzetes dalaikat. Charlie Watts-al és Ron Wood-al kiegészülve most elkészült az 1997-es sokszoros platina Bridges to Babylon folytatása. Ami garantáltan óriásit durran, hiszen az első kislemezre kimásolt "Streets Of Love"/"Rough Justice" páros 15. az Angol, a nagylemez pedig második az Angol, és harmadik az amerikai eladási listán! Ráadásul még nagyon jó is!

A The Black Dahlia Murder a lehető legpopulárisabb black - death vonalat viszi, kb az Arch Enemy stílusában. Az 1947-ben elkövetett gyilkossághoz kapcsolódó névvel ez már a második lemezük. 2003-ban nem lettek túl sikeresek a bemutatkozó lemezükkel, mert azon a nehéz vonalon, amin az Arch Enemy jól mozog, ott ők kevésbé jól teszik ugyanezt. Ez a lemez sem rossz, sőt! A fiúk a hangszereiket sebességben virtuózan kezeik, csak az érzés most sem jön át teljesen...