A kiadói támogatás hiányára hivatkozva a Christian Death zenekar visszamondta a teljes európai turnéját, amin a The 69 Eyes előzenekaraként vettek volna részt. Tekintettel a koncertig rendelkezésre álló rövid időre: a megüresedett helyre, a menedzsment kérésére helyi előzenekar lép. A Wigwamos koncerten az elektro-goth műfajban utazó, következő albumán dolgozó Dharma zenekarra esett a választás, akik megújult arculattal, a lakk-fetish ruhákba bújva, új dalokkal készülnek. A csapat korábban fellépett már több rendezvényünkön, a Deathstars előtt és a Metal Ladies Nighton is. A koncertet a budapesti csapat nyitja, őket követi az olasz vámpír-goth Mandragora Scream koncertje és végül a The 69 Eyes.

A szombati (január 16.) Nevergreen koncertre a The 69 Eyes jeggyel ingyen be lehet majd menni és minden Nevergreen: Új Birodalom - New Empire albumban valamint az aktuális HammerWorld magazinban is ingyenes belépő található. Vendég a Virrasztók! A koncertre jegyek az ismert elővételi helyeken, a TicketExpress és Ticketportal hálózatában is kaphatók. >> hammerworld.hu

Két órával a koncert kezdése előtt már tömegek álltak a Budapest Sportaréna bejáratánál és pont mint egy futóversenyen, megpróbáltak minél jobb induló pozíciót kitúrni maguknak. Nem véletlen a sporthasonlat, mert a kapuk nyitása után hatalmas üvöltéssel kezdetét vette a verseny, melynek tétje nem volt más mint, hogy ki kerülhet a legközelebb az isteni Dave Gahan-hez. Egy gyors kör a pólóárusoknál (elképesztőek az árak....), pár korsó életmentő sör beszerzése majd irány a dühöngő...

Előzenekarként az angol Nitzer Ebb próbálja melegíteni a közönséget elég kevés eredménnyel. Lehet hogy jók a dalaik, lehet hogy van aki kedveli őket, de az egy órás koncertjük alatt csak negyedig teltek meg a lelátók. Nem ők a fő látványosság, nem miattuk jöttünk el a koncertre ezért mikor integetve elköszöntek, nem morzsolt senki könnycseppeket a szeme sarkából. Aki rájuk vágyik megnézheti őket 12-én este a 300 személyes Mappa Clubban... - Szelepcsényi Ferenc beszámolója és képei

Sokak számára valószínűleg könnyebb tudomást sem venni róla és elsiklani azon tény felett, hogy Európa keleti részén és a Balkánon pezsgő underground élet van, amelyben természetesen helyet követel magának a thrash metal is. Jelen ötös Szlovéniából származik, akik négy évvel ezelőtti megalakulásuk óta harmadik demójukat (bár a produkció egészét tekintve az EP kifejezés talán jobban illik rá) készítették el...

FILTER OTHERGROUND MUSIC PUB (1074 Budapest, Dohány u 84.) - programajánlat - 2010. január 20. - 2010. január 27.

New York, NY – A Grammy jelölt rock powerhouse zenekar, a Stone Sour bejelentette, hogy elkezdett dolgozni harmadik albumán, mely ismét a Roadrunner Records szárnyai alatt jelenik meg. Legutóbbi albumuk 4 éve látott napvilágot. A munkálatok a nashville-i Blackbird Studio-ban folynak a Grammy díjas producer, Nick Raskulinecz (Foo Fighters, Velvet Revolver, Rush, Alice In Chains) segítségével, aki már a 2006-os aranylemez, a Come What(ever) May producere is volt. Az új lemez idén nyárra várható.

A frontember, Corey Taylor (Slipknot) így nyilatkozott: “Alig várom, hogy felvegyük ezt a Stone Sour albumot. Minden már most milliószor erősebbnek tűnik, mint bármi, amit a múltban csináltunk. Ráadásul az, hogy újra Nick-kel dolgozhatunk, hatalmas ígéret. Ez az év a Stone Sour éve lesz!”

A Stone Sour legutóbbi albuma, a Come What(ever) May és az önmagukról elnevezett debütáló album is aranylemez lett Amerikában, sőt, hamarosan eléri a platina státuszt. A két album összesen egymillió digitális kislemez-eladást produkált. A zenekarnak 3 dala volt a top 3-ban, az aktív rock slágerek listáján: a Bother, a Through Glass és a Silly World; egy - a Made of Scars - a top 10-ben, és két Modern Rock slágert is jegyeznek: a Bother-t és a Through Glass- t. A Through Glass 7 hétig vezette az Active Rock chart-ot. A zenekar az MTV, az MTV2, a VH-1, a Fuse és a Music Choice folyamatos támogatását élvezi. A Stone Sour eddig három Grammy jelölést kapott. A tagjai: Corey Taylor (Slipknot), James Root (Slipknot), Josh Rand, Shawn Economaki és Roy Mayorga (ex-Soulfly, Sepultura volt turné dobosa).

A svédországi Falun-ban, 2000-ben alakult In Mourning zenekar 2008-ban mutatkozott be a Shrouded Divine című koronggal, a Monolith a második lemezük. Zenéjükben a skandináv melankolikus góth rockot keverik progresszíven az extrém, intelligens, stoner groove riffel tele pakolt dallamos death metallal...

2010. január 23-án különleges eseménynek ad otthont a debreceni Perényi 1 klub, mivel ezen az estén kizárólag klasszikus black metal dalok hangzanak el a Neochrome, a Domhring és az Andartar zenekarok tolmácsolásában. Három óra tömény black metal (több mint 30 dal) a stílus legkiemelkedőbb képviselőitől, a teljesség igénye nélkül: Immortal, Carpathian Forest, Dark Funeral, Darkthrone, Dissection, Marduk, Satyricon, Emperor, Mayhem, Burzum, Gorgoroth, Summoning, Bathory, Ulver. A koncerten számos eddig soha el nem hangzott feldolgozás csendül majd fel, melyeket a bandák kifejezetten erre az alkalomra tartogatnak. A Neochrome zenekar további különlegességgel szolgál, mivel Bakos Attila (Thy Catafalque, Taranis) segítségével a színpadra varázsol egy Borknagar, illetve egy Primordial dalt is, melyek már az I. BlacKromeFest-en nagy sikert arattak (utóbbi meghallgatható itt). A koncerten a Neochrome és Domhring zenekarok kiadványai megvásárolhatóak. A belépő 500 Ft, gyertek el minél többen!

Real Your Nature: Dorian Concept (Kindred Spirit, Affine Rec, AT), Ikonika (Hyperdub, UK), DST, Cadik @ 2010. január 14., CS. 22h - A38 Hajó

Real Your Nature sorozatunkban, amely a legújabb és legelképesztőbb, leghaladóbb és legszerethetőbb figuráit mutatja be az elektronikus zenének ezúttal egy őrült angliai dubstep offbeat császárnő és a kiváló osztrák Dorian Concept mutatják be legújabb cuccaikat. Belépő: 1000 Ft.

Itt a gyönyörű napfényes január, itt a boldog kettőezertíz! Eredetileg mi úgy terveztük, hogy elcsendeskedjük az év elejét. Mármint nem teljesen, csupán a köz figyelő szemének szögéből. Azt gondoltuk, hogy január-február tájékára véglegesítjük az új dalokat, tehát csupán a próbálásra, dalírásra koncentrálunk a tavaszi koncertdömping kezdetéig. Ezzel szemben meg lett egy kisebb külföldi túra meg egy budapesti nagykoncert. Nyilván azért engedtük, hogy ez így legyen, mert nem gondoljuk, hogy baj, ha ez így lesz. Egyrészről: külföldre látogatni jó! Másrészről: tök jól haladnak az új számok, gyors fejszámolás után már most van hat-hét darab - általunk elég jónak ítélt - kvázi majdnem-kész dal, amik lasan megérnek az élőben való bemutatásra... és ezen felül vannak még további ötletek (meg ugye mindig jönnek újak is), amikkel meg tök szívesen babrálunk folyamatosan.

Szóval január közepén meglátogatjuk Hollandiát. Uticélunk Groningen, az EuroSonic fesztivál, ahol az MR2 Petőfi Rádió által delegált magyar produkcióként veszünk részt, hogy ott megmutassuk, milyen is a magyar férfiember. Az Eurosonic egy neves európai showcase-fesztivál, ahol számos zenei csoportosulás mutathatja meg magát mind a nemzetközi szakma krémjének (szervezőknek, rádiósoknak, managereknek, kiadók embereinek), valamint az érdeklődő átlagemberekből álló nagyközönségnek. Az Óriás január 15-éről 16-ra virradó hajnali 00.15-kor játszik a Huize Maas-ban.

Egy héttel később, az utazás eufóriájából kitisztulva meg játszunk egy hangosat az A38 hajón. Január 22-én pénteken este rajtunk kívül még olyan remek rockzenekarok dörrentik meg a hangfalakat, mint a 2009 legrészegebb zenekara, a Plastic Bitch, az új lemezén dolgozó ShellBeach vagy a máshonnan már ismerős (ex-Idoru, Subscribe, Esclyn Syndo, Jazzekiel) lókötőkből verbuválódott új reménység, a Grand Mexican Warlock. Ez lesz a menet, az Óriás a 3. helyre ékelődik a fellépők sorában. További részletek meg flyer nemsokára! És akkor picit révedjünk a távolabbi jövőbe is, még ha csak a tervezés szemüvegén keresztül is! Szóval tervezünk egy nagyobb dobást tavasz végére, egy másikat pedig őszre. Annyit szeretnénk sejtetni, hogy a kettőből az egyik egy n***l***z lesz. Mindenről időben tájékoztatni fogunk Benneteket! Összefoglalva: Boldog Új Évet, maradunk kapcsolatban!

A gimnáziumban mindig jókat mulattam magamban azon, amikor irodalom órán a verselemzés és vele együtt a szaktanár hirtelen elrugaszkodott a realitástól, hülyeségek taglalásába kezdett és elkövette az eröltetett belemagyarázás minősített esetét. Pl. valahogy így: " ...Sem utódja, sem boldog őse" - Adynak ez a verse első olvasatra önreflexió, de a költemény értelmezésének mélyebb, de még megengedhető szintje, hogy mindez profétikus hangulatú (Adytól ez nem állt messze - lásd sámántudata) és napjaink legnagyobb rockénekesének belső vivódásaira utalt vele.

Jorn Lande valóban üstökösként, a saját tehetségének és adottságainak köszönhetően robbant be a heavy metal világába, így érthető az "utódja", "őse", "ismerőse" cimkéktől való elhatárolódása (nem vagyok senkinek). Amit pedig a norvég énekes, nevével azonos bemutatkozó albumán, az Ark-ban, illetve a Beyond Twilight - The Devils Hall Of The Fame lemezén alkotott, azt nem lehet pontosabban megfogalmazni a költő szavainál: " ...Fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces messze fény"

A szőrös-szívű kritikus előbb szomorú, hogy megszűnik a Cotton Club Singers, aztán mégis felderül az arca. Amikor megszűnik egy zenekar az sosem jó. Valami mindig véget ér, valami nem folytatódik tovább, elveszik az a varázs, mely eddig megvolt. Nem lehet többé mondani hogy majd a jövő héten megnézem őket, vagy a következő koncertjükre elmegyek, mert érdekel. Az optimistábbak még reménykedhetnek benne, hogy 5-10 vagy 20 éves évfordulóra újra összeáll a zenekar és akkor majd... leparkoljuk a barátnőt/feleséget/kutyát/macskát és akkor megnézzük milyenek élőben.

Szomorú voltam én is mikor beléptem a Sportarénába mert tudtam az a 15 évig tartó korszak, melyet a Cotton Club Singers neve fémjelzett, megszűnik. Aggodalomra azonban nem volt okom és ezt érezte az a 3000 koncertlátogató is akik háromnegyedig megtöltötték a lelátókat. A kellemes szinpadkép és a tudat, hogy több mint 3 órás lesz a koncert, melyen a régi tagok is fellépnek már előrevetítette: itt nem halotti torra készülnek hanem hatalmas ünneplésre. - Szelepcsényi Ferenc beszámolója és képei

Ha valaki arra kíváncsi, hogy mivel foglalkozott a Whitesnake a Nagy (és máig tartó) 1987-es BUMM előtt, akkor nincs jobb választás, mint ez az 1980-ban megjelent dupla koncert kiadvány! Két régimódi hard/blues koncertről kapjuk meg a lényeget, egy 1980-as és egy 1978-as Hammersmith-es felvétellel, amiből többek között a fejlődés is kiderül, amivel sikerült Coverdale zenekarának a nyolcvanas évek elejére pótolni a Deep Purple Coverdale fémjelezte felállásának feloszlásával megüresedett pozíciókat...

Negură Bunget, Damned Spirits' Dance, Endless River @ 2010. január 15., péntek, 20:00 - Kék Yuk

2010. január közepén a Kék Yuk koncertterme ad majd otthont két hazai és egy, Magyarországon már nem első alkalommal koncertező, román csapat fellépésének. Aki ismeri a felsorolt zenekarokat, tudja, hogy stílusbeli sokszínűségben ezen az estén nem lesz hiány. Black metal, ambient, atmoszférikus hatások, techno, avant-garde black metal és progresszivitás elegye jellemzi az összetételt.

A 2004-ben alakult, nevében is a természetközeliséget hangsúlyozó („egyfajta fekete köd, ami a mély erdőből jön elő”) Negură Bunget nem színtiszta black metalt játszik, így aki nem ismeri őket és csupán erre számít, csalódni fog, aki viszont kedveli az ebbe a stílusba ültetett apró finomságokat, az atmoszférikus, olykor ambientbe hajló megoldásokat, biztosan nem fog csalódni. Aki volt már Negură koncerten, tudja, hogy fellépéseikben is a természethez, az elemi, ősi erőkhöz való ragaszkodás nyilvánul meg, betekintést nyújtva ezzel a Kárpátok zord bérceinek világába, az ott élők lelkébe és múltjába, merítve a hagyományokból és népük múltjából egyaránt. A 2008-as budapesti koncertjük óta bekövetkezett szinte teljes tagcsere (az alapító tagok közül csak a dobos, Negru maradt a bandában) pozitívan hatott a zenekarra, magabiztosabbak és ütőképesebbek lettek, mint valaha. Ezt bizonyították a tavalyi, Fekete Zaj fesztiválon való fellépésük alkalmával, s mindezt a Kék Yukban mindenki újra megtapasztalhatja majd!

Az este második fellépőjét sokan az Arcturushoz hasonlítják, s ők ma Magyarország egyetlen olyan zenekara, amely még a stílust kevésbé kedvelők számára is élvezhető módon ötvözi az avant-garde black metalt a Scooteres technos elemekkel, az elszállós, már-már poszt-rockba hajló témákkal, akusztikus folkos elemekkel és könnyed elektronikus betétekkel. A Damned Spirits’ Dance február elejétől további koncertek alkalmával is fellép majd az erdélyi csapat előtt, hiszen a Spirit of the Land - European Tour 2010 vendégei lesznek, így a budapesti csak az első a közös bulik sorában. Az Endless River progresszív death/doom elemekkel operáló metalt játszik, immár több, mint hat éve. A stílus alapjait olyan előadók tették le – melyek azóta is hatással vannak a győri csapatra -, mint például az Anathema, az Opeth, az Arcturus, az Amorphis vagy épp a Pink Floyd. Az Endless River nyitja majd az estét, s érdemes időben érkezni, mert pontos kezdésre lehet számítani, így aki nem akar lemaradni róluk, legkésőbb nyolckor már a Kék Yuk bejáratánál kell, hogy álljon! Pontos kezdés: 20:00; Beugró: 1000 HUF.

A magyar rockzene híres zenekarainak nagyobb része a korábbiak során feloszlott, illetve szüneteltette tevékenységét. Majd szinte mindegyik előbb utóbb újra játékra jelentkezett, némelyik mindössze nosztalgia koncert(ek)et adott, míg mások ismét újra aktívan zenélnek. A nagy visszatérők sorából nagyon sokáig kimaradt a Dinamit, azonban 2009. év rájuk is sor került. A hír már nyáron elterjedt, de a bemutatkozásra egészen december végéig kellett várni. 2009. december 28-án egy ÓÉV Búcsúztató koncert keretében az Ossian és a Lord társaságában ismét színpadra lépett a Dinamit... írta: Horcsin Attila

- 1951. augusztus 5-én született az Illinois állambeli Chicagóban, Egyesült Államok. Moondoc annak ellenére, hogy chicagói kreatív művész, alapjában véve sohasem érintkezett az AACM-mel, a hatvanas évek végén, amikor zenésztársakat keresett, Anthony Braxton, Leroy jenkins és az Art Ensemble Of Chicago Párizsba és New Yorkba mentek. Kezdetben építészként dolgozott, majd a hetvenes évek elején Bostonban Ran Blake-nél tanult zenét, játszott a James Tatum Blues Bandben, ezután Cecil Taylort követte a Wisconsin Universityre és az Antioch College-ba, ahol Taylor diákzenekaraiban alt- és szopránszaxofonon játszott.

Véletlenül se nevezhető kezdőnek az újkígyósi banda, hiszen ha jól számolom, akkor idén már 18. évükbe lépnek, ez pedig már a törvény előtt is nagykorúság. Emlékszem, úgy 9-10 évvel ezelőtt egy barátom révén akadt a kezembe a Global című lemezük, ami a harmadik volt a sorban, és ezidáig az utolsó is. Jó lett volna elővarázsolni, hogy pontosan milyen zenét is toltak akkoriban, de sajnos sikertelen volt a próbálkozás, így csupán a memóriámra hagyatkozhatom, ami alapján a grunge rémlik... Ezt támasztja alá egyébként az a tény is, hogy a korabeli sajtóban az Alice In Chains nevét több helyen emlegették velük kapcsolatban...

2010. február 3-án nyílik a Gödör Klubban S. Varga Ilona – ALion következő koncertfotó kiállítása, mely az eddig nagy sikerrel szereplő „Amikor láthatóvá válik a hang és hallhatóvá válik a fény...” sorozat következő fejezete lesz. A mostani tárlat alcíme: Dobok, dobosok és egyéb csudaságok.

A sok év munkájából kiválogatott mintegy ötven fotó nem mindennapi oldaláról mutatja be a koncertek világát; a nehezen hozzáférhető dobosokat veszi célba, valamint olyan hangszeres zenészeket mutat be, amilyenekkel nem mindennap találkozhatunk a hazai koncertek palettáján. A kiállítás helye: Gödör Klub; Címe: Budapest, V. kerület, Erzsébet tér. Látogatható minden nap délelőttől éjjelig. Nyitva március első hetének végéig!

A Nadir zenekar kedvcsináló trailert készített aktuális kislemezéhez, a Lotus Eaters-hez. A kisfilm megtekinthető itt! A Lotus Eaters-en szereplő négy dal meghallgatható a Nadir myspace oldalán!

Letölteni pedig – ingyen! – innen lehet, ahol ugyanígy ingyenesen hozzáférhetővé tettük a Nadir összes eddig megjelent anyagát is!

Megjelent egy ritka igényes dolog. A Nagy Syrius két, még életben lévő alapítója saját koncepció szerint kiadott magánkiadásban egy OFFICIAL BOOTLEGet. A dupla CD-s 100 oldalas fénykép booklettel ellátott (limitált példányszámban egy extra CD-t is tartalmazó) anyagról csak szuprelativuszokban lehet beszélni.

2009 nyarán Ráduly Misi a fejébe vette, hogy csinál egy olyat, amit még senki. A Syrius körül a 90-es és 2000-es években egyesek tüsténtkedtek és adogattak ki különböző lemezeket. Ezek színvonala nagyon sekélyes volt, bár mindenképpen hiánypótló kiadványok voltak. Gondoljunk csak a Most múlt leszre, amin a Széttört álmok 1970-es rádiófelvételét képesek voltak 6%-kal lassabb sebességen kiadni. Ehhez nem kell zenésznek sem lenni, hogy hallja az ember: ez lassú, mély, hamis. A zenekarnak, a zenekari tagoknak ezekbe a kiadványokba nem sok beleszólása volt. Ez a mostani az első eset, hogy van, sőt másnak is csak rajtuk keresztül.

Lehet-e két házasítani két olyan távoli stílust, mint a hardcore és post-rock? Az Emya argentin zenekar bebizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen: zenéjükben a fejletépő riffek és üvöltések békésen megférnek a cipőbámulással. A zenekar öt EP-n túl, első LP-jének felvétele előtt európai turnéra indul, mely során kis hazánk sem maradhat ki. 2010. január 22-én az Emya a Pogo Loco (XIX. ker. Teleki u. 66.) klubban lép fel, előttük két magyar zenekar lép színpadra. Elsőként a miskolci choice with no voice melegíti fel a hallójáratokat instrumentalis post-rock, progresszív rock zenéjével, majd egy igazi őskövület, a 80-as évek legendás punkzenekara, a QSS nyomja majd a talpalávalót. Kezdés: 20.00, be: 700 HUF.



És hogy az Acélvárosban sem punnyadt a zenei élet, azt másnap, 2010. január 23-án a miskolci Corner Stage-ben bizonyítják (Papszer utca 48.). Itt az Emya post-rockban utazó side projectje, az eddig egy EP-t a háta mögött tudó blien vesne lép színpadra a choice with no voice társaságában. Kezdés: 21.00, belépés ingyenes!

VILÁGGÖDÖR: The Hated Tomorrow, Juhász Kata: Café de la Dance (tánc), Heaven Street Seven, The Carbonfools, Vida Tóni – Tordas Rádió Party @ 2010. január 29., péntek 21:00 - Gödör Klub

The Carbonfools: Első nagylemezük Poisoned Goulash (Mérgezett gulyás) címmel 2004-ben jelent meg a Crossroads Records gondozásában. A hangzásvilágot az elektronikus alapok és az élő hangszeres muzsika fúziója határozza meg. Zenéjük a rock, blues, reggae, dub, disco, folk, ethno, darkwave és a mai modern elektronikus mufajok egyvelege. Fennállásuk alatt rengeteg remixet készítettek olyan előadóknak, mint például a Noir Desir, Kispál és a Borz, Jazz+Az, Korai Öröm, Kimnowak, Anando Drom, stb. Angliában a Mint Source kiadó három maxilemezt jelentetett meg, melyek igen kedvező fogadtatásban részesültek az angol DJ-k körében. A zenekart DJ Titusz és Tóth Szabolcs szitárművész alapította 2000-ben. A 2001-es Sziget Fesztiválon debütáltak és azóta is folyamatosan koncerteznek. Sajnálatos módon Tóth Szabolcsot azóta szitármániája elszólította messze Indiába. 2006 nyarán csatlakozott a zenekarhoz Fehér Balázs (énekes, PopModel), aki dalszövegeivel érthetetlenné tette a Szénhülyék zenei stílusát. A csapat mai felállása a következő: DJ Titusz – kütyük; Zsüli a perkás; Zsazsa a basszusgitáros; Keleti Tamás dobos; Fehér Balázs énekes; Fekete István gitáros.

- Charles Thornton néven 1944. július 4-én született az ohiói Irontonban, Egyesült Államok. Már kisgyermekként dobolt, majd egyetemen tanult zenét. Tinédzserként egy rockbandában szerepelt, de Gene Krupa iránti csodálata elvezette a jazzdobolásig. A nyugat-virginiai Charlestonban ütötte fel tanyáját, kisegyüttesekkel játszott, 1972-ben pedig Mel Tormé állandó dobosa lett. 1975-ben elhagyta Tormét és felajánlotta szolgálatait Count Basie-nek. Amikor Basie dobosa, Ray Porello egy úti balesetben megsérült, Butch Miles egy hétig helyettesítette, majd négy és fél évig maradt a zenekarnál...

Michael Kiske, a minden túlzás nélkül legenda övezte egykori Helloween-énekes, képtelen megutáltatni magát a rockerekkel. Pedig nem lehet azt állítani, hogy nem dolgozik módszeres alapossággal az ügyön. Nem olvastam az elmúlt években olyan nyilatkozatát, amelyben nem próbálta durván beletörölni a lábát a heavy metal zenébe, amelynek nem mellesleg mindent (legalábbis zenei karrierjét illetően) köszönhet. Lehetne persze ezt diplomatikusan, elegánsan is intézni, de esze ágában sincs. Még érthető is lenne ez az attitűd, ha mindeközben időről-időre nem óberkodna vissza zenei bölcsőjéhez, az általa igazi művészi kiteljesedésnek nevezett, valójában hamuszürke, zsibbadtságban fogant és bukásra ítélt, lagymatag zenei színtérről, ahová a "rockbiznisztől még meg nem rontott", kutyaütő zenészcimboráival tévedt (Supared).

Ez most nem egy szokványos interjú lesz. Nem kérdezem meg, hogy miért alakultatok, miért pont Judas Priest és a többi. Beszélgessünk másról:

Hahahha... rendben beszélgessünk másról. Kíváncsivá teszel.

Létezik Magyarországon egy egyesület, ami nem vett be Titeket tagnak, és érzésed szerint ezért nincs/nem volt lehetőségetek. Ez valóban így van?

Na, innentől már biztos, hogy a válaszaim sem lesznek szokványosak, mert aknára léptünk ezzel a témával. Hm... a tavalyira sem de még a mostani Tribute Fesztiválra sem hívtak meg bennünket... no de nézzük csak, amikor a szar kibillent a biliből, azonnal ment a porhintés az érintettek részéről. Annyi ferdítés, nyilvánvaló kamuzás még egy témában sem volt, mint a Tribute Land kapcsán. Azt hazudták, hogy nem lettek belekeverve klubok stb... mégis bele lettek és sorolhatnám a dolgaikat...

Oakland groove metal királyait sok millió rajongójukkal együtt én is két dallal azonosítom: A Davidian és az Old ennek az első lemezüknek a két nyitó dala volt, elsőre meghatározva ezzel a zenekar azóta is tartó karrierjét! Ez az a két daluk, amihez ha jobban sikerül hasonlítani valamelyik új daluknak, akkor pozitív érzés önti el a rajongóikat, ha nem sikerül, akkor elég gyorsan mennek a lecsóba... Fogalmam sincs, hogy a zenekarvezető gitáros-énekes Robb Flynn hogyan éli meg ezt az egyszerűnek tűnő dolgot, de abban biztos vagyok, hogy a Machine Head zenekarnak ez a legjobb lemeze, és abban is biztos vagyok, hogy a groove metal műfaj meghatározó, etalon kiadványa a Burn My Eyes!